A te munkahelyedet biztos nem adják oda egy robotnak a következő tíz évben?

Évtizedekkel ezelőtt megkezdődött a spekuláció a világvégét jósló katasztrófaterjesztők második kedvenc témájában, mely szerint hamarosan a munkahelyek felét átveszik a ROBOTOK! Ebben a formában persze nevetségesen terminátoros kijelentésről van szó, amire nagyon nehéz nem legyinteni egészen addig, amíg az ember rá nem jön, hogy a jóslat igaz, csak épp nem szabad leragadni a “robot” szó konkrét, fizikai, Rosey a Jetson családból típusú jelentésénél. Ha a különböző technológiai megoldások gyűjtőfogalmaként értelmezzük a “robot” kifejezést, akkor sajnos már meg is érkeztünk a jövőbe.

Először akkor szembesültem ennek a jelenségnek a kézzelfogható közelségével, amikor sok évvel ezelőtt egy olaszországi utunk során a Mekiben nem a pultnál, hanem egy képernyőn rendeltük meg a menünket. Azóta ez a fajta rendelés már szinte mindegyik éttermükben elérhető, még nálunk is, és őszintén szólva zseniális: annyi időd van átgondolni, hogy mit kérsz, amennyire szükséged van, nem sóznak rád semmit, nem kell egyből a maximenüt megvenned, nem kell megtanulnod a pénztáros hadaró szájáról olvasni… Ugye, ugye, a mekis pénztáros munkáját máris átvette “a robot”. A reptereken is ijesztő(en praktikus) a helyzet: automatánál kinyomtatod a cetlidet, magadnak felragasztod a bőröndre (gondoltad volna, hogy képes vagy rá?!) amit egy automata mérleges futószalag vesz át tőled – a biztonsági kapuig már senkivel nem kell szóbaállnod, ha nem akarsz. Poggyászfeladós személyzet kiikszelve. Ha pedig az ember személyi edzésre vágyik, telefonos alkalmazások tengere várja hogy letöltsék. A jobbak ugyan fizetősek (bár olcsóbbak mint egy igazi edző), viszont az ember teljesítményének a függvényében elképesztőmód személyre tudnak szabni egy-egy súlyzós edzést például. A múzeumokban a kamerák és ez érzékelők a teremőrök (őszintén szólva eddig is egyértelműen fölösleges) munkáját teljesen megszüntetik, sőt lassan a tárlatvezetőket is felváltját az audioguide-ok. Na és a bankok? Norvégiában ugyan még léteznek elvétve szigorúan ATM- és készpénzmentes bankfiókok, melyek napi 4 órát ugyan 1-2 kisasszonnyal kinyitnak a kliensek számára, de bármilyen gonddal keresed meg őket, többnyire a végén hozzáteszik, hogy “de ezt el tudnád intézni online is” vagy “jaj emiatt fölösleges befáradnod, máskor hívd a központi vonalunkat és segítenek telefonon keresztül”. Nincs már szükség bankos kisasszonyokra! Hirtelen megijedtem, hogy még milyen sok példát tudnék sorolni ezeken kívül is.

Ezen megoldásokban az a közös, hogy bár munkahelyek szűnnek meg általuk, valahogy mégis a fogyasztó számára szolgáltatásbeli javulást jelent a “robotizált” verzió, tehát könnyűszerrel elfogadjuk a változás tényét. Az átállást segíti az is, hogy a nagyon-nagyon későn adaptálódóknak párhuzamosan többnyire azért elérhető még limitált mennyiségben a hús-vér ember által nyújtott szolgáltatás (mindig nyitva van egy pénztár a mekiben, a reptéren is állhat az ember sorban ha nagyon akar és ha az ember ragaszkodik a kérdezés élményéhez, akkor a nagyobb múzeumokban többnyire létezik legalább egy megfogadható angol nyelven is beszélő tárlatvezető). Aztán egyszer csak nincs visszaút mire észrevesszük, hogy lassan nincs kivel szóbaállni. És ezeket a példákat mind a hétköznapi ember életéből vettem, de azt, hogy ipari szinten már kiket és miért helyettesítettek a futószalagok mellett, jobb nem is tudni.

Jó hír persze, hogy míg egyik oldalon szűnnek meg az állások, addig a másikon folyamatosan új mesterségek jönnek létre. Sokféle munkahelynek a fogalma sem létezett tíz évvel ezelőtt. Szeretném továbbá hinni, hogy az emberi faktor teljes mértékű mellőzése senkinek nem célja és hogy azért bizonyos aspektusok tekintetében nem leszünk leépíthetők. Mielőtt azonban pályaválasztási tanácsadás céljából leülnék a gyerekekkel beszélgetni, tuti érdemes lesz megguglizni azt, hogy “milyen szakmák NEM tűnnek el a következő 30 évben”.

Szerinted most akkor fölöslegessé válnak majd a gitártanárok? Nem hinném!

Egy hozzászólás Új írása

  1. bikmakk szerint:

    Ezen én is sokszor elgondolkozok…vajon hol a határ? meddig vagyunk helyettesíthetők? A felsorolt példákat én is nagyon értékelem…pláne a Mekit…:))))Tovább futtatva a gondolatokat…sok előre nem látható problémát nem tud orvosolni a robot, így azon állásokat, amelyek nem annyira rutinszerűek, szerintem egyelőre biztos nem fogja átvenni egy robot. Sok megszűnő állás helyett pl. megjelentek a call centerek, amelyek rengeteg embert alkalmaznak, uh sok munkahely csak átalakul. Nem is beszélve a robot karbantartókról…:))))

    Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.