Címke: első hó

Első hó – Szegeden

Már napok óta hó-illat volt a levegőben. Pocokkal nagyon vártunk. Aztán délelőtt egyszer csak hullani kezdett. Szépen, ünnepien. Tudtuk, hogy mire felöltözünk és kiszaladunk az udvarra, már valószínűleg vége lesz a varázslatnak, ezért a ablakhoz tapadva bámultuk ezt az illanó csodát. Közben ugyanakkor Vásárhelyen is hullott, sokkal több. Aztán egyelőre ilyesmivel nem biztatnak többet az előrejelzések….

Tovább

Az első hó

Ahelyett, hogy az ablakon bámuljunk ki odaragadt orral és csodáljuk, hogy mennyire hihetetlenül varázslatos tud lenni a november végi első hó, Pocokkal a napot veszekedéssel kezdtük reggel korán. Hülyeségen és mindketten egyformán hibásak voltunk. Ki is békültünk nagy szeretetben, mire megérkeztünk az oviba, de attól még

Aki fázik, vacogjon!

A mai reggel tökéletesen kezdődött. Bundás csizma, nagykabát, kesztyű-sál: így indultunk az oviba. Az autót az éjjel teljesen belepte a hó, Pocokkal pedig hosszú percekig sepertük jobbról balra s vissza, ketten kapirgáltuk a jeget, míg belülről melegedett a kocsi, hógolyóztunk, mert nem volt farkasordító hideg (éljen a kötetlen munkaprogram s a reggeli rohanás hiánya!). Piros…

Tovább

Az első hópelyhek

  Meglepetés. Reggel az autó tetején várt bennünket egy fátyolnyi porcukorszerű fehérség. Pocok annyira megörült neki, hogy az oviig csak énekelt és trallalázta, hogy itt a tél, jön a Karácsony. A gyereknek sokszor ez a legnagyobb boldogság de talán túlságosan is törekszem arra, hogy felnőttként is legyen elég ez. Hogy varázslat és hóillat legyen minden…

Tovább

Tábor, német vendég, Business Days, ovikezdés majd egy hét betegség, szüret

Nagyjából így foglalható össze az elmúlt pár hét, mióta nem jelentkeztem. Szánom-bánom és haragszom is magamra. Tegnap utolért egy hiszti, mely abban nyilvánult meg, hogy prünnyögtem, mert nincs időm semmire (igen, tudom, a sírás sokat segít!). Nagy mázlim van Istvánnal, hogy nem csak felmosott, elviselt, de még