Nyaralásra várva

Amikor már napi többször is sóhajtozni kezdtünk, hogy ó be nagyon hiányzunk egymásnak, akkor kitaláltuk Istvánnal, hogy tervezzük meg inkább hamar a nyaralásunkat, s akkor egyrészt van valami izgi dolog, amivel lefoglaljuk magunkat (mert mindketten nyilván erősen unatkozunk naphosszat), másrészt lesz egy dolog, amely a nehezebb napokon is lebeghet a szemünk előtt, augusztusig. Elég hamar megegyeztünk, hogy…

Idei lista

Hagyományossá vált a családunk felnőtt tagjai körében, hogy év végén/elején elkészítjük az új listát arról, hogy melyek azok a dolgok, melyeket mindenképp megvalósítunk, betartunk. Nem is annyira egy fogadalom-lajstrom, inkább nevezném tervezésnek, mert ha az ember jól látható helyen, leírva, gyakran szembesül valamivel, akkor sokkal valószínűbb, hogy a végén lesz belőle valami. 2015 leginkább arról…

3 hét Omán

Indulás előtt döntöttük el: a harmincadik házassági évfordulónk alkalmából, mert addigra remélhetőleg az összes gyerekünk önállóvá cseperedik, elindulunk ketten az El Caminón. Ez a terv. És ti vagytok a tanúk! Kibírjuk mi ezt a három hetet, ünnepek ide vagy oda. Csak ne lenne olyan veszélyesnek tűnő célpont ez az arab sivatag. Főleg a repüléstől félek. Nagyon jó…

A gyermekvállalásról

Azt mondják, hogy a mai világban a gyermekvállalás az első számú elszegényedési faktor. Jó, azt én is érzem, hogy csóró egyetemistákként jobban éltünk Istvánnal mint most, két gyerekkel, legalábbis több jutott magunkra a nagy tortából. De azért ez a megfogalmazás mégiscsak túlságosan érzelemmentes. Egy családról nem lehet így beszélni. Nem is szabad. Akkor tessék csak…