Ötödik nap – Stavangeri múzeumok és Street art

Stavangeri tartózkodásunk során mindenképp szerettünk volna egy napot arra szánni, hogy meglátogatunk néhány múzeumot. Mint kiderült, a legtöbb látványosság jártányi távolságra van egymástól, roppant kedvező kombinált jegyek is válthatók, ráadásul egyik múzeum sem olyan nagyméretű, hogy rá kelljen szánni akár egy fél napot is, ezért végül úgy döntöttünk, hogy a gyerekek türelmének határát kicsit feszegetve, de elsősorban az ő szempontjaik szerint válogatván, három különböző helyet is be tudunk talán járni ezen az utolsó napunkon.

A Stavangeri Archeológiai Múzeummal kezdtük a napot, mert ennek van a legkorábbi nyitási ideje a kiszemeltek közül. Ide a családi belépő 200 korona, és a jegy felmutatásával az aznap meglátogatott többi helyi múzeum esetében 50%-os kedvezményben lehet részesülni a belépőjegyek árából.

A múzeum első szintjén egy vikingkori leleteket bemutató tárlattal indítunk. Szimpatikus dolog, hogy a gyerekek számára igyekeznek minél többmindent interaktívvá tenni, így ennél a résznél kincsvadászatos lapok segítségével próbálják elérni azt, hogy a vitrinekben kiállított unalmas leleteket ők is a lehető legnagyobb lelkesedéssel szemügyre vegyék.

Gondoltad volna, hogy a vaj bizonyos körülmények között évszázadokon át eláll? Meg nem kóstolnám, de íme a bizonyíték:

Megtekinthető továbbá a világ a legrégebbi medvecsontváza. Ez az állat becslések szerint 12.400 évvel ezelőtt élt 28 boldog esztendőt a maga 600 kg-jával. Még a gyomrában lévő fókacsontokat is sikerült feltárni.

Ez a kisfiúcsontváz 8.200 éves és országos szinten a legjobb állapotban feltárt kőkorszaki emberi csontváznak számít.

A türelmesebb látogatók végigolvashatják az élet fájához és a teremtéselmélethez kapcsolódó különböző legendákat, melyek ugyan nagyon különböznek országról országra, de melyek között hasonlóságok is megfigyelhetők. A múzeumnak ez a része nagyon látványos.

Az alagsorban igazi időutazásnak lehetünk tanúi, még egy valódi időgépbe is beszállhatunk. Ez a szint kimondottan a gyerekek számára lett kialakítva: minden eleme interaktív és nagyon érdekes dolgokat lehet kipróbálni. Jó ötlet egy “mezei” csütörtök reggelen ide betévedni, mert sokat nyom a latban, hogy nem kell sorban állni egyik asztalnál sem, alig akad rajtunk kívül más látogató. Lehet kísérletezni a cserépedények és az emberi koponya összerakásával, igazi régészként csipesszel kell megtalálni a kincseket az aprókő között és hosszú percekig el lehet szórakozni azzal, hogy a rúna-írásos fakockákkal kirakjuk a mondandónkat. Mivel sehová sem siettünk és kint amúgy is szakadt az eső, legalább egy órát is elmatatunk itt. Kisti a régészkedést mintha sosem tudná megunni.

A következő utunk a Norvég Gyerekmúzeumhoz vezetett, melyről azt olvastuk, hogy nem túl nagy, de annál érdekesebb. Az első két meglepetés már a múzeumkertben fogadott, ráadásul ez a rész teljesen ingyenesen látogatható. Kiállítottak egy igazi (és nyilván óriási) bálnacsontvázat, melyet bárki megcsodálhat, aki arra halad. Eddig még hasonlót sem láttunk soha.

A másik meglepetés a tradicionális gyerekjátékokból összeállított park, ahol több mint tízféle dolgot lehet kipróbálni, ha az időjárás engedi. A kellékek külön szekrényből vehetők elő, nem tartják elzárva őket, bárki hozzáférhet és nyilván illik visszarakni őket használat után. Mindent példás rendben találtunk, minden a helyén volt. Amíg el nem eredt az eső, igyekeztünk végighaladni az összes játékon, a gyerekek nagyon élvezték. Kicsit visszatért a Gézengúzok-érzés. Csak épp fotókat készíteni felejtettem el közben.

A múzeumba a belépő díja négyünknek 200 korona lett volna, de a korábban leírt kedvezmény miatt csak fele annyit fizettünk, ráadásul ez egy olyan jegy, amellyel másik 4 múzeum is meglátogatható. Említésre méltó, hogy semmilyen beléptetési rendszer amúgy nincs az ajtónál, csak éppen kiírják egy táblára, hogy “Ugye eszedbe jutott jegyet venni?”. Azt hiszem a norvég jólétben 10-20 eurónyi beléptidíj olyan elhanyagolandónak számít, hogy aki kifizeti jó, aki nem az úgy is jó.

A gyerekmúzeum a földszinten kapott helyet, és valóban pici, mégis nagyon sok érdekességet sikerült kiállítani. Egy kicsit megismerhettük, hogy milyen játékokkal játszhattak a norvég gyerekek az elmúlt évszázadban. Az interaktív elemek közül a kedvencem a gumikacsa-orgona, melyet úgy állítottak össze, hogy az egyes billentyűk lenyomásával más-más magasságú hangon szólal meg valamelyik gumiállat, így igazi dalokat lehet eljátszani, még kottát is mellékelnek. A kiállítás a keszthelyi Vidor Játékmúzeumot juttatta eszembe, de talán még annál is kisebb valamivel, cserében interaktívabb (emlékeim szerint).

Az emeletre továbbhaladván egy kisebb természettudományi tárlatot találtunk, melyen érdemes volt végigszaladni, bár egyik része eléggé ijesztő volt (nem csak) kisgyerekek számára.

Egy következő teremben rémálom-lények fantáziamakettjét készítették el, de azok olyan szörnyen rondára sikerültek, hogy eszembe sem jutott lefotózni őket. Hamar tovább is haladtunk és akkor ezzel mentünk szembe:

Igen, ez egy óriási méh…

Ha még ebből nem tudtuk volna elsőre, hogy mi a kiállítás témája, akkor mindjárt folytatták, így:

Igen, ez gombnyomásra mozog…

Végignéztük hát a születésről szóló tárlatot, megfeleltük a gyerekek minden újonnan felmerülő ezer kérdését, melynek aztán csak az lett az eredménye, hogy ejsze sosem leszünk nagyszülők. Vigyázat, ez a múzeum egy CSAPDA!

Ezek után mivel szakadt az eső és ebédre járt az idő, benéztünk a múzeum büféjébe, ahol a legnépszerűbb fogás természetesen, norvégföldön lévén az ember, a gofri. Ezzel a gyerekek ideiglenesen elverték az éhségüket, Istvánnal pedig adtunk egy esélyt a helyi bagel-specialitásoknak, és ezt csak azért emelem ki, mert ilyen finom bagelt még életemben nem ettem. Feltétlenül meg kell próbáljam itthon is reprodukálni. A hozzávalók: brie, szárított füge, narancslekvár és balzsamecet. István szárított paradicsompasztás, sajtkrémes, lilahagymás, balzsamecetes változata ugyanakkor méltán nyerte el a második helyezést. De rég nem sütöttem bagelt… Van egy tuti receptem a tésztára. Kéred?

Legutoljára hagytuk a Stavangeri Tengerészeti Múzeumot, mert ez egy kicsit távolabb esik a többitől, a kikötőben találjuk. A múzeumnak az az érdekessége, hogy több tradicionális restaurált kereskedőházat foglal magában, melyeket átjárókkal összeépítettek, ezért az egész olyan zeg-zugos, hogy azt sem tudod, hogy végigjártad-e már. A múzeum bemutatja a hajdani kikötői életet, a kereskedők és halászok mindennapjait az elmúlt 200 esztendőből.

Elég kevés türelemmel érkeztünk, de csodára leltünk: kiderült, hogy a múzeum területén berendeztek egy elég nagy játszószobát, melyet szülinapokra is ki lehet bérelni. Ennek a helynek a különlegessége, hogy a tematikája tökéletesen illik a múzeum világába: lehet hajózni, postahivatalt vezetni, árut mérni, vegyesboltba és piacra menni, tejet szállítani, régi ruhákat és cipőket próbálni. Minden megvan benne egy csodálatos szerepjáték lebonyolításához a 4-10 éves korosztály számára. Kistit ki sem lehetett robbantani a hajó kormányától, így volt pár békés tízpercünk arra, hogy bejárjuk a múzeum “unalmas” részeit. A másik, gyerekeknek való, jó ötlet a kijáratnál fogadott, ahol egy óriási világtérképen lehet mágnes-hajókat tologatni. Mivel ez a múzeum is része a MUST közösségnek, így ide újabb belépőjegyet nem kellett váltani.

Annyi időt adott még a jó stavangeri szokás szerint ismét leszakadófélben lévő eső, hogy bejárjunk néhányat az óvárosi egyedi hangulattal rendelkező utcácskákból, melyek szívem szerint megérdemeltek volna egy fél napnyi időt is, de az időjárás már nem tartott velünk sajnos. A végére így is bőrig áztunk.

Megosztok azért néhány fotót, melyekkel megpróbálom érzékeltetni egy kicsit, hogy milyen ékszerdoboz is tud lenni Stavanger.

Legutoljára hagytam azt, ami első látásra is a legszembetűnőbb ebben a városban. Bárhová nézünk, ott a street art, mégpedig többnyire a legmagasabb fokon. A legtöbb alkotás különleges és kivételesen szép. Eddig egyetlen városban sem találkozunk ilyen mértékben az utcai művészet jelenlétével. Néhány fotót muszáj megosztanom veled ezzel kapcsolatban is.

Még hátra volt a csomagolás, reggel indulunk Bergenbe. Búcsúzúnk tehát Stavangergől és ennek kapcsán Istvánban és bennem is óhatatlanul felmerül a kérdés, melyet később meg is beszéltünk egy pohár bor fölött: vajon valóban jól tettük-e azt, hogy 8 évvel ezelőtt visszautasítottuk a felkínált, odaköltözős állásajánlatot? Stavanger egyszerre tetszett nagyon-nagyon és cseppet sem. Nem tudom leírni az érzést. Csodálatos vidék elképesztő földrajzi adottságokkal, de valahogy olyan élettelennek és kicsinek tűnt míg ott voltunk, ráadásul az éghajlatot sem tudnánk megszokni és talán ez a legnagyobb negatívum. Míg ott voltunk, minden nap esett az eső. Olyan is volt, hogy fél óra alatt kétszer esett és a kettő között felhőtlen ragyogó kékre váltott az ég pontosan 8 percre. Az, hogy júliusban is csak szerencsével van húsz fok és alig akad napsütéses nyári nap, számunkra nagyon lehangoló. Hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik kimondottan ezt a klímát szeretik és emiatt is imádják a nyugat-norvég vidéket. Meggyőződésem továbbá, hogy az otthon hetek óta 40 fokban dúnsztolódó barátaink közüli szinte mindegyik elcserélné jelenleg az erdélyi időjárást a stavangerire. Azonban mivel mi a napsütést szeretjük, így a végső következtetésünk az, hogy cseppet sem bánjuk, hogy annak idején nem költöztünk el. Biztosan merőben más lenne most az életünk, de nem akarjuk tudni, hogy az a más az jobb vagy rosszabb.

5 nap elég volt arra, hogy megnézzük, amit meg akartunk nézni, de a környékbeli látványos túraútvonalaknak se szeri se száma, így aki több időt tud tölteni Rogalandban, hetekre le le tudja foglalni magát. Ha a megosztott fotók és kalandok nem győztek volna meg elmondom, hogy szerintem mindenképp érdemes idelátogatni!

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.