Tusenfryd – Oslo vidámparkja

Egész nyáron hasztalan lestem a jegyeket az osloi vidámparkba. Sajnos a következő két hétre mindig teltházat írt a weboldal, azon túl pedig itt északon elég lutri jegyet venni, mert nem lehet előre látni az időjárást. Egy kinti parkban esős napon még norvég hozzáállással is nehéz élvezni a kalandot. Mióta tudom, hogy fűtött medencéjük is van, igazából szezonjegyre fájna a fogam, mert arra gondoltam, hogy akkor ez egész jó vakációs program lehetne a gyerekekkel, még ha csak heti pár órára mennénk is strandolni, megérné kifizetni a szezonjegyet, amely két belépés után már megtérül. Ráadásul a szezonjegyeseket a teltházasnak hirdetett napokon is beengedik, így időjárástól függetlenül, spontán program lehetett volna számunkra a vidámpark. Sajnos a szezonjegyeket végül egész nyáron nem tették online elérhetővé (csak hirdették, de nem lehetett megvenni őket), és végül augusztusra már tárgytalanná vált az egész. Ennek ellenére szinte minden nap frissítettem az oldalt, bár nem is tudom, hogy miben reménykedtem. Így történt, hogy egyik este kiadta, hogy másnapra tudok jegyeket venni. Épp nálunk volt látogatóban Anyukám, így ez egy jó bevállalós nagyis kalandnak mutatkozott, annak ellenére, hogy hétköznap és last minute lévén István nem tudott csatlakozni hozzánk. A gyerekek persze óriási üdvrivalgással üdvözölték a hírt.

Tusenfryd Oslotól 20 km-re délre fekszik, de szezonban a buszállomásról tíz percenként induló 505-ös busszal fél óra alatt elérhető. Figyelembe érdemes venni, hogy lábon álló utasokat nem szállít a busz, így megeshet, kivált a reggeli órákban, hogy a megállónál várni kell, amíg felférünk valamelyik járatra. A jegyeket legkönnyebben a VY.no weboldalon lehet online megvenni (nagyon jól működik a VY telefonos applikációja is). Jegy híján a buszra nem engednek felszállni. 6 éves kor alatt ingyenes az utazás, egyébként pedig a gyerekek félárat fizetnek.

A vidámparkba 120 cm fölött mindenkinek ugyanannyiba kerül a napijegy (kb. 45 eurónak megfelelő korona). Ez az ár első olvasatra soknak tűnik főleg az európaszerte egyéb, sokkal nagyobb és híresebb, parkokban alkalmazott jegyárakohoz képest (Legoland például sokkal olcsóbb) és utólag a tapasztalataink is azt mutatják, hogy az ár-érték arány ebben az esetben sántít. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a norvég árak mindentől függetlenül egyszerűen csak óriásiak és akkor már mindjárt nem feltétlenül keressük az értelmet vagy egyéb magyarázatot. Ugyanakkor a környéken nincs másik, hasonló park sem, ráadásul szerényebb méreteit figyelembe véve nem épp egy külföldi túrista-csalogató helyszín, ezért az árakat simán belőhetik a hétköznapi norvég zsebekhez mérten. Ezen a tényen hamar túltettük magunkat lévén, hogy ártól függetlenül ezt a parkot ittéltünk alatt mindenképp legalább egyszer meg akartuk látogatni, hát örültünk, hogy végre megtehettük.

Annak ellenére, hogy egy sima keddi napon jöttünk, a vakációra és a ragyogó időjárásra való tekintettel a parkban csak úgy hömpölygött a tömeg. Anna és Mama például másfél órát álltak sorban az egyik (szerényebbnek kinéző, de végül túlontúl kalandosnak bizonyuló) hullámvasútnál. A pandémia által átszőtt hónapok után nagyon furcsa volt ennyi embert látni egy helyen, habár állítólag pont emiatt jelenleg sokkal (?) kevesebb embert engednek be naponta. Ezalatt mi Kistivel kipróbáltuk a strandot. Az Északi-tengeri termálnak cseppet sem mondható vizeken edzett hasikánknak nagyon jólesett az egyébként épp csak nem jéghidegre fűtött medence, mely nullától másfél méterig fokozatosan mélyül, így mindenféle korú és méretű gyerek számára ideális pancsolóhely. A kihelyezett nyugágyak néhány perc békességgel kecsegtetik a szülőket is a nagy vidámparki felfordulás közepette. Az extrémebb attrakciókat messziről elkerültük, de azért volt a lájtos, inkább 12 év alatti gyerekeknek kalandos járat bőven: többféle körhinta, kisgyerek-dodzsem, vezető-tanuló pálya, apró-hullámvasút, mászkálók… Végre egy park, ahol Kistinek végtelen szórakozási lehetőség nyílt. Ezek sajnos Anna számára 1-2 kör után meglehetősen uncsikká váltak, cserében semmilyen átmenet nem áll rendelkezésre ezek és a gyomorforgató 6 db hullámvasút, vagy például a szabadeséstorony vagy a lengőcsavar stb. között, melyek inkább a nagyobb kamasz gyerekek számára lettek kitalálva és azokból is a bátrabbaknak javallottak. Így aztán bekövetkezett az, amiről nem gondoltam volna, hogy megtörténhet: a lányom délutánra már unatkozott s azt leste, hogy mikor mehetünk haza, miközben Kistit úgy kellett elvonszolni a dodzsem pályáról záráskor, mert ő viszont nagyon élvezte, hogy végre úgy vezethet békében autót, hogy a nagyobb gyerekeket nem engedik trollkodni (ide 140 centi alattiakat engednek be csak).

Ebédre demokratikus szavazás után kipróbáltuk a sok étkezde közül a hamburgerezőt, ahol nagyon soká kaptuk meg a rendelésünket, ráadásul akkor is úgy, hogy a menü fele hiányzott. Sajnos úgy tűnik, hogy a parkban kimondottan csak nyári munkás tiniket alkalmaznak mindenféle pozíciókba és emiatt a kritikus helyeken a logisztika nagyon gyenge. Kár volt az ebédre várva eltölteni az időt. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a menő attrakciókon kívül ritka sok az “extra” pénzköltős hely is a parkban. Másol is vannak ilyenek, de itt valahogy a megszokottnál is több olyan hely van, amely arra buzdít, hogy az amúgy is borsos belépőn kívül még több pénzt otthagyjon az ember. Bolt bolt hátán, étkezdék minden kanyarban és még a markoló is pénzes – ez utóbbi nagyon rosszul esett. A Kongeparkenben legalább az ingyen volt s Kistit nehéz is volt onnan elcsábítani másfél óra után.

Összességében elmondható, hogy a kalandra kiéhezett szívünknek nagyon jólesett ez a vidámparki látogatás, örülök, hogy kipróbáltuk és mivel kiváltképp Kistinek nagyon-nagyon tetszett, valószínű, hogy még egyszer visszajövünk majd, hogy Istvánnnak is megmutassuk. Úgy gondolom, hogy a komolyabb kalandokra vágyóknak kielégítik a pörgő-forgó hullámvasutak az igényeit, így főleg számukra akár az ár-érték arány is rendben lehet. Barátságos hely, szerettük!

u.i. A hazafele úton fel kell készülni lelkileg, hogy a tízpercentként járó buszból a park zárása utáni időszakban akár 5-10 darab is elmehet úgy, hogy még mindig nem férünk fel rá. Nagyon civilizált, felügyelt sorbanállás közepette mi a hatodik buszra fértünk végül fel. Jó, ha van az embernél extra adag ivóvíz s valami, amivel a gyerekekkel az időt ezalatt el tudja mulatni. Úgy láttam, hogy a babakocsisoknak van esélyük előre kerülni, így ha aktuális, nem árt, ha ilyesmi van nálunk. 🙂

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.