Norvégia tényleg olyan drága?

Gyakori kérdés és a válaszunk mindig IGEN. Nehéz ezt kijelenteni, mert rögtön érkezik az ellenkérdés, hogy akkor mégis miért éri meg ott élni, melyre a válasz mindig az, hogy az emberek a norvég keresetből itt a magas árak ellenére jól élnek. Meg hogy csomó pozitívum van itt ebben az országban, melyet nehéz a materialitás nyelvére lefordítani. Egyszerűen más itt a mentalitás és erre szintén nem lehet árcímkét tenni, de ha kíváncsivá tettelek, gyere, nézz szét!

Talán a legfontosabb új “skill”, amit meg kellett tanulnunk (és sürgősen), az volt, hogy rájöjjünk, hogy mit honnan érdemes megvenni és mit honnan nem. Az egyértelmű választást az “olcsóságra”, a hipermárketek jelentenék, de Norvégiában nincsenek ilyen jellegű boltok. Bevásárlóközpontokat is csak elvétve találni és azok sem óriásiak. Az emberek élelemiszereiket és a háztartási fogyóeszközöket a Lidl-méretű üzletekben szerzik be, ezek közül a legnépszerűbbek a Kiwi, a Rema 1000 és a Meny, melyekből minden környéken akad 1-2, gyakran egymás szomszédjába nyílnak. Sok-sok összehasonlítás után sem tudjuk kijelenteni egyértelműen, hogy melyik lenne ezek közül a legolcsóbb, van ami itt, van ami ott van jobb árban és van ami egyik üzletben kétszer annyiba kerül mint a másikban. Egyelőre még nem értjük, hogy ezt miképpen lehet így fenntartható módon űzni, de elfogadtuk és tanuljuk. Ahogy azt is megtanultuk, hogy a zöldséget, ha már piac nincs is, legalább vegyük a töröktől, mert nagyobb a választék s bár nem mindig minden friss, de ha válogat az ember, jól jár. Mégis, amióta átszámolva 65 lejes (13 euró) kilónkénti áron vesszük a petrezselymet, azóta megtanultam, hogy egyes levesek úgy is finomak, ha csak egy petrezselymet teszek bele s nem kettőt. Ugyanezen a ponton döntöttem el végérvényesen, hogy abbahagyom az árak átszámolgatását, mert úgy, hogy idén még otthon sem jártunk, végképp semmi értelme borzongatni magam a hazai pénzekkel.

Csak persze könnyű számolni, mert a lejhez felezni kell, az euróhoz tizedelni a koronát s akkor az ember agya állandóan rááll. Najó, mutatok még egy utolsó elrettentő példát s ezzel befejezem (de kérdésekre szívesen válaszolok!): a képen látható dupla kapucsínóért és három darab csokis scone-ért (nagyobb méretű háromszögsüti) a minap 191 koronát fizettem a pékségben, ahol amúgy hosszú sort álltam a pénztárig. A kávé rendkívül finom, a süti mintha házi lenne… a magas árak mellé kitűnő minőség társul és így a norvégok szívesen nyúlnak mélyebben a zsebükbe. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy külföldön ők is kimondottan értékelik az olcsóságot és meg kell hagyni, egészen könnyű úgy utazni, hogy bárhová mész a világon, az árak mindenhol roppant olcsónak tűnnek – mi épp az ellenkezőjével voltunk mindig megszokva, hát időbe telik átállni.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.