Létezik persze a plakát fogalma, a színház például kifüggeszti a programját a saját hirdetőtábláira, mégis városszinten a lakosság tájékoztatásának ezt a formáját más céllal nemigen alkalmazzák. Az óriásplakát-tenger örömteli hiányának a gondolatáról már korábban is írtam, de arra még ilyen körülmények között sem számítottunk, hogy a parlamenti választások előtti hetekben sem lesz egyáltalán teleplakátolva a város. Továbbra is megmarad hirdetőfelületnek a tömegközlekedés – buszok, villamosok ablakai és a megállók -, de egy külföldi ember számára olyannyira diszkrét szinten tartják a kampányt, hogy ha nem olvasok utána az interneten, fogalmam sincs, hogy ki kivel méri össze az erejét szeptember 13-án. Persze rákeresek, mert érdekel még akkor is, ha nem szavazhatok. Mivel a nyelvi akadályok miatt a norvég sajtónak gyakorlatilag semmilyen egyéb formáját nem fogyasztjuk (újság, tévé, rádió), ezért elképzelhetőnek tartom, hogy ezeken a felületeken esetleg intenzívebben folyik a kampányolás. Mégis úgy tűnik, hogy egy parlamenti választás sem annyira fontos esemény, hogy olyan emberek lelki és vizuális nyugalmát megzavarják vele, akiket esetleg nem érdekel a téma. Ez is annyira norvég dolog. Ha valami érdekel, keress rá, de én csak a miniszterelnők vagyok, nem fogom a kéretlen információmmal zargatni a reggeli sétád nyugalmát a munkahelyed felé menet.

Ugyanígy fogalmunk sem volt róla, hogy az osloi Operaház tetejéről sziklaugró versenyt szervez a Red Bull, amit akár meg is néztünk volna szívesen, tuti élmény lett volna a kölyköknek, de sehol nem jött velünk szembe a hír. És ugyanez történt a szombati egészen barátságos távokkal indított Asics futóverseny kapcsán is, melyről csak azért szereztem tudomást pénteken délután, mert kifüggesztette a megállónkban a közlekedési vállalat, hogy másnap a buszok itt nem állnak meg a verseny miatt és ezek után rákerestem, hogy milyen verseny?! Jó, most oltás után nem volt épp aktuális a családi részvétel, pedig gyerektáv is volt hirdetve és szintén jó program lehetett volna belőle.

Most már ott tartok, hogy minden nap frissítem a Visit Oslo weboldal program-fülét és reménykedem, hogy a lényeget így legalább el tudom csípni mielőtt túl késő lesz. Igen, a pandémia szürke hónapjaiban nem volt ilyen gondunk, mert senki nem szervezett semmit, de most bár ismét napi 400 körül az osloi esetszám, mégis egyik rendezvény a másikat éri és mi nagyon szeretnénk helyiként viselkedni és megnézni ezt-azt. Nos, az utcai hirdetéseknél minden esetre jobb megoldást kell találnunk az informálódásra. Javaslatokat szívesen fogadunk! Persze továbbra is kimondottan értékeljük a tényt, hogy a város a küszöbön álló választások ellenére sincs vizuális szemetessé átalakítva. A lelki béke mindenekelőtt. Megjegyzés: az emberek ennek ellenére nagy arányban elmennek szavazni, de a konkrét számokról írok majd a maguk idején.