Bergen hét hegy közötti völgyben fekszik, földrajzi elhelyezkedése nem is lehetne előnyösebb. A hegyek közül mindegyik remek kirándulási lehetőséget rejteget, de messzemenően a leglátogatottabb mégis Fløyen – a mintegy 300 méteres hegytető, melynek népszerűségének az alapja a könnyű megközelíthetőségéből fakad: a hegyoldalban közlekedő sikló kiindulási pontja Bergen központjában található.

Bár több olyan véleményt is olvastam, hogy a siklópénzt meg érdemes spórolni a gyalogösvény használatával, mely kiváló kirándulási lehetőség is egyben, úgy döntöttünk, hogy felfelé legalábbis mégis igénybe vesszük a segítséget főleg azért, mert a gyerekeknek a siklózás is önmagában élmény. A siklóra a felnőtt jegy 65, a gyerek jegy 35 korona egy irányba és ez így összesen valóban borsos árnak számít egy olyan útra, mely alig két percet vesz igénybe. Az igazi értékét azonban akkor értettük meg, amikor délután gyalogosan tettük meg visszafelé az utat, mely lefele irányban nagyon kellemes és valóban jó kis séta volt, de helyenként igen meredek, ezért felfelé a gyerekek tuti nagyon sokat panaszkodtak volna – és nem is biztos, hogy egy óra elég lett volna arra, hogy megmásszuk a hegyet, az út elég hosszú. A Preikestolen után várnunk kell még néhány hetet, amíg ismét hegymászásra tudjuk majd őket bírni. A siklóra a jegyeket meg lehet online is venni, de ez a helyszínen nem jelent nagy előnyt, mert ugyanabban a sorban áll mindenki, amely a pénztárhoz is vezet. Nekünk nagyjából negyed órát kellett várnunk, de úgy értettem, hogy általában szezonban igen hosszú sorok szoktak kígyózni a bejárat előtt.

A tetőre felérvén csodálatos panoráma fogadja a látogatókat. Türelmetlen gyerekek híján érdemes rászánni negyed órát és gyönyörködni ebben a szeles kilátásban.

A Fløyen-hegyet úgy alakították ki, hogy a gyerekek minél jobban érezzék magukat. Óhatatlanul a marosvásárhelyi Somi jut eszünkbe róla, csak itt a természeti adottságok sokkal szebbek.

Pár lépésre a sikló kijáratától óriási játszótér várja a gyerekeket, de beljebb haladván az erdőben még további kisebb játszóterek is előbukkannak. A Trollerdő nagyon híres, de kicsit elavult: csak néhány fából faragott és megfestett trollfigurát jelent, de ezek nagyrésze kopott-korhadt-törött már. Van kötélpálya, lehet simogatni kecskét és hörcsögöt, kapható többféle fagyi, van szuvenírbolt csupa érdekes és hasznos aprósággal és van ingyenes vécé a játszótér mellett. Innen több kirándulóösvény is indul, eltéveszthetetlenek, mert minden jól ki van táblázva. Az egyik rövidebb útvonal egy tóhoz vezet, ahol ingyenesen lehet kenut bérelni. Persze nagy a sor és sajnos maximum háromszemélyesek a csónakok, így mi ezt az attrakciót kihagytuk, helyette sétáltunk egy jót a környéken.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Bergenben az időjárás roppant változékony (nyugati partvidék) és a hegytetőn amúgy is örökké fúj a szél, ezért réteges öltözködés, csukott cipő és felső vízhatlan réteg kötelező ahhoz, hogy ne érhessen meglepetés. Nagyon érdekes volt megfigyelni a játszótéren, hogy a gyerekek milyen változatosan voltak öltöztetve: volt aki gumicsizmában és guminadrágban szaladgált, sapkával a fején, mellette ugyanolyan korú gyerek szandálban, rövidnadrágban és rövidujjú ingben üldögélt a padon miközben a gyapjúpulcsiba öltözött anyukája fagyival etette. Mosolyogtam magamban, hogy ezek szerint nem lehet nagyot tévedni öltözködésileg egy olyan városban, ahol a helyiek sem igazán tudják, hogy melyik napon hogyan érdemes öltözni.

Szerencsére a szép júliusi idő (értsd: 19 fok, de nem esik az eső) velünk tartott, ezért miután az attrakciók javarészét bejártuk/kipróbáltuk, úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a városba visszavezető mintegy órányi gyalogutat lefelé. Az út széles, nem lehet rajta eltévedni és nagyon szép kilátással kanyarog lefelé. Bónuszban jó félúton, amikor már fogytán volt a türelem, egyszer csak felbukkant egy nagyon klassz játszótér: óriási, domboldalba épített csúszda, földbe épített ugrálók, hinták, mászófal és egy rendezett grillezőhely, mindez pedig úgy, hogy forgalmas útnak nyoma sincs közel s távol. Ideális helyszín például szabadtéri szülinapok megtartására. Bárcsak a környékünkön is lenne hasonló. 🙂

• 

• 

• 

Lejjebb aztán még elhaladtunk az északi országok legrégebbi iskolája mellett is.

• 

• 

Az egész napi fáradtságot figyelembe véve és mert szembejött velünk az épület a hegy aljában, nem tudtuk megkerülni a mekis késői ebédet. Az épület megérdemelt egy fényképet: még sosem láttam Mekit ilyen ódon épületben. Az ablakon kiadós pick-up nagyon vicces.

• 

• 

Ezek után hazavánszorogtunk kicsit megpihenni, mert izgatottan készültünk az esti foci EB döntő végigizgulására. Egyöntetűen az olaszoknak szurkoltunk, így végül a nap a lehető legjobban végződött.

Ez a szurkoló szívemből beszél és milyen jól megtalálta, hogy miképpen tudja az üzenetét millióknak átadni. Coming ROME!

u.i. Eredetileg eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó is lenne végigkirándulni a híres Vidden nevű utat, mely Ulriken- és Fløyen-hegyek között húzódik. A 15 km-es, 5 órás távot a két gyerek torkán nem tudtam volna lenyomni, ennek sajnos most nem volt itt az ideje. Objektív akadálynak bizonyult az idei évre nézve az is, hogy az Ulrkien-hegyre felvezető libegő épp felújítás alatt van, így aki végig akarja járni az utat, annak azzal is számolnia kell, hogy a távolsághoz hozzájön a 662 méteres hegyre való felvezető út is. Istvánnal ketten tuti bevállaltuk volna, ezért ha gyerekek nélkül utazol Bergenbe, fontold meg, mert biztos remek program. Ha bejártad, kérlek mesélj róla hozzászólásban!