Hetedik nap – Vestkanten Badeland

El kell ismernünk, hogy nagyon nyomi lenne az a nyaralás, amelynek semmi köze nincs a pancsoláshoz. Ráadásul leírhatatlanul mély medence-elvonási tünetekkel rendelkeztek a gyerekek az utóbbi időben és ezt nem nézhettük tovább tétlenül. Szerencsések vagyunk, mert hosszú évek óta rendszeres családi programmá vált a magyarországi wellnessközpontok látogatása (éljen a SZÉP-kártya), de ez tavaly a pandémiás helyzet miatt sajnos kimaradt. Most már hetek óta állandóan visszatérő sóhaj, hogy “jaj de hiányzik nekem Gyula”… Osloban furcsamód egyetlen hasonló hely sem működik. Ha az ember a “waterpark” szóra keres, akkor csak a sima városi uszodákat kapja válaszul, ezért kimondhatatlanul boldog voltam, amikor felfedeztem, hogy Bergen közelében van csúszdás-medencés fedett strand, a Vestkanten Badeland. Utólag utánaérdeklődtem és kiderült, hogy a norvégoknak tényleg nincs fürdő-kultúrájuk, mert a természet annyira elkényeztette őket a tiszta természetes vizek változatos formájú jelenlétével, hogy egyáltalán nincsenek rászorulva a klórozott medencék használatára. Bárcsak azok a vizek 4-5 fokkal melegebbek lennének… biza mi se kívánkoznánk feltétlenül aquaparkba.

A Bergen központjából elcsíphető 3-as busszal negyed órába sem telik az út a fürdőig. A megállóban (a nagy tó végében) működő boltból lehet jegyeket venni, de most először tapasztaltuk az, hogy maga az eladó próbált arról meggyőzni, hogy igazából Bergenben nincs is feltétlenül szükség a jegyre. Mi azért idegen helyen nem mertünk kockáztatni, de utólag igazat kellett adnunk neki, mert még az sem volt, ahol aktiváljuk a jegyeket (sem a megállóban sem a buszon) és sem menet, sem jövet nem ellenőrizte őket senki. Persze a blattolás nem kenyerünk – Osloban nagyon sokat fizet, aki ilyesmivel próbálkozik -, de azért le akartam írni, mert érdekes tapasztalat.

A fürdőbe a jegyeket előre megvettük online (580 korona a családi jegy), mert sajnos csak hétvégi időpont felelt meg nekünk és tartottunk tőle, hogy esetleg odaérkezésünkkor már teltház lesz – covid miatt elvileg kevesebb jegyet adnak el. Nem tudom, hogy mi lenne ebben az esetben a “több”, mert délre ugyancsak megnőtt odabent a tömeg. Több érdekességet is tapasztaltunk ennél a fürdőnél és miután utánaszimatoltam egy kicsit kiderült, hogy ezek a dolgok bár furcsának tűntek számunkra, tipikusan norvég szokások:

  1. Az öltöző bejáratánál a folyosón nyílt cipőspolcok invitálnak arra, hogy az ember lehúzza és otthagyja az utcai lábbelijét.
  2. A fürdő területén senki nem visel gumipapucsot: sem a medencéknél, sem a zuhanynál vagy a wc-ben, sem az öltözőben. Nem tűnt úgy, hogy más fürdőkhöz képest itt nagyobb lett volna a higiénia (leszámítva a cipővel belépni tilos megkötést), szóval azt kell gondolnom, hogy ez kimondottan csak szokás kérdése és nem arról van szó, hogy kizárt lenne a lábfertőzés veszélye. Miközben az általunk látogatott legtöbb fürdőben papucs használata kötelező, itt egyedül csak mi slattyogtunk a Crocs-okkal mindenfelé. Nem éreztük persze ettől még hülyén magunkat (bát végig azt vártam, hogy megszólít az úszómester s kitiltja a papucsainkat a medencetérből – erre szerencsére nem került sor) és eszünk ágában sem volt papucs nélkül beállni a zuhany alá.
  3. Az étkező egy légtérben van a medencékkel, olyannyira, hogy az asztalunk a gyerekmedencétől talán másfél méterre volt felállítva. Higiéniai okokra hivatkozva csóválom a fejem, de állítólag ez szintén bevett szokás errefelé. A büfé kínálata amúgy nagyon szegényes, de tartalmazza a tipikus norvég ebéd alapjait: hot dog, melegszendvics, szalmakrumpli, fagyi és kávé.
  4. Sehol egy nyugágy! Néhány fogast leszámítva az sincs, ahová az ember a törülközőjét felaggassa. Mi egész napos programnak szántuk a medencézést, mert azt akartuk, hogy a gyerekek addig pancsolhassanak, amíg datolyaszerű nem lesz az ujjbegyük. Arra viszont nem számítottunk, hogy ezalatt vagy mellettük ülünk a medencében vagy sehol. Szerintem amúgy ennek az lehet az oka, hogy a fürdőt nem is szánták egész napos programnak, hanem inkább remek marketingfogás a szomszédos bevásárlóközpont részéről: eljönnek az emberek, két óra alatt jól elunják a vizet, majd ha már úgyis ott vannak, akkor jobb híján szépen megejtik a heti mall-sétát.

Azok számára, akik a magyarországi wellness-fürdőkön szocializálódtak, a Vestkanten Badeland nagyon aprónak fog tűnni. Bár van 3 medence (egy nagyon kicsi kinti résszel egybekötve) és vagy 4 kisebb-nagyobb csúszda, az egész egy igen apró helyre van bezsúfolva. Még jó, hogy nincs nyugágy-kultúra, mert nem is férnének el. Nagyon vagány a vízből induló mászófal, melynek a tetejéről jutalomból vízicsúszdával lehet leereszkedni és óriási népszerűségnek örvendett az ugródeszka is – a legkisebb úszógumisoktól a többforgásos toronyugró gyakorlatokat bemutató apukákon át a “ki tud nagyobb hasast bemutatni” suhancokig ezt mindenki szabadon használta. A gyerekmedence melletti csúszda nagyon családbarát, a legkisebbek is egyedül tudnak ereszkedni, mert nagyon kicsi vízbe landol az ember, de teljesen megengedett az is, hogy a gyerek a szülő öléből ereszkedjen. A csúszdáknál nincsenek ügyeletes alkalmazottak, valahogy mégis mindenki tudja, hogy mikor biztonságos elindulni, figyelnek egymásra az emberek. A fürdő területén azonban a négyzetméterre vetített úszómesterek száma igen magas, állandóan sasolva köröznek a medencék körül és roppant segítőkészek. Kisti egyszer például elkeseredett valami miatt és vigasztalhatatlanul sírt az ölömben, amikor odajött az egyik úszómester, hogy vajon tehet-e értünk valamit. Nagyon kedves gesztus. Mondani sem kell, hogy mindenki beszél angolul. A fürdőnek van egy félemeleti része, ott helyezték el a “relax”-zónát, de ide gyerekek nem léphetnek be, így mi sem látogattuk meg, arról nem tudok nyilatkozni. A medencék szintjén van egy nagyobb infraszauna viszont, és ezzel ki is merült az “anya-idő”.

A korábban említett strand-elvonási tüneteink miatt végül nyitástól majdnem zárásig maradtunk (szombatonként 6-kor zár a bevásárlóközpont, mert a norvégoknak van életük a munkahelyen kívül is). Kellemetlen meglepetés volt a végén, hogy a teljes női szakaszon csak egyetlen hajszárító működött. Ha arra jársz, nem árt vinni sajátot. Sajnos nem tudok fotókat mutatni, mert a fürdőben tilos a fotózás és amikor lencsevégre akartam kapni a két kis teknősbékánkat, azonnal mellettem is termett egy úszómester, szóval azt a kevés szabályt be kell tartani. Mivel állítólag Norvégia szerte alig akad olyan beltéri fürdő, amely ennél nagyobb vagy jobb lenne, így esős idős programnak szívesen ajánlom a Vestkanten Badelandot, mert jó családi élményt lehet belőle faragni. Csak emiatt nyilván nem érdemes Bergenbe utazni. Ha már azonban itt van az ember, és esetleg rosszra fordul az időjárás, akkor ugyanitt minigolf-, curling- és tekepályák is működnek, szóval rögtönzött alternatívaként 1-2 napot simán le lehet itt fedni programmal.

Ha neked is volt már a megszokottól eltérő, rendkívüli(en furcsa) fürdős élményed, mesélj róla, szívesen olvasom, hogy más országokban mik a szokások.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.