Amint elértek bennünket az első kitartóan meleg napok (májusban…), szokás szerint átrendeztem a család szekrényeit. A tevékenység maga a megszokott volt, de hogy mit hova és miért pakoltam el vagy elő, az cseppet sem úgy működött, mint eddig. Annyi történt, hogy elcsomagoltam a nagyon vastag, téli kabátokat és a bundás lábbeliket valamint a sál-sapka-kesztyű kombó extrém vastag változatait. Minden egyéb maradt, és milyen jó, hogy maradt. Gyakorlatilag egész nyáron viseltük a pulcsikat, miközben otthon sokszor még télen sincs rájuk igazán szükség (ha már felveszel egy vastag télikabátot, akkor alá – hacsak nem érkezik szokatlan hidegfront – nem kell 3 rétegben öltözni). A pulóver Norvégiában csapadékmentes nyári napokon helyettesítheti a hagyományosabb szvettert vagy a vékonyabb kabátot, mert kényelmesebb viselni, táskába eltenni, nem gyűrődik és épp eléggé melegen tart ahhoz, hogy a hűvösebb nyári reggeleken szoknyával vagy rövidnadrággal lehessen kombinálni, mert mégiscsak nyár van (szigorúan tornacipővel kiegészítve, de erről már meséltem). A tél végére sikerült néhány nagyon szép norvégmintás pulcsival gazdagítani a ruhatáram és cseppet sem bántam, hogy nem kell tőlük megválnom a kánikula kedvéért. Ah… kánikula… idén egyszer sem volt szerencsénk hozzá. Hogy hiányzik-e? Nem tudom. Hiányzik a nyár gondolata, mely rajtunk hagyja az izzadt lenyomatát, amely miatt az ember miután eleget sóhajtozott, végül el tud jutni arra a pontra, hogy kívánja az őszt. Magát a levegőtlen izzadást nyilván én sem hiányoltam kicsit sem. Most pedig jön az ősz, de még nincs itt az ideje a ruhatár-cserének, hiszen minden rétegzésre alkalmas elem továbbra is megtalálható a szekrényeinkben. Majd ha elkezdünk így is dideregni, akkor jöhet a bunda. Ezt a kirakatot a tegnap fotóztam, mert jól illusztrálja a mostanság menő itteni divatot. Így járnak a nők az úton. Szerinted is ijesztő, hogy megint visszatér a kínai csipetetőscsatt ideje?