Norvégiában általánosan minden sokkal drágább, mint otthon. A húsfélék esetében a különbség, ha lehet, még szembetűnőbb, de erre fel voltunk készülve lelkileg, mert ez a nyugati világban úgy vettem észre, hogy általános tendencia. Sokan mondják a Nyugat-Európában élő ismerőseim közül, hogy a húsfélékről nagymértékben lemondtak és lassan csak ünnepnapok fogása lesz. Ez amúgy nem is baj, mert az egészségünknek és a Földnek is jót teszünk azzal, ha gyakran iktatunk be húsmentes napokat. Mivel azonban otthon még mindig nagyon sokan hívei a húst hússal diétának, gondoltam hasznos lehet összefoglalni, hogy mit is rejt Norvégiában konkrétan a “drága a hús” kifejezés.

Kezdem a pozitívummal! Mivel a lazac kilónkénti export-ára jelenleg 75 korona körül mozog és ezt a halat jobbára Norvégiában tenyésztik, így elmondható, hogy lazacot – és egyéb halfajtákat is – csirkemell-áron (is) lehet kapni az üzletekben, ennek megfelelően jelentősen megnőtt a halfogyasztásunk. Ha nem utálod a halat, akkor ez az ország ízleni fog!

A nagyobb mennyiségű hús-beszerzésünket a norvégiai magyar közösségben méltán elhíresült osloi magyar Roli nevű hentestől szoktuk megvenni. Igaz, hogy másfél óra oda-vissza az út villamossal, de nagyjából háromhetente fel szokott kerekedni István, és ennek következtében feltöltjük a fagyasztónkat darálthússal, disznóhússal, kolbászokkal, szalonnával, sonkával. A legjobb, hogy a magyaros ízeket helyben megtaláljuk. Az árak teljesen korrektek és a minőség kiváló. Roli webshopja ezen a linken érhető el (a feltűntetett árak megesik, hogy nem kilónként, hanem csomagonként értendők – ha átszámolnád, a lejes árhoz kábé felezni, az eurós árhoz tizedelni kell a koronát).

Általában lehet ennél olcsóbb húst találni az élelmiszerüzletekben, de többnyire úgy vettük észre, hogy az olcsóság itt is egyértelműen a minőség rovására megy. Nem egyszer fordult már elő, hogy a megvásárolt vákuumcsomagolt, bontatlan hús a hűtőnkben megromlott a szavatosság eljárta előtt jóval. Így az embernek rendre elmegy a kedve egyik-másik márkától. Persze léteznek szép kínálatban öko-bio besorolású húsok, valóban aranyáron. Mi általában a jobb minőségű márkából az egész csirkét szoktunk venni, mert ennek az ára egészen baráti. Egy 1,5-2 kilós állatból aztán sokféle ételt készítek: a csontos részekből fő 3-4 napra való húsleves, a főtt zöldségből és a lecsontozott sóbafőttből készül egy adag fasírt vacsira, a mellből annyi pufi-bundáshúst sütök, hogy két étkezésre elég és a többi részből készült csirkepaprikás is legalább két ebédet kitesz négyünknek. Ezeket mindenki szereti, ami nagy szó! 🙂

Az üzletekben itt is gyakori jelenség a szavatosság vége felé járó termékek leárazása, de ahhoz, hogy érdemleges dolgot találjon az ember a kupacban, általában “korán kell kelni”. Hústermékek amúgy is ritkán kerülnek ilyen fajta leárazásra. Épp emiatt volt nagyon furcsa, amikor egyik este István hazaállított a fényképen látható óriási leszázalékolt darálthús-csomaggal. Ilyen nagy kiszerelésű húst korábban én nem is láttam, ráadásul az engedményes ára kábé annyi volt csak, mintha otthon vettük meg volna mondjuk a Lidl-ben. Nagyot kacagtunk, amikor rájöttünk a szerencsénk nyitjára. A leárazott disznó-marha vegyes darálthúst ugyanis István a grønlandi Meny-ben vette, mindjárt a halal hentes szomszédjában. Az a környék a város legnagyobb bevándorló-populációval rendelkező negyede, így a lakosok nagy része nem ehet disznóhúst. Ezért nem csak hogy nem fogy ez a fajta darálthús, de úgy látszik még féláron sem kellett egész nap senkinek. Újabb norvégiai life hack! Disznóhúst az arab negyedből érdemes venni. :)))))