Leültek mellém a buszon!!!

Ez a jelenség egészen biztosan nem kellen hírértékű legyen, kivéve, hogy Norvégiában az ilyesmi társadalmilag nagymértékben elítélendő. Jó előre elolvastunk az itteni viselkedéskultúrával kapcsolatos minden elérhető publikációt, melyek közül a The Social Guidebook to Norway könyvei messzemenően a legviccesebbek és legátfogóbbak. Innen tudjuk azt is, hogy Norvégiában a tömegközlekedésen csak minden második hely szabad és jaj neked, ha le mersz ülni közvetlenül valaki mellé. Ez egy akkora örök szabály, hogy az imént említett könyv második kötetének egyenesen a borítójára került.

Vegyük hozzá azt, hogy mióta itt élünk, tombol a pandémia, így talán teljesen érhetővég válik, hogy miért tartják az emberek a hátizsákjukat a mellettük lévő helyen, ezzel is nyomatékosítván, hogy az NEM szabad. A kötelező egyméteres időkben nem is jött rosszul egyébként a norvégok amúgy is távolságtartó kultúrája, büszkék is voltak magukra, amiért ebben az országban azért nem terjed új a vírus, mert kulturálisan nem-ölelkezős típusú emberek lakják.

A fenti morális szabályokat nem is volt nehéz betartani addig, amíg a betegségtől való félelem miatt sokan leszoktak a tömegközlekedés használatáról. Egész télen félig üres járműveken közlekedtünk s nem győztünk csodálkozni, hogy milyen szellős ebben a városban a csúcsforgalom. Az utóbbi hetekben azonban a nyitás szele sokkal hamarabb érződött, mint ahogy az erre vonatkozó konkrét intézkedést meghozták volna, ezért a buszok egyre zsúfoltabbá váltak míg végül egyik nap megtörténet a csoda: mivel nekem nem elég vastag a képemen a bőr ahhoz, hogy a táskámnak is helyet foglaljak, amikor már annyira sokan felszálltak, hogy az sem volt, ahol állni a buszon, akkor végül nagy sóhajok kíséretében leült mellém egy utas. Bár korábban tanúja voltam olyan jelenetnek, hogy amikor egy lány mellé leült egy idősebb nő a metrón, a lány nagy szemrehányó fújtatással azonnal felpattant s átment egy másik kocsiba, el kell mondanom, hogy én nem éreztem úgy, hogy a személyes aurámat sértené a padtársam, sőt kifejezetten örvendtem, hogy nem képzelik rólam, hogy két helyre lenne szükségem a boldogsághoz. Azóta aztán napról napra mind jobban megtelnek a buszok, és mind kevesebb a szabad hely. Gyakran előfordul, hogy valaki csak “félfenékkel” és 90 fokban elfordulva ül le a másik mellé, de a fenti képen szereplő helyzet már egyre ritkább Osloban. Lehet, hogy ezt a fajta változást is, mint oly sok minden mást, a bevándorlók magas arányával lehet a legjobban megmagyarázni. S hogy jó-e vagy sem… szerinted?

6 hozzászólás Új írása

  1. bikmakk szerint:

    Igen, simán lehet a bevándorlók magasabb száma is a háttérben…:)))Amúgy szerintem nagyon nem jó, ha nem használják ki az egymás meletti űléseket..nagy pazarlás! Állva sokkal kényelmetlenebb, ráadásul akkor sokkal kevesebb utast is tud szállítani, ha valaki nem tud már felszálni!Varsóban csúcsidőben annyian voltak, hogy lógtak a szerelvényekről, buszokról, míg a párizsi metróban csúcsidőben “passzírozók” működtek…kesztyűs férfiak és nők aki gyomoszolik a félig kilógó utasokat az ajtón belülre, hogy el tudjon indulni a szerelvény…gondolhatod! :))) Lakkcipőbe ne űlj metróra csúcsidőben mert össze lesz taposva! 😛 Férfi, nő, gyerek volt a bevállalós, aki melléd ült? 🙂

    Kedvelés

    1. Annamari szerint:

      Egy nagyjából velem egykorú nő ült mellém. S ez azért is érdekes, mert a bejegyzésben foglaltak miatt én egyelőre még inkább állok a zsúfolt buszon is, de még nem vettem rá magam, hogy valaki mellé leüljek. Remélem, hogy eljön ez a nap is, majd ha azt látom, hogy ez lett az elfogadott magatartás, hogy tényleg minden hely megtelik. A “ki tudja mikor jön a maxitaxi és lehet úgyse férünk fel rá, menjünk inkább gyalog”-élmény gyerekkori nosztalgia számomra. Azóta nem ültem igazi szardínia-konzervben. Nem igaz, hogy hiányzik, de örülök, hogy nem vásárhelyi sajátosság – bár már ott sincs ilyen, mióta kiiktatták a kisbuszokat. 🙂 Covid utáni (?) időkben valahogy mintha elképzelhetetlen is lenne, hogy ilyen szinten összezsúfolódjanak az emberek. Vajon Párizsban most is úgy van?

      Kedvelés

      1. bikmakk szerint:

        Szerintem igen…:) Covid ide covid oda, szinte csak metróval lehet eljutni A-ból B-be, az autó, az utcák szűkössége és a nagy forgalom miatt, nem is lehet opció a belvárosban…arról nem is beszélve, hogy egy vagyonba kerül a parkolás. Régi szép idők, mennyire gyűlöltem a maxitaxi szardínia konzervet…inkább jártunk gyalog! 😉 Szegeden nagyon ritkán ülök fel valamire..vagy séta, vagy bringa, vagy autó..viszont busszal mentem Hódmezővásárhelyre és ott heringkonzerv volt..még jó hogy későn száltam fel és az ajtónál jött egy kis friss levegő! :)))

        Kedvelés

        1. Annamari szerint:

          Szegeden nagyon szerettük a villamost. Pontosan járt és számomra mai napig csodálatos, hogy olyan gyakran megáll, hogy egyik megállótól a másikig el lehet látni. Ilyet azóta sem tapasztaltam sehol máshol. 🙂 Kisti ott szeretett bele a villamosozásba.

          Kedvelés

          1. bikmakk szerint:

            Ezek az új villamosok tényleg nagyon használhatóak, kényelmesen, pontosan elvisznek ahova szeretnéd, és tényleg közel vannak a megállók. Ha pár percet kell várni mindig sétalok egyet…:D Örülök, hogy megszerette! Jó móka…:D Gyerekként nagyon sajnáltam, hogy Vásárhelyen nem volt villamos..:(

            Kedvelés

            1. Annamari szerint:

              Én mai napig sajnálom, hogy Vásárhelyen nincs villamos. :)))

              Kedvelés

Hozzászólás a(z) Annamari bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.