A házhozszállítás norvég módja

Elmondom, hogy otthon mi a helyzet. Az ember felbaktat a netre, lassan mindent online rendelünk, de a fő szempont az, hogy ingyen kihozzák. Szállításért ritkán és nem jó szívvel vagyunk hajlandók 15 lejt fizetni – inkább többmindent veszünk vagy társulunk a szomszéddal, csak hozzák ki ingyen -, de azt elvárjuk, hogy a futár a mi programunk szerint érkezzen s ha épp nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene, akkor újra és újra próbálkozzon a következő 2-3 munkanapban, lehetőleg szombaton is. Borravalót akarsz adni neki EZEK után?! Egy hétig mind hozta a csomagot, te meg hiába vártad! Jól van, látom amatőr vagy, majd én megmondom a tutit: fizesd ki online a vásárlást, semmiképp se készpénzzel átvételnél, így aztán csak elveszed a csomagos és csá, a borravaló szóba se kerül (konkrét jótanács egy jóbaráttól). Az utóbbi években, amikor a webshopok már egyre ritkábban voltak hajlandók állni a futárszolgálat díját, elkezdtek beszivárogni az átvételi pontok, ahová ingyen, vagy alacsonyabb díjért viszik el a csomagodat és amelyek előnye, hogy az ember akkor megy érte, amikor útba tudja ejteni, és akkor tényleg nem kell a futárt napokig várni. Az online kereskedelem mindekori ritmusát persze a monopóliumot élvező Emag diktálja, szóval még bármit megérhetünk, ha rajtuk múlik.

Ehhez képest az első Norvégiában töltött hetek alatt nagyon sokmindent meg kellett tanulnunk az online vásárlással kapcsolatban is. Mivel sok esetben még mindig nem tudjuk, hogy milyen bajunkkal melyik üzletet kell felkeresnünk, bár Osloban kétségtelen, hogy offline is mindent (is) meg tudnánk vásárolni, mégis gyakran fordulunk online rendeléshez pusztán azért, mert a Google nekünk is jóbarátunk. Hanem a kiszállítás… elsőre nem is értettük. Természetesen itt is létezik olyan, hogy bizonyos, a bolt által megszabott, összeg fölött ingyen kiszállítják a rendelésed DE:

  1. Ez az érték általában elég magas. 500 korona (50 euró) alatt eddig csak a H&M-nél tapasztaltam ingyenes szállítást, de sokkal jellemzőbb a 800-1000 koronás határ. Ha nem éred el ezt a minimális limitet, akkor a felvevőpontos szállításért is kell általában 40-60 koronát fizetni.
  2. Ez még mindig nem “házhozszállítás”. Általában a postán keresztül megy a logisztika, ami azt jelenti, hogy a csomagot alapesetben egy felvevőpontra kérheted. Jobb webshopok megengedik, hogy megadd ezt a helyet (pl. ha a munkahelyed melletti felvevőpont parktikusabb), de néha csak automatikusan kiválasztja a címed szerint a legközelebbit. Pár nap múlva a postaládában találsz egy értesítőt a csomag megérkeztéről, amit legalább tíz napig van időd átvenni.

Sok esetben kérheted persze, hogy ténylegesen házhoz hozzák a csomagod, ilyenkor akár száz koronába is fáj a dolog (és a legtöbb esetben értéktől függetlenül ez a szolgáltatás soha nem lesz ingyenes), viszont a szállítás vagy kifejezetten délután 5 és este 10 között zajlik, tehát ők gondoskodnak róla, hogy otthon legyél s ne járjanak kétszer, vagy olyan típusú szolgáltatás, hogy a pakkodat leteszik az ajtód elé. Soha semmit nem kell aláírni, kódot megadni, magad igazolni… és ha leteszik az ajtódba, az a csomag ott fog várni órák múlva is. Így jártam például a tegnap a képen szereplő rendelésemmel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy zárt lépcsőházról van szó a mi esetünkben, szóval nem is nagyon van, aki elemelhetné az ajtó elől, de mindenképp el kell mondanom, hogy nem egyszer látok a magánházak postaládáira felakasztott gyakorlatilag út szélen hagyott csomagokat, melyeket bármelyik járókelő lenyúlhatná, de nem tulajdonítja el őket mégsem senki és érdekes módon ez is kiszállításnak számít, bár gyakorlatilag nem volt “átvéve” a szállítmány.

Nekünk sem veszett el az elmúlt 9 hónapban még egyetlen csomagunk sem. Bár az otthoni online vásárlási volumenünk minimum tizedelődött, azért valami örökké épp útban van felénk, és eddig minden célba is talált. Mindezt a méltán híres norvég bizalmi faktor számlájára tudom csak írni. Itt az emberek nem feltételezik elsőre, hogy valaki meg szeretné őket károsítani vagy hogy bárki rossz szándékkal közelítene valaki máshoz. A megelőlegezett bizalom nagyon üdítő érzés, melynek a kollektív alkalmazását korábban még soha nem tapasztaltam meg egyetlen élethelyzetben sem. Olyan jó!

u.i. Borravaló itt sincs, mert kötelező az online fizetés, a készpénzben itt már nem hisznek az emberek, a futárral pedig igen ritkán lehet találkozni. Apropó, a múltkor egy postai kocsit láttunk hosszasan ücsörögni az utcánkban, miközben komótosan sétálgatott a futár az 5-10 csomagjával, amit a környéken kellett kézbesítenie. Hívott, hogy itt van a ház előtt, mi pedig épp útban voltunk hazafelé. Nem baj, mondja, megvár. Mikor átvettük a csomagot, kértük sűrűn az elnézést, hogy húztuk az idejét, de ő csak legyintett, hogy ráér. Hát ilyen tempóban dolgoznak a norvégiai futárok. Ráérnek. Ebben az országban mindenkinek csak annyi a munkája, hogy annak nyugodt tempóban a végére is érjen. Nó stressz. Eszembe jutottak az otthoni, lassan családtagnak számító jófej futárok, akik legtöbbször azt sem tudták hol a fejük a napi többszáz csomag miatt, de mégis legtöbbször kedvesek és előzékenyek voltak, sőt gyakran még egy-egy viccre is futotta a zsúfolt idejükből. Talán Norvégiába kellene költözni…

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.