Emlékezzünk

Mary Elisabeth Frye – Vigasztaló vers Ne jöjj sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben. A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár. Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok. Néha csendben nálad…

Halottak Napjára

Szomorú nap ez a mai minden évben. Messze vagyok immár attól a kislánytól, aki november elsején azért szeretett temetőbe menni, mert csodaszépek voltak a gyertyák és mert ott együtt volt a család, amúgy pedig akiknek a sírjánál megálltunk, azokat jóformán nem is ismertem, tehát nem hiányoztak. Tudom, hogy ez az élet rendje, az évek telnek…