Reggel kinyitod a teraszajtót, kilépsz a végtelen napsütésbe, és ezt találod a lábad alatt:

Amikor a természet szeret. ❤

Földszinten lakni rendszeres terasz-porszívózást jelent(ene) tavasztól késő őszig. Sokszor a nagy szél miatt naponta háromszor kellene sepregetni, ha az ember azt akarná, hogy örök csillogás legyen a környezete, és persze milyen jólesik a nyári melegben kint meginni a reggeli és mindenkori kávét vagy az esti pohár rozét. Szerencsére mióta Osloban lakunk, mivel senkit nem ismerünk, a “miccónak”-jelenséget teljesen ki tudtuk iktatni az életünkből. Nem sepregetünk háromszor. Nemhogy naponta, hetente sem. A szirom-szívet kimondottan jólesett volna napokig bámulni, de persze a fotó után fél órával az állandó tengeri szél jelentősen átrendezte a képet.