Parlamenti Választások Norvégiában

Szabadnapot kaptak a gyerekeknek a suliból, mert Norvégiában tegnap és ma zajlanak a Parlamenti Választások. Mivel nem volt még alkalmam (sem hajlandóságom) mélyebben beleásni magam a norvégiai politikai életbe, így a szavazás kimeneteléről vagy konkrét lebonyolításáról nem tudok részleteket írni, ezért úgy döntöttem, hogy kitérek helyette azokra a dolgokra, amelyek engem laikus, külföldi szemlélőként is elértek a választások kapcsán és kiemelem az érdekességeket, mert ezesetben is akad ilyen bőven.

Az előző hetekben a város forgalmasabb terein felállítottak egy-egy szavazási konténert, amelyekben a norvég állampolgároknak lehetőségük volt előre leadni a voksukat és ezt a szavazók 42%-a meg is tette. Ezáltal biztosítják azt, hogy végül összességében mindig 75% fölötti legyen a részvételi arány, ami európai szinten rendkívül magasnak számít. Összehasonlításképp a tavaly decemberi romániai parlamenti választásokon (akkor mi az osloi nagykövetségen szavaztunk) a részvételi arány nem érte el a 32%-ot. Ilyenkor érzi az ember csak igazán, hogy mekkora óriási különbség van a két ország között ÉS azt is, hogy ennek milyen irányban keresendő az oka. Valóban népszerű dolognak tűnt az osloiak körében az előszavazás, mert nem volt ritka, hogy se vége se hossza sorok kanyarogtak a konténerek előtt és bármennyire is hihetetlen, az emberek kiállták azokat, szigorúan betartva az előírt 1 méteres távolságot.

Kígyózó sor a Bjorvika-i előszavazóközpontnál

Ami a kampányt illeti, arra már kitértem, hogy a plakátolás az otthon megszokott módon nem volt jelen a hétköznapjainkban. Néhány szórólapot találtunk mindössze a postaládánkban és az út szélén elhelyeztek negyedenként egy-egy Erna-karikatúrát, de ezeket leszámítva az utcai tájékoztatás főleg a főtéren sorban felállított párt-standokon keresztül zajlott. Ezek a szavazás előtt egy héttel jelentek meg, és a párt képviselői állandó jelenlétükkel biztosították azt, hogy az érdeklődők választ kapjanak a kérdéseikre. De ezt sem “nyomulósan” csinálták, nem szólítgatták le az arra járókat, senkinek a magán terét nem zavarták (hiszen ez Norvégia), cserében ha valaki érdeklődött a programjuk iránt, akkor azzal boldogan elbeszélgettek. Valahányszor arra jártam, mindig mindegyik stand előtt álldogáltak érdeklődők. Kisti kapott az Ernáék pártjától (Høyre) egy sálat, amit nagyon szeret, mert kék a színe, és nagyjából ennyiben merült ki a mi családunk személyes interakciója a kampánnyal. Nagyon hasznos dolog szerintem, hogy a házikók és standok felirataiból kiderülnek azok az irányelvek, amelyek szerint a megválasztásuk esetén a pártok az országot szeretnék tovább vinni. Otthon mindig csak annyit tudunk, hogy én vagyok Gică Contra a PSD-től, szavazz rám. Mivel a másik párt másik jelöltje sem mond ennél többet, a választás igazából a nevek versenye. Ennyi. Ellenpéldaként ide kattintva elérhető a most kormányon lévő norvég jobboldali párt következő négy évre javasolt programja. Ha ezt egy választópolgár elolvassa, már mindjárt elmondhatja magáról, hogy ezen dolgok elérését és nem bizonyos emberek vezető pozícióba való kerülését szavazza meg. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb pont a gyerekeket, a jövőt érinti és nem a nyugdíjak megemelését célozza meg – így is lehet?

A minap szembejött velem az alábbi videó, amely őszinte fájdalmat okozott nekem. Miközben Romániában a pártoknak eszükbe sem jut az 1,3 milliós magyarságot akárcsak a kampány idejére, akárcsak látszatból az anyanyelvén megszólítani, addig Norvégiában készül választási videó annak a maréknyi magyarnak is, akik már megkapták az állampolgárságot, tehát szavazhatnak. Megkönnyeztem ezt a videót, mert szembesített azzal, hogy így is lehetne, otthon is, mégsem így van. Milyen kevés erőfeszítésébe kerülne egy hasonló gesztus a Román Kormány részéről. Íme, ilyen, amikor tényleg minden szavazat számít, amikor tényleg számítanak a szavazatodra.

Ami a választások várható kimenetelét illeti, úgy jósolták a felmérések, hogy leváltják a jobboldali pártot és az ország határozottan elindul majd balfelé. Meglepetések nemigen várhatók, mert ez Norvégia. Ha érdekel a szavazás konkrét menete, a Your Way To Norway csatorna épp ma publikált egy komolytalan videót ezzel kapcsolatban. Meglepő, hogy engedélyezték a filmezést a szavazóközpontban. Otthon jó előre felhívják az ember figyelmét, hogy a szavazóhelyiségben még a fényképek készítése is szigorúan tilos. A videóból kiderül tehát, hogy mi is történik pontosan egy norvég szavazófülkében. Belinkelem alább, hátha érdekel.

El kell mesélnem, hogy Annáék osztályában az elmúlt két hét norvégóráinak a parlamenti választások volt a témája. Csoportos projektek keretében körbejárták mindegyik párt jellemvonásait, megismerkedtek az irányelveikkel, célkitűzéseikkel és képviselőik nevével és a végén még magát a szavazást is lebonyolították. Ha a gyerekek dönthetnének, akkor maradna a Høyre és Erna és akkor jövőtől minden család harmadik gyereke ingyen járhatna óvodába. Sajnos úgy néz ki, hogy ez a gondolat nem valósul meg egyelőre. Otthon mennyit tudnak a gyerekek a Parlamenti Választásokról? De ami még fontosabb, mennyit tudnak a felnőttek a Parlamenti Választásokról? Megkockáztatnám, hogy Anna most többet tud a versengő pártokról, pedig nem is szavazhat, mint otthon egy átlag felnőtt, mielőtt belép a fülkébe pecsételni – vagy egy átlag felnőtt, akinek információk híján esze ágában sincs időt fecsérelni a szavazásra.

Nagyon érdekes volt végignézni a Parlamenti Választások folyamatát még úgy is, hogy nem voltunk aktív résztvevők benne és nem is igen ástuk magunkat mélyre az események forgatagában. Amennyi eljutott hozzánk, abból bőven kiderült, hogy milyen is egy igazi demokrácia és hogy ahol eddig éltünk és ahogy eddig szavaztunk, annak ehhez nem sok köze van.

LE: A választás utolsó napját és eredményeit angol nyelven remekül összefoglalja ez a cikk (klikk!). Külön érdekesség számomra az a rész, amikor az incidensek hiányáról írnak. Otthon ezek a bizonyos választókörzeti “incidensek” sokszor nagyobb hangsúlyt kapnak mint a szavazás maga. Kiderült, hogy a norvégok nagyon büszkék a választások menetére és az általuk vallott igazi demokráciára. Erről azóta több itt élő norvéggal is beszéltem, akik kérdés nélkül terelték a szót a választásokra és arra, hogy “ugye milyen simán megy minden”? Ezek szerint pontosan tudják, hogy ahonnan én jövök, ott nem ez a szokás. Híresek vagyunk, ismét. Meglepő, hogy az átlag norvég mennyire tisztában van az európai politikai eseményekkel. Biztos jó érzés lehet a rendszeres megerősítés, hogy bezzeg itt náluk másokhoz képest milyen nagy a rend.

Íme a másnapi sajtó. 🙂

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.