A héten magammal vittem a gyerekeket a könyvtárba, mert fel kellett vennem néhány előre megrendelt könyvet. Annát hajtotta a kíváncsiság, de Kisti tiltakozott. Szerinte a könyvtár (otthoni tapasztalatból kiindulva) unalmas hely, ahol csendben kell maradni és ahol nem lehet semmi érdekeset csinálni. Ehhez képest amint megérkeztünk és felmozgólépcsőztünk a gyerekrészleg angol könyveinek a polcaihoz, mintha a levegőt is kicserélték volna a fiam körül. Még mindig nem tud olvasni, mégis lecsapott a kezdőknek írt mesekönyvekre, bekuckózta magát, és nagyon bánta, amikor végül mennünk kellett, de a hazahozható kötetek hamar megvigasztalták. Az pedig, hogy a fiataloknak szóló részen Anna is talált kölcsönzésre méltó könyveket, csak hozzáadott bónusz számomra. Ezentúl esős program: családi könyvtárazás!

A Deichman Bjørvika épületét direkt úgy tervezték, hogy minden generációnak minden igényét kielégítse, egész nap tudnék ott ücsörögni. A gyerekeknek nem ez volt az első találkozásuk a könyvtár fogalmával, Annával rendszeresen látogattuk a vásárhelyi gyerekkönyvtárat és az osloi iskolában nagyon aktív könyvtár-élet zajlik, mindkét gyereknek minden héten van könyvtár-órája és ennek köszönhetően rendszeresen közlekednek a könyvek a suli és a lakásunk között. Mégis mintha másfajta élmény lenne akkor, ha az ember saját jókedvében megy ilyen helyre és onnan azt kölcsönöz, amit a szeme megkíván, ráadásul olyan szép környezetben teheti meg mindezt, hogy legszívesebben ott helyben fogyasztaná el a kiválasztott könyvet, hazahozni talán fölösleges is.

A végtelenségig automatizált osloi könyvtárban már nincsenek is a szó hagyományos értelmében vett könyvtáros nénik (vagy bácsik), ezért olyan fajta emberi kapcsolat kialakítására talán már nincs remény, mint amit az alábbi szívmelengető történet mutat be, de otthon még mindig a cetlis rendszer működik és úgy tapasztaltuk, hogy a könyvtárosok igen kedvesek szoktak lenni. Csak sajnos nem beszélik a gyerekeim nyelvét. Az, hogy kétirányú lesz-e a gyerek kapcsolata a könyvtárral, végül is talán nem is annyira fontos. A lényeg talán inkább az, hogy a könyvtár varázslatos világát valamilyen módon megszerettessük a gyerekeinkkel, akikből így remélhetőleg érdeklődő, olvasott, gondolkodó felnőttek válnak majd.