Iskolai éveleji piknik

Az első iskolai hét döcögött persze, mert nem találtuk a ritmust, szokatlan volt az órarend, új tanárok és diákok mindenfelé, sőt a nyári építkezési munkálatok miatt még maga a suli épületei is teljesen átalakultak. Szerencsére a hétfői évnyitó után már csak 3 napon kellett átevickéni, péntekre ugyanis tanítás helyett iskolai pikniket hirdettek a Frognerparkba. Számomra ez már attól is bőven jól hangzott, hogy aznap nem kellett a suliig elmetrózni, és a park tőlünk tíz perc jártányira van csupán. Ettől eltekintve is amúgy igen vagány ötlet azért egy ilyen piknik. Részt vesz rajta az összes tanár, minden diák az összes évfolyamról, sőt szülők is jöjjenek, ha tudnak péntek délelőtt 9 és 12 között – vagyis újra megtarthatta szokásos havi gyűlését a stay at home mom klub. Előrebocsátották ugyan, hogy ételt megosztani covidos okokból tilos, ettől függetlenül Archanaval jól összekacsintottunk, hogy ő hozza a szendvicset, én a sütit – tökéletes!

A gond onnan eredt, hogy a találkozót nem a Frognerpark végtelennek tűnő zöld mezejére hirdették meg, hanem a játszótér mellé, amely érkezési sorrendben elnyelte a kisebb-nagyobb gyerekeket és ki sem “köpte” őket a következő 3 órában. Egyéb irányú elfoglaltságok felé nem terelte őket onnan kezdve senki, sőt ahogy elnéztem számon sem tartották a tanárok a gyerekeket, márpedig ha én nem maradtam volna ott, hanem csak “beadom” a kölyköket, ahogy az iskolába szoktam s ahogy ezúttal is sok délelőtt dolgozó szülő tette, akkor nemigen tudtam volna nyugodtan ülni azzal a tudattal, hogy igazából senki nem nézi, hogy épp merre kóricál a hatévesem. A hely nem elkerített, szabályokat senki nem állított fel, de csodák csodájára végül tudtommal nem tűnt el senki. Néha úgy érzem, hogy a norvégiai lazaságot az életben nem fogom megszokni. A kamaszok közben erre-arra ücsörögtek a fűben, végül nekik is eltelt valahogy a 3 óra és délben mindenki hazaszállingózott.

Ami a piknik-jelleget illeti, ha már a sok kaját odakészítettük, hát a szülők leültek kisebb-nagyobb csoportokban s mivel a gyerekeink nemigen értek rá megállni falatozni, végül “kóstold meg ezt is” alapon rendre felfaltuk a dobozok és termoszok tartalmát. Nagyon jólesett az, hogy a többi anyukával hosszabban tudtunk beszélgetni és az különlegesen szívmelengető érzés volt, hogy mostanra már én is “tartozom” valahová, hogy a hosszú, magányos tél után az elmúlt tanév végére csak sikerült megismerni néhány anyukát, akikkel megoszthatom a sütimet és a kávémat és akikkel órákon át tudunk beszélgetni, pedig ahányan vagyunk, annyiféle nemcsak az anyanyelvünk, de a bőrszínünk is. Különleges élmény volt az indiai asztalhoz csatlakozni, ezek az anyukák nem viccelnek: többfogásos menüvel készültek, csodálatosan fűszeres ételeiknek se szeri se száma, mindet végig tudtam kóstolni és minden nagyon finom volt.

Persze óriási volt a felfordulás, 200 gyerek, csomó tanár és szülő… ilyenkor nem egyszerű a folyton mozgásban lévő hatévest szemmel tartani és közben megpróbálni normális párbeszédeket is folytatni másokkal, de hamarosan rájöttem, hogy ha tudja, hogy hol talál, akkor majd keres ő engem. Extra pró-anya-tipp, hogy bármilyen tömeges helyre megyünk, a gyereket a létező legélénkebb színű blúzba öltöztetem, erre a célra ha kinövi, mindig veszek egy új sárga vagy narancssárga felsőt, így száz gyerek közül is azonnal kiszúrom a játszótéren az enyémet. Egy 3 fiúgyermeket nevelő barátnőmtől kaptam a tuti tippet, ő mondta mindig, hogy a hármat örökké egyenruhában ereszti a zsúfolt helyekre, mert így könnyen szemmel tudja tartani őket. Ezennel továbbadom neked ezt a “life-changing” tudományt. Ha majd minden anyuka elkezdi neonszínű trikóban küldeni a gyerekét a játszótérre, akkor legfeljebb visszatérek az “unalmas” kékhez.

Mindent összevetve, mindannyian jól éreztük magunkat ezen a rendezvényen. Bár azt vártam, hogy egyfajta összerázó lesz informális környezetben szervezett osztályonkénti és osztályok közötti programokkal, a “szaladjatok szabadon” hozzáállás végül azt eredményezte, hogy a kisebb-nagyobb gyerekek amúgy is együtt fogócskáztak a játszótéren, hiszen a testvérek gondoskodtak a különböző évfolyamok összefogásáról, a tanároknak pedig ezalatt volt idejük szóba elegyedni a szülőkkel. Iskolakezdés kapcsán amúgy is mindig sok a kérdés. Azt kell mondanom, hogy bár én egy iskolai pikniket merőben másképp szerveztem volna meg, azért nagyon klassz napunk volt! Ha tehetjük, a következő hasonló eseményre is egészen biztosan elmegyünk. Például mindjárt pénteken, amikor szülői kávédélelőttre vagyunk hivatalosak. Nincsenek nagy elvárásaim, de szívesen megnézem, hogy milyen egy ilyen találkozó. Tavaly a covid miatt semmi ilyesmit nem tudtak szervezni, emiatt idén mindent ki akarok próbálni!

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.