A mellékelt kép természetesen a Facebookról származik, és azért mentettem el, mert a felsorolás tartalmazza az összes olyan klisét, amely az embernek az őszről eszébe jut s amelyek ugyanakkor megteremtik a fejünkben a kuckózós, kényelmes, meleg hangulatot, melyre nagyon vágyunk a néha túlságosan szürke és nedves hétköznapok valóságában. Gondoltam, átfutok gyorsan a listán, hadd lám, mely elemek hiányoznak még a mi norvég őszünkből.

Hosszú séták

Bárhová indulunk, Kistinek az első kérdése: De UGYE nem gyalog megyünk?! Ha gyalog megyünk és fakultatív a program, rá tuti nem számíthatunk, annak ellenére, hogy amikor végül csak rászánja magát a sétára, akkor ő élvezi a legjobban a lehullott falevelekkel való mókázást útközben. István többnyire ritkán ér rá csak úgy andalogni, bár újabban vele is megtaláltuk a módját annak, hogy heti egyszer szakítsunk ilyesmire is időt (írtam erről a múlt héten, ide kattintva elolvashatod). A legszebb, leghosszabb és legbékésebb őszi sétákra Anna a megbízható társam, aki kamaszkorára ideiglenesen elzárkózott ugyan a mozgás minden izzasztó formájától, de ha a gyaloglásra terelődik a szó, ő az első jelentkező és zokszó nélkül rója velem a kilométereket. Felfedeztük, hogy baktatás közben jó helye van a csendnek és ebben a kényelmesen bizalmas légkörben aztán a semmiből elő tudnak törni a nagyon mély beszélgetések és a nem várt módon megnyugtató válaszok. Egy ilyen séta alkalmával történt, hogy jókat kuncogtunk, mert testvéreknek néztek bennünket (ketten is egymásután – Anna lassan magasabb lesz nálam), egy másik alkalommal pedig kibukott az a mondat, amely szerintem minden anya álma: “Dorka után te vagy a legjobb barátnőm!”. Ez így nagyon rendben van! Igazi kincsként értékelem a közös sétáinkat, melyeknek az őszi díszlet mostanában valóban különleges hangulatot kölcsönöz. Ugyanakkor nem rettent el az eső, szél, ideg – valahányszor alkalmunk adódik, indulunk. Legutóbb például a könyvtárból gyalogoltunk hazafele, már besötétedett és szakadt az ég. Mégis gumicsizmában és esőkabátban vidáman haladtak a kilométerek (hazáig összesen négy). A főtéren épp arról beszélgettünk, hogy milyen szürke most minden, de néhány hét múlva bizonyára felkerülnek a karácsonyi fények és akkor előbújik az igazi ünnepi hangulat is, amikor egyszer csak a kapucni alól ez a látvány tárult elénk:

Nem vagyunk benne biztosak, hogy vajon ezek az izzók ottmaradhattak-e január óta és most, ha már fent vannak, akkor felkapcsolták őket, vagy valóban elkezdték már a város dekorálását, de szívmelengető meglepetés volt, amit lehet, hogy hetekig nem látunk meg, ha kimaradnak a közös séták. Ma délután is nekivágunk a városnak “szükségem van néhány új blúzra, anya” címszó alatt, de mindketten tudjuk, hogy nem azon múlik a nap sikere, hogy végül megtaláljuk-e a megfelelő darabokat vagy sem. Főleg, hogy ma ráadásul hét ágra süt a nap.

Meleg pulcsik

Norvégiában a meleg pulcsi cseppet sem kizárólag őszi vagy téli viselet. Az erről szóló bejegyzésemet ide kattintva tudod elolvasni. Persze ilyenkor megjelennek a boltokban a szebbnél szebb norvég-mintás darabok, melyekből legszívesebben az összeset megvenném. Amíg itt lakunk, ki is használjuk őket, de otthon aztán valószínűleg megint fölöslegessé válnak majd. A szél és a hideg miatt azonban októberben már nem elég felső viseletnek a pulcsi, a pufi dzseki által biztosított szigetelés bizony a nap minden szakában jó szolgálatot tesz. Ezekből csodálatos színek kaphatók, nézd csak az egyik legnépszerűbb norvég márkát!

Színes falevelek

Soha nem láttam még ilyen szépnek az őszt. Nehéz megfogalmazni, hogy mi lehet ennek az oka. Talán az, hogy Osloban meglepően közel van a természet, rengeteg a fa, a park, közel az erdő. A sárga falevelek már mindenhol bokáig érnek, és a járdákat nem sepri senki. A minap megálltunk egy óriási fa alatt, és úgy hullott a levél egy szellő simítására mintha havazott volna. Rengeteg gesztenyét hordtunk be a lakásba és ha elvétve akad egy-egy diófa, mindenkinek jut alatta a gyümölcsből, senki sem szedi el a másik elől. Ezt a fotót két héttel ezelőtt készítettem a mellettünk lévő öbölben, azóta a színek csak még pompásabbak lettek. Kitartó esőzések után ismét szép az idő, alig várom, hogy a hétvégén megmásszuk valamelyik hegyet. Biztos, hogy lesz fotózni való bőven.

Őszi illatok

Épp a tegnap emlegettük Annával, hogy az őszi falevelek illata valósággal betölti a levegőt. Nem is csoda, hiszen Oslo utcáin amint azt már említettem, furcsamód nem sepregetnek ilyenkor. A lehullott levelek rövid idő alatt bokáig érnek, majd fokozatosan, az időjárástól függően az emberek talpa és a hó alatt szétmállanak. Ez volt a legelső dolog, ami feltűnt nekem tavaly novemberben, amikor ideköltöztünk: hogy lehet, hogy nem sepregetnek a járdákon? Azóta megtanultam értékelni az őszi szőnyeg élményét és illatát, bár esős időben csúszik azért, vigyázni kell!

Forrócsoki

A gyerekek egyre többször kérik a kakaót, és bevallom, néha még engem is elcsábít a forró, sűrű édesség, mert most már mindenhonnan átfázva érkezünk haza. A kinti 2-8 fok nem indok még a téli ruhatár bevetésére, az őszi cuccokból viszont minimum 3 réteget egymásra kell találtatni ahhoz, hogy ne dideregjünk napközben. Egyre több teát iszunk, felfedeztünk néhány különösen melengető fajtát és ezek is csak forrón esnek jól.

Tökfaragás

Erre még nem kerítettünk sort, mert mostanig túl drága volt a tök (a heti piacon 150 koronát kértek kilójáért). Múlt héten viszont megjelentek a sütőtökök az élelmiszerüzletekben is, és a 20-22 koronás ár már egész megfizethető, készülhetnek a lámpások (bár én most jobban kívánok egy fűszeres krémlevest…)!

Sült gesztenye

Megjelent a sütnivaló gesztenye a grønlandi zöldségesnél, és ki is próbáltuk egyik délután. Sajnos fele romlott volt. Várunk még egy kicsit, hátha a következő szállítmány finomabb lesz. Olyan messziről illatozó, utcán árult sültgesztenyét, mint amit otthon árulnak a vár alatt, eddig még nem láttunk Osloban. Jut eszembe… bárcsak ne néztem volna meg a The Chestnut Man című új dán bűnügyi sorozatot a Netflixen, mert ideiglenesen fura gondolataim támadnak minden alkalommal, amikor az utcán elém gurul egy gesztenye. Ennek ellenére a filmet ajánlani tudom a műfaj kedvelői számára, mert szerintem nagyon jó lett.

Finom sütik

A kinti hideg tényleg megnövelte a természetes sóvárgásunkat a lélekmelengető házi édességek iránt. Az elmúlt napokban készült mandulalisztes linzer, lap nélküli illatos vargabéles, megtaláltam a legtutibb vaníliás cupcake receptjét (ennyi év után…) és a héten kalácsot is fogok fonni. Mértékkel esszük persze, megosztjuk másokkal is, de meggyőződésem, hogy a házi sütemények majszolása még mindig a jobb döntés a bolti változatokkal szemben, főleg hogy igyekszem egészségesebb hozzávalókból és minél kevesebb cukorral elkészíteni őket.

Kuckózós esték

Ezek a kedvenceim, ráadásul a beköszöntő északi téli sötétségnek köszönhetően mind hosszabbak az esték. Családimozi, közös olvasás, a kedvenc youtubereink új videói mind megfelelő okot adnak arra, hogy összebújjunk egy takaró alatt. Csak ne kellene másnap suliba menni…

Nálatok milyen idén az ősz? Sikerült sorra kipipálni a lista fenti elemeit? Mi az, ami szerinted nem hiányozhat egy igazi októberi nap hangulatából?