Azt hittem ez a nap soha nem jön el

Tény, hogy otthon már hónapokkal ezelőtt megkaphattuk volna az oltást. Szóltak is az oltáspárti barátok, hogy ha már Norvégiában ilyen reménytelen a helyzet, lehet érdemes lenne hazautazni emiatt (mint ahogy ezt sokan tették is, majd lakhelyükre visszaérkezve végül több-kevesebb sikerrel tudták csak a más országban beadott oltást érvényesíteni). Hetekkel-hónapokkal tolják a korosztályunk várható sorrakerülésének dátumát. Addig variálták a sorrendet, hogy végül a 25-40-eseket a legvégére sorolták a prioritási listának és így aztán az oltási igazolással a zsebünkben való könnyed nyári hazautazásunk gondolata napról napra mind jobban kifakult, míg annyira láthatatlan nem lett, hogy inkább megvettük a két Pfizerrel rendelkező Anyukámnak a repjegyeit Osloba, és elengedtük ezzel a nyári hazajutásunk gondolatát.

Nagyon nehéz megbékélni a gondolattal, hogy otthon már rég dobják az emberek után az oltást, hogy már lassan jobb híján más országok emberei után is dobják a Románia által megvásárolt oltást, miközben Norvégia csak úgy halad, mint a lapostetű. Lassan, de alaposan. Értem én és értékelem, hogy itt az Astra-oltást 2 hét után leállították és kitiltották az országból (lehet, nem igazak a mellékhatások, de nem kísérletezünk a norvégokon), a Janssen oltást kimondottan önkéntes alapokra helyezték (ha valakinek nyomós, orvosilag indokolt oka volt arra, hogy ezt kérje, akkor soron kívül lerendezhette a családorvossal) és az általános populációt szigorú születési sorrendben (melyen azért utólag egy kicsit variáltak) csak a Pfizer és Moderna oltásokkal illették, melyek sajnos nem álltak rendelkezésre a kívánt mennyiségben, emiatt volt a sok halogatás. És az is közrejátszott, hogy még a döntéshozók is meglepődtek, hogy milyen nagy arányban igényelték az emberek az oltást. 90%-os aránnyal terveztek, ennél bőven több lett. Közben a többi létező oltásfajtát meg sem fontolták, hogy beengedjék az országba és az ezekkel oltott külföldről érkező embereket Norvégia mai napig oltatlannak tekinti. Indokolt ez a szigor?

Szóval vártuk türelmesen, míg ránk kerül a sor tudván, hogy jó ötlet lesz júliusban nem elérhetetlen távolságba utazni, hiszen bármelyik nap hívhatnak. Ennek érdekében végre élére állítottam a BankID rendszeremet is, aminek köszönhetően fél év ittartózkodás után végre “élek” Norvégiában. És az “élek” alatt jelenleg azt értem, hogy igazolt az online létezésem, ami ebben a digitalizált világban ügyintézésileg még többet is ér mint a fizikai valóm. Meg voltam ugyanis győződve róla, hogy BankID hiányában nem fogják tudni nekem felajánlani az oltást, így nem is fogott rosszul a plusz motiváció, hogy eljárjam a papírmunkát ezügyben. Most, hogy újra kinyitottak a bankok (10 és 14 óra között van ügyfélszolgálat… aha, jó nekik!), ugyan bonyolult volt, de nem lehetetlen a BankID megigénylése, csak 3 Sparebank-os utamba került 2 nap alatt, de legalább most már ha jövedelmem nincs is, legalább bankszámlám van.

Ehhez képest mi történik? Érkezik múlt héten postán egy levél, melyben arra kér a helyi oltásközpont, hogy telefonon jelentkezzek náluk, mert adnák az oltást, de nem tudnak elérni. Mondjuk ezen a ponton a “nem tudunk elérni” részt nem értettem, de óriási meglepetés ezzel együtt, hogy BankID, ügyintézés, papírmunka ide vagy oda, tényleg számontartanak, tényleg nem feledkeztek meg rólam és hiába győzködött Archana hetek óta, tényleg nem kellett regisztrálnom sehol azért, hogy végre oltást kaphassak (kiderült, hogy neki velem ellentétben valóban külön regisztrációra volt szüksége, mert csak ideiglenes személyi számmal rendelkezik, az én esetem viszont más, de a tört indiai angolság nyelvi akadályán ezt az infót sehogyse tudtam átjuttatni).

Ezek után nem várt operativitással működött a dolog, amint sikerült őket telefonon elcsípni, még aznapra adtak is időpontot és így történt, hogy múlt csütörtökön végül megkaptam az első adag Modernát. Azt ugyan nem értjük, hogy a nálam szinte 3 évvel idősebb Istvánt miért nem keresték meg ugyanezzel a lehetőséggel ezidáig, de kiderült, hogy ettől a héttől már “drive-in” rendszerre váltottak itt is az oltóközpontok, tehát bárkit beoltanak, aki jelentkezik, hogy az első adagját még nem kapta meg. Így aztán ma már István is megkapta a magáét.

A második dózisra viszont továbbra is nagyon sokat kell várni, automatikusan 12 hétre programálnak az első oltás után (napra és órára pontosan). Így aztán bezsebeltem az ijesztően távolinak tűnő október hetedikei időpontomat, ami szerencsétlen módon éppen az őszi vakációra esik, pedig talán ez lenne az egyetlen lehetőségünk arra, hogy idén hazajussunk, és nagyon bíztunk benne, hogy az utat már a teljeskörűen beoltottak nyugalmával tudjuk tervezni. Reméljük továbbá, hogy a 12 hét nem számít túl hosszú időnek a két adag között és nem nem befolyásolja majd az oltás hatékonyságát. Azért döntöttek emellett az eljárás mellett Norvégiában, hogy a gyengén importálódó oltóanyag ellenére az országban mielőbb legyenek a felnőttek legalább 1-1 adaggal beoltva. A nyár folyamán az események szerintem majd igazolják, hogy melyik országnak van igaza, mert egy pillanatig sem hiszem, hogy a “negyedik hullám” nem fog lecsapni majd. Kérdés, hogy hol és mennyire.

2 hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.