Csipkebogyó – Az ősz ajándéka

Ekkor:

Múlt héten Kisti 3 napig nem ment iskolába, mert rondán köhögött és folyt az orra (játszóterezéstől kimelegedve fagyizott egy viszonylag hűvös kora-őszi napon – tudom, én vagyok az anyák gyöngye!). Nem volt annyira beteg, hogy orvoshoz vigyük, de a suliban a koronavírus miatt köhögésmentes övezetet hirdettek, vagyis minden köhögő gyereket szigorúan hazaküldenek, ha már a szülő volt olyan pofátlan és betegen elengedte reggel iskolába. Ezt elkerülendő Kistivel anya-fia napokat tartottunk – egy huzamban 3 napi hiányzást igazolhat a szülő és annyi idő alatt helyre is jött -, melyek azonban a négy fal között, kivált a csalogató napsütéses őszi délelőttökön elég hamar lapossá tudnak (volna) válni.

Napfényben ragyogó fjord

Amikor pár nappal korábban hazafele sétáltunk a Vikinghajó-múzeumból, megjegyzetük, hogy a Bygdøy-félsziget autóforgalom-mentes ösvényei mentén óriási csipkebogyóbokrok vannak, melyek ilyentájt roskadoznak már a rendkívül nagyméretű termésektől. El is döntöttem, hogy visszatérek, és szedek belőle teának. Erre a célra a Kistivel otthon töltött délelőttök pont megfelelőnek bizonyultak. A komótos séta jót tett testnek-léleknek, az időjárás kifogástalan volt és nem is kellett messzire menni. Persze a bóklászáshoz végül Kistinek nem volt sok kedve, de mivel a fjord mentén haladtunk, mindig került egy botocska, amivel ő időközben óriási cápákra halászhatott.

Kisti a cápahalász

Épp a szúrós ágak ejtette sebeimet vizsgálgattam, amikor az ösvényen előtűnt egy kutyáját sétáltató idősebb férfi, aki a norvégoktól elvárt viselkedésmintát (nem álunk szóba idegenekkel!) meghazudtolva udvariasan megkérdezte, hogy mit szedek. Elmagyaráztam, hogy csipkebogyó, sok C-vitamin, finom tea. Kiderült, hogy nem is tudta, hogy ez a termés ehető. Igazán kár lenne, ha más nem szedné a hecsedlit, mert az itt termő faj az otthoninál legalább kétszer nagyobb és a bokrok óriásiak. Szó szót hozott ki, és megtudtuk, hogy a Torma névre hallgató férfi édesapja Debrecenből települt ki Norvégiába valamikor a múlt század közepén. Ő ugyan a magyar nyelvet már nem beszéli, de a Boci-boci tarkát Kisti legnagyobb örömére azért kis segítséggel el tudta énekelni nekünk. Ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen kicsi a világ és hogy milyen fantasztikus erő rejlik az élet ezen apró meglepetéseiben.

A csipkebogyót megszárítom és tea lesz belőle. Ehhez majd össze kell zúzni (mozsárban szoktam) csészénként 2-3 termést és meleg vízben kell őket áztatni, akár egy éjszakán át, végül pedig le kell szűrni azért, hogy az apró szöszök ne maradjanak benne a teában. Nagyon szeretjük a hecserli lekvárt is, de amikor főzni szeretnék, akkor otthon mindig előre elkészített hecserlipasztát szoktam vásárolni, mert nulláról házilag elkészíteni igen munkás és hosszadalmas folyamat. Nemrég olvastam, hogy csipkebogyóból szörpöt is lehet főzni. Akinek van türelme nagyobb mennyiséget szedni, annak biztos, hogy érdemes kipróbálnia (a Gugli tele van receptekkel), habár azt hiszem, hogy a termés magas C-vitamin tartalma hő hatására igencsak megcsappan.

Szoktál csipkebogyót szedni? Mire használod? Tuti recepteket szívesen fogadok! Számomra az ősz egyik nagy ajándéka a hecserli. A bokrok festői szépségűek, amikor roskadoznak a piros termés alatt.

2 hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.