Mindaddig a néphagyomány szerinti István napot ünnepeltük mi is, amíg 6 évvel ezelőtt Kisti fiúnk, aki becsületes nevén szintén István, úgy nem döntött, hogy az év ajándékokkal legjobban megpakolt időszakában, félúton Mikulás és Karácsony között jön a világra. Hirtelen olyan kiszúrásnak tűnt az, hogy számára az év összes ünnepét egyetlen hónapa zsúfoljuk, hogy már abban az évben elhalasztottuk az istvánozást augusztusra. Ez sem ideális, mert az ugyancsak István nevű apjának meg szeptember elején van a születésnapja, de az ember ugye nagy áldozatokra képes a gyermekéért. Ez amúgy is kicsi ár szerintem azért cserében, hogy a családi István-vonal megszakításához nem ragaszkodtam foggal-körömmel, bár ha én választhattam volna nevet, akkor most Vilmosunk lenne és nem Istvánunk, de ezt többet nem fogom emlegetni, ígérem.

Hiszen azért el kell ismernem, hogy van ám abban varázslat, amikor a mi két délceg Istvánunkat minden évben együtt ünnepelhetjük az Államalapítás Ünnepével. Kisti szilárd meggyőződéssel hiszi, hogy a tűzijátékot minden évben miatta (is) rendezik. Egyszer már csak megérjük, hogy élőben is láthassuk Budapesten, sőt ha belegondolok, nem is értem, hogy eddig ezt hogy tudtunk ilyen ügyesen elkerülni. Persze a budapesti tűzijáték a tévé képernyőjén keresztül is csodálatos, az idei pedig roppant különleges volt. Találtam róla egy videót, és mindenképp itt szeretném hagyni – Kistivel is visszanézzük, mert ő végül a felénél elaludt a kanapén. Jó fél órát tart, de egy percre sem unalmas, tényleg érdemes megnézni (a gyerek volt fáradt, nem a műsor unalmas 🙂 – hamarosan elmesélem, hogy miért).

Alkalmanként nagyon hálás vagyok a Mediaklikk felület miatt, mert az élő magyar tévés tartalmakhoz másként nemigen jutnánk hozzá Norvégiában. Így is ritkán nézzük, de azért vannak kihagyhatatlan események, és olyankor nagyon jólfog. A késő esti István a király előadása például még magasabbra emelte számunkra ennek az amúgy is szép napnak a hangulatát. Valahányszor megnézem, utána napokig nem engednek el a dallamok. Idén ez különlegesen jólesett. Bárcsak ott lehetnénk a Sepsi Arénában is mostanság.

Isten éltessen sokáig minden Istvánt!