Az elmúlt hónapok során igyekeztünk a híresebb, érdekesebb osloi látványosságokat mind sorra keríteni, de ezeket mindig “saját szakállra” tettük úgy, hogy a gugli volt az útmutatónk. Már egy ideje fontolgatom a szervezett városnéző sétákon való részvételt, de valami miatt sosem jött el az idejük.

Múlt héten délelőtti programokon törtem a fejem azokra a napokra, amikor Kisti nem ment iskolába köhögéses kifogással, amikor eszembe jutott megnézni a szervezett városnézések programját. Arra gondoltam, hogy 1-2 órát Kisti is kibír, angolul már jól ért, akár jól is sülhet el egy ilyesmi. Végül találtam is szerdán délre egy olyan sétát, amely az erődöt és annak környékét járja be, ráadásul Oslo város által támogatott programként mindössze 50 koronába kerültek a jegyek.

A találkozási helyen egy kedves idegenvezető úr várt, aki közölte velünk, hogy az angol nyelvű sétára csak mi ketten jelentkezünk, így végül két teljes órán át csak nekünk mesélt és válaszolt minden kérdésünkre, ráadásul meglepetésként a végén még egy norvég ételkülönlegességekből összeállított kóstolóra is beterelt egy helyi csemegeboltba – hosszú ideje ez volt a legjobban befektetett tíz eurónyi koronánk. Itt tudtam meg, hogy az üzletekben árult és általam legkevésbé sem szeretett barnasajtnak nincs sok köze a tradicionális barnasajthoz, ami még intenzívebb ízű, de zseniális. Bár a válogatós fiam szkeptikusan húzta a száját a vadkolbászokra, füstölt halakra, sajtokra, azért a kedves tulajdonosoknak az almalével őt is sikerült megédesgetniük és végül örömmel hagyta ott a mancsnyomát a vendégtáblán.

A séta során elhaladtunk A Kongens gate-ban emellett az érdekes, táncolásra buzdító járda-alkotás mellet, melyet a központ autómentessé alakításának a projektje keretén belül hoztak létre egy korábbi parkoló helyén. Az a lényeg, hogy úgy menj végig a csíkokon, hogy a színes felületeket ne érintsd. Tánc lesz belőle akár szeretnéd, akár nem. Kisti imádta! A művészeti alkotás címe Shall We Dance? Mondd, hogy te is szereted azt a filmet Richard Gere-rel a főszerepben!

Út közben besétáltunk a Norvég Nemzeti Bank épületébe és láttuk Oslo legrégebbi, ma is működő éttermét, amely épp vele szemben elhelyezkedik el. Mesébe illó, barátságosan hívogató kis ház, mely valósággal kiemelkedik a környék magasabb épületei közül, de az idegenvezetőnk szerint “óriási bankkártyára” lesz szüksége annak, aki ott szeretné kipróbálni az eredeti lutefisket. Azt hiszem nagy mázli, hogy egyáltalán soha nem akartuk kipróbálni a lutefisket.

A Nemzeti Bank melletti járdán állították fel az alábbi szoborcsoportot, melyre mi már korábban is felfigyeltünk. Állítólag az adok-kapok állapotot hivatott szemléltetni a kinyújtott majd összecsukott tenyéren keresztül – a Nemzeti Bank szellemiségéhez ez épp találó. Nagy volt a meglepetésünk, amikor az idegenvezető rámutatott az első szobor talapzatába vésett apró névre. Kiderült, hogy a szoborkompozíció címe Férfi kézmozdulattal, a szobrászművész pedig a kecskeméti születésű, Norvégiában élő Lisztes István. Nem is tudom hogy kerülhette el ez az információ a figyelmünket amikor korábban arra jártunk.

Ezért is jó, ha az ember néha időt szán egy profi idegenvezetésen való részvételre. Minden utcafordulóban és minden téren találtunk valami említésre méltót: tuti ebédtipp, titkos táblácska, szétszedett és összerakott ház, megmagyarázhatatlan szobrok, üzemen kívüli szökőkutak, pincebeli aukciósház Munch-festményekkel, régi és új házak titkai…

Külön meg szeretném említeni ezt a frissen felavatott emlékművet, mellyel a második világháború óta háborús körülmények között elhunyt norvégoknak állítanak név szerint emléket. Minden kis tábla egy név, és amint látszik, hála Istennek nem olyan terjedelmes a lista. Sajnos hagytak helyet a jövő nemzedékeinek is bőven. A műemlék érdekessége, hogy körülveszi egy alacsony fal, amely egy tenger felé irányított vikinghajó stilizált mása. A szimbolika ebben az esetben is bámulatos.

Végül olyan kellemesen telt a délelőttünk, hogy Kistiben nem is kellett tartanom a lelket. Nagyon jó érzés volt látni, hogy érdeklődik az elmondottak iránt és hogy igazi angol nyelvű párbeszédeket folytat az amúgy nagyon szimpatikus, a gyerekek nyelvén is jól értő idegenvezetővel. El is döntöttük, hogy a következő hetekben, kihasználván az arany-őszi napokat, rendre bejelentkezünk mindegyik sétára. Az aktuális lista itt érhető el. Ha Osloban jársz, érdemes szemezgetni a kínálatból.