Anna pénteken megkapta a covid-ellenes oltást

Nagyon nehéz döntési folyamat végén vagyunk most, melynek a kimenetelével azonban teljes mértékben ki vagyunk békülve és a következményeiért hajlandók vagyunk átvállalni a felelősséget. Habár néha nagyon nehéz szülőnek lenni…

Amikor arról volt szó, hogy mi, felnőttek, megkapjuk-e az oltást, egyáltalán nem törtük a fejünket az esetleges mellékhatásokon. Annak sem néztünk utána, hogy melyik oltás lenne jobb a másiknál. Norvégiában csak a “jó fajta” oltásokat adták amúgy is, mert az állam független kutatásokat végzett ebben a tekintetben és ezáltal levette ezt a terhet a lakosság válláról – nem kellett már azon agyalni, hogy ha az orosz vakcinát ajánlják fel, akkor kérjem-e vagy sem. Valószínűleg nincs okom a büszkélkedésre, de azért leírom viszonyításképpen, hogy a Moderna oltás pillanatnyi mellékhatásainak csak akkor olvastam utána, amíg 20 percet várni kellett az oltást követően a plexid falakkal elválasztott kis kuckóban. Utólag, látván a romániai ismerőseim körében kialakult oltás-szkepticizmust, elgondolkodtam azon, hogy miért is álltam ennyire “nemtörődöm” módon az oltás témájához. Tény, hogy Norvégiában nem tudom, hogy milyen varázslat által, de sikerült olyan általános hangulatot teremtenie a vezetőségnek, hogy az emberek 90%-a nem kérdőjelezte meg, hogy kéri-e az oltást. A szomszédjainkkal keveset beszélünk, de amikor egy-egy oltást követően futottunk össze velük a ház előtt, többen is fontosnak tartották bejelenteni, hogy “épp az oltásról jövök” vagy “épp ma lesz az oltásom”. Minimális helyi sajtót fogyasztunk és azt is csak angol nyelven, mégis körüllengett bennünket egy olyan fajta hangulat, melyben soha nem az volt a kérdés, hogy be kell-e adatni az oltást, hanem inkább az, hogy vajon ki mikor tud végre sorra kerülni. Az oltási kalandjainkról írtam egy bejegyzést augusztus végén, melyet ide kattintva olvashatsz el.

Teltek-múltak a hetek és egyszer csak közhírré tétették, hogy a 12 éven felüli gyerekeket szülői beleegyezéssel drop-in rend szerint elkezdik Pfizerrel oltani. Hirtelen úgy éreztem, hogy a világ összes súlya az én vállamat nyomja. Mi legyen Annával? A gyerekek körében nem gyakori a betegség és főleg nem súlyosak a tünetek. Norvégiában lecsengőben van a negyedik hullám, alig vannak már betegek. Az iskolában heti kétszer tesztelik a gyerekeket, ezért ott alig van kitéve a vírussal való találkozásnak, csak persze tömegközlekedik, és előbb-utóbb elhagyjuk ezt az alacsony esetszámos országot és… Mi legyen, mi legyen?

Az lett, hogy bedugtuk a fejünket a homokba és elnapoltuk a döntést. Most nincs baj, van még idő gondolkodni, hadd lám hogy alakulnak a statisztikák a következő hetekben, ráérünk még…

Aztán egyik nap kifakadt a gyerek, hogy az osztálytársai nagy része megkapta az oltást, és mi őt nem szeretjük, hogy nem akarjuk megvédeni?! Mondta ezt az akkor még maximális mértékben tűfóbiás 12 évesünk (értsd: a legutolsó oltás alkalmával a családorvos kishíján kidobott bennünket a rendelőből, mert az akkor 10 éves Anna annyira hisztizett – annak ellenére, hogy előre megbeszéltük, hogy nem fog és még alaposan le is volt fizetve -, hogy csak úgy zengett a négyemeletes épület). Hogy mostanra miért múlt el az a bizonyos tűfóbia, arról ide kattintva olvashatsz. Gondolkodóba ejtett a dolog, mert közben kérdezgettem a helyi ismerős szülőket is és kiderült, hogy többnyire a gyerekeiket az első adandó alkalommal beoltatták – pont annyira nem vacilláltak ez ügyben mint amikor maguknak kérték az oltást pár hónappal korábban. Ezért aztán elkezdtem én is jobban odafigyelni a covidos-oltásos hírekre. Mivel továbbra is követem a romániai eseményeket, akarva-akaratlanul az agyamara ment a sok antivaxer komment és bizony törtem a fejem rendesen, hogy ha ilyen sokan ellenzik, akkor oké, hogy én magam nem kímélem, de hogy is tudnék ilyen döntést meghozni a gyerek helyett? Mi van, ha hosszú távon tényleg baj lesz s még nem tudjuk?

Az áttörést most is, mint oly sokszor, a könyvekben találtam meg. Épp Adam Grant – Think Again c. idei kiadású könyvét olvastam (elképesztő, nagyon ajánlom!), amikor az egyik oldalon lefagytam az alábbi grafikon láttán, melyről azonnal tudtam, hogy nekem szól és megoldás a kérdésemre.

Fordításban:

Hiedelmeim forrása:

  1. A véleményemmel szembemenő adatok
  2. A legfrissebb tudományos kutatás
  3. Nem konvencionális gondolkodásmód
  4. Új bizonyíték
  5. Valami, amit a barátom testvére mondott nekem még 2006-ben

A képen is látszik, hogy az utolsó pont a meghatározó az esetek többségében, miközben az első négyet alig-alig vesszük figyelembe (miért is?). Ekkor jöttem rá, hogy az oltással kapcsolatban sem a megfelelő forrásokkal konzultáltam. Az összes hitelt annak adtam, amit az ismerősök mondtak, amit az újságokban olvastam, amit a hozzászólók minden alapot nélkülöző módon írtak és írnak továbbra is, miközben egyetlen egyszer sem kerestem meg a hivatalos, tudományos közleményeket. Húha! A gondolattól a hideg is kirázott. Hogy lehet az ember ilyen sötét? Elmeséltem Istvánnak, hogy mire jutottam, és egyetértett ő is abban, hogy fel kell kutatnunk az összes elérhető hivatalos forrást. Ő el is indult a számára hozzáférhető tudományos publikációk irányában, én pedig felkerestem az összes hivatalos szerv weboldalát és elolvastam az utolsó betűt is és megnéztem az összes hivatalos tájékoztató videót a gyerekeknek beadandó vakcinákkal kapcsolatban. Végül a hab a tortán az volt, hogy múlt héten ebéd fölött kifaggathattunk egy itteni családi barát epidemiológust, aki nem mellesleg szintén értintett a témában a 12 éves fia kapcsán, akit beoltatott annak ellenére, hogy a kutatás jelenlegi következtetései szerint a fiúknál sokkal nagyobb eséllyel alakul ki a rettegett szívizomgyulladás mint a lányoknál (ez egy tényleges, bizonyított, reális és nagyon ritka mellékhatása a Pfizer oltásnak, melyet senki nem tagad – a többi mellékhatás a tudomány álláspontja szerint viszont tényleg urbán legenda).

Igazából már attól a gondolattól is megnyugodtunk, hogy hivatalos forrásból tájékozódunk és jól alátámasztott döntést hozunk. Amikor pedig az olvasmányaink alapján eldöntöttük, hogy az lesz számunkra a jó döntés, ha beoltatjuk a gyereket, akkor végképp fellélegeztünk. Ha valaha kiderül, hogy bajt okozott a döntésünk, akkor sem vethetünk egymás szemére semmit, mert tudományos alapokra helyezett mérlegelés alapján, valóban legjobb tudásunk szerint hoztuk meg azt. Ez tipikusan egy olyan döntés, amit nem lehet odázni, mert a halogatás maga is döntés. Azt jelenti, hogy egyelőre nem kérem az oltást, aztán reméljük, hogy nem pont most ér utol a baj. De vajon a “reméljük” elég stabil alapja a gyereknevelésnek?

U.i. Eldöntöttem, hogy többet nem olvasom el a cikkek alatti kommenteket a coviddal kapcsolatban, mert kivétel nélkül mindig az első hozzászólás az (hogy is nem unják még?), hogy “dehát megmondták (de, hogy kik, azt nem tudjuk), hogy az oltott is elkaphatja a vírust és az oltott is ugyanúgy fertőzhet mint az oltatlan, szóval haggyatokmár a sok hülyeséggel”. Ettől a bicskám mindig kinyílik. Aki be van oltva, kevésbé lesz beteg és kevesebb ideig vannak tünetei – ez tény! -, tehát kevesebb mennyiségű vírust terjeszt kevesebb ideig. Akkor gondolkodjunk józan parasztésszel: vajon tényleg ugyanolyan mértékben fertőz tovább mint az, aki nincs oltva? Ha igaz lenne a kommentekbeli kijelentés, akkor világszinten mindegy kellene legyen, hogy egy országban milyen arányban oltottak az emberek, mert minden ország ugyanolyan nagy bajban kellene legyen. Norvégia közelít a 90%-os átoltottsághoz és teljesen kinyitott, oltás előtti helyzet van minden szempontból. Mindeközben Románia a maga 30%-ával így áll és azt jósolják, hogy a következő két hétben egy millió ember fertőződhet meg és az elhalálozások száma elérheti a tízezret:

A második komment a tragikus pandémia-helyzettel kapcsolatos cikkek alatt örökké az, hogy “a szomszédom is megkapta az oltást, mégis beteg lett”. Ennek a hatásvadász továbbfejlesztett változata, hogy “a szomszédom is megkapta az oltást, mégis a kórházba került”. Amikor pedig már muszáj odamondani, mert nem bírjuk a sok “álhírt” a szemtelen újságírók részéről, akkor következik a legleg: “a szomszédom is megkapta az oltást, mégis meghalt”. Utána többnyire nem marad el a: “nekem ne mondja senki, hülyék vagytok mind!” felkiáltás, csak úgy zárásképp. Aki ilyet ír, nyilván félre lett vezetve és nem is tudja. A covid oltásról soha egyik hivatalos szerv sem állította, hogy teljes mértékű védelmet nyújt a vírus ellen. Egy két millió ember adatai alapján lebonyolított kutatás eredményei szerint két adag oltással szinte felezni (NEM nullázni!) tudjuk a covid hosszú távú mellékhatásainak a kialakulási esélyét. A kórházba kerülési esély 73%-kal csökken (ne NEM nullára!) és a súlyos tünetek kialakulása 31%-kal csökken a második adag oltás után (ahhoz viszonyítva, ha valaki csak egy adagot kapott). Jelentős különbség, de az oltás nem varázsszer. Vannak emberek, akik az oltás ellenére megbetegszenek és kórházba kerülnek, mert egy olyan környezetben, ahol 10 ezrelék körüli a fertőzöttek száma, sokszor jobban ki van téve az ember a fertőzés esélyének. Az emberek ezeket a százalékokat mérlegelve dönthetik el, hogy ilyen körülmények között és tudván, hogy nincsenek garanciák, mégis kérik-e vagy sem az oltást. Ezek alapján valakinek a fejéhez vágni, hogy a szomszédot beoltották mégis kórházba került… Hááát… Súlyos érv, tényleg.

Ezzel az írással továbbra sem célom senkit meggyőzni semmiről. Változatlanul örülök, hogy itt lakunk s nem ott, mondhatnám azt is, hogy nekem ugyan mindegy. Csak persze amíg olyan emberek vannak otthon, akiket szeretek, addig nem lesz soha mindegy, ennek ellenére többet nem tehetek annál, mint hogy közzéteszem ezt a bejegyzést és mindenkit arra buzdítok, hogy találja meg a maga hiteles forrásait és hozzon tájékozott döntést, amellyel hosszú távon bármi történjen, békében tud élni.

2 hozzászólás Új írása

  1. Juliska szerint:

    Bárcsak mindenki eljutna egyszer erre a szintre, ahol gondolkodunk, mérlegelünk, belátunk… egyeseknek azt hiszem nagyon nehéz 🤷🏻‍♀️ belefáradtam. De te itt nagyon jól összefoglaltad ezt az egész oltás-históriát 👏🏻👏🏻

    Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.