Harmadik nap – Kongeparken

Amikor gyerekekkel utazik az ember, nagyon fontos megtalálni azt a vékony vonalat, amelyen végig lehet úgy táncolni néhány napot, hogy megnézzük és kipróbáljuk a felnőtt fejjel legfontosabbnak tartott tételeket (szépművészeti múzeumok így is teljes mértékben kizártak…), de azért a csemeték is ki legyenek engesztelve elég nekik való programmal. Mikor megtaláltam a Kongeparken nevű vidámparkot, mely Stavanger vonzáskörzetében épült, tudtam, hogy ászra bukkantam, amivel a gyerekeket megfelelőképpen tudjuk majd motiválni a Preikestolen felé vezető út meredekebb részein. A vidámpark gondolata amúgy a felnőtteket sem hagyja általában hidegen, nagyon is jó móka szokott ez lenni az egész család számára.

Előrebocsájtom, hogy szubjektív megítélésem szerint a Kongeparken ár/érték aránya nincs rendben – pofátlanul drága mulatság. Vannak esetek, amikor ettől függetlenül végül úgy érzi az ember, hogy olyan vagány volt a hely, hogy megérte kifizetni a jegyet. A Kongeparken esetében nincs sajnos erről szó. Ha pedig az objektivitás talajára lépünk, akkor tényekkel is alá tudom támasztani a véleményem, mert összehasonlításképpen a billundi Legoland napi belépője SOKKAL olcsóbb mint a Kongeparken belépő és a két park méret és a kínált attrakciók száma és minősége szerint nagyon távol áll egymástól. Saját tapasztalat: a Legolandben 3 napot töltöttünk és úgy jöttünk el a zárás utolsó percben, hogy MÉÉÉÉG! A Kongeparkenben fél órával zárás előtt már csak úgy téblábaltunk, hogy akkor senki sem bánná, ha most már hazamennénk. Az pedig, hogy akciós áron vegyél másnapi jegyet… cseppet sem éri meg, nincs miért. Amit ki tudsz próbálni, arra csak akkor nem elég fél nap, ha erősen nagyok a sorok. S a hab a tortán, hogy mindezzel együtt még így is vannak extra-fizetéses dolgok a parkon belül (például a torony-zuhanás vagy a mászópark), ami szerintem a norvég jóléti társadalomban is már nevetséges. Nyilván azért tehetik meg ezt, mert hasonló park messzi s távol nincs még egy, ráadásul a pandémia kiütötte a könnyen elérhető külföldi konkurenciát is, szóval nyilván kihasználják a helyzetüket, ez a piacgazdaság.

A fenti gondolatmenetet viszont egész hamar kiűztem a fejemből (csak épp a teljesség igénye miatt mondtam el), hiszen a jegyeket megvettük jó előre – valamennyit lehet spórolni, ha hétköznapra veszel early bird jegyeket – és felkészültünk az újabb családi kalandra. Legutóbb tavaly nyáron voltunk vidámparkban az olaszországi Bibioneban és azért ez a hely annál sokkal-sokkal jobb.

A Kongeparken felé állítólag valamikor létezett ingyenes busz Stavangerből, de manapság csak autóval vagy tömegközlekedéssel közelíthető meg. Hamar találtam is direkt buszt, ami oda-vissza négyünknek mintegy 120 euróba került volna (fél óra az út) s ennek láttán már szikrázott a szemem, hogy lennie kell valami egyéb megoldásnak. Rácuppantam hát a helyi közlekedési vállalat weboldalára és kibogoztam, hogy az 59-es vonattal el tudunk jutni Sandnes városig, onnan pedig a 23-as busszal, ami épp a vonatállomás mellől indul, rövid átszállási idővel tovább utazhatunk a Kongeparken felé. Ez összesen egy órányi út és a teljes táv ugyanazon zónán belül esik, ezért egy sima tömegközlekedési jegyet elegendő érvényesíteni. Ezt meg lehet venni automatákból vagy a Kolumbus Bilett Appban, de fontos infó, hogy megvásárláskor már érvényesül is a jegy és elkezdődik a 60 perces visszaszámlálás. Ennél csak akkor lehettem volna okosabb, ha előre látom, hogy egyik járművön sem, egyik irányban sem, az égvilágon senki nem fogja ellenőrizni, hogy van-e jegyünk… Hasznos infó: hétvégén és délután 5 után egy felnőtt jeggyel utazhat az egész család, így menet 120 koronába került az út, jövet viszont csak 40-be. Ez összesen kb. 16 euró, szép spórlás a direkt buszhoz képest. Haladó tipp: ha a Kolumbus keresőjébe beírod a kiindulási és érkezési helyszínt, akkor nagyon kevés lehetőséget ad az utazásra, mert valami miatt nem köpi ki ennek a két járatnak az összes kombinációját. Így elkezdtem külön beírni, hogy mikor megy az 59-es és mikor a 23-as és sokkal több és sokkal kedvezőbb időpontokra találtam így. Tudom, egy (szerény) utazásszervező veszett el bennem.

A Kongeparken bejáratánál hamar haladt a sor, és mivel ott voltunk már nyitás előtt pár perccel, figyelemmel tudtuk követni az alkalmazottak reggeli nap-kezdő team building rutinját. Körbe állnak mindannyian, énekelnek, buzdításokat skandálnak és a végén mindenki teljes vidámsággal vág neki a napi teendőknek. Ez nagyon szimpatikus dolognak tűnt és a hatása érezhető volt később a park hangulatában is. Minden elemnél maximális energiabedobással szerepeltek a felelős alkalmazottak, pedig a munkájuk meglehetősen monoton, ennek ellenére minden gyereknek kijárt ugyanaz a lelkes üdvözlés. Ez egy nagy plusz pont a park részére.

Az egész hely első látásra jó nagynak tűnik és tényleg eltel legalább három óra, mire eljutottunk minden porcikájába. Kedd reggel lévén a sorok még nem voltak vészesek, de később már volt olyan hely, ahol egy órát kellett várnunk. Sajnos akadt néhány cukiság, ami nem is volt nyitva és olyan is volt, ahová időpontot kellett volna foglalni, de erről csak későn szereztünk tudomást (csokigyár, tűzoltóállomás). Egyébként akad itt tennivaló az egész kicsiknek is: bébivonat, hagyományos körhinta és a teljes farm-rész mind totyogóbarát. A Kisti méretű 6 éves-forma gyerekek pedig már szinte mindent kipróbálhatnak, amihez van bátorságuk is. Újabb plusz pont jár azért, mert létezik egy enyhébb felépítésű hullámvasút, mely kicsit megcsiklintja az ember szívét, így felnőtteknek is élvezhető, de nem olyan meredek, hogy a gyerekek féljenek felülni rá. Ami figyelemreméltó, az a vízi park, ahol időszakosan elkezd minden elemről víz folyni vagy spriccelni és ahol lehetne pancsolni akár naphosszat. Előzékeny módon a szülők számára napágyakat készítettek köréje, ezért azon a másfél nyári napon, amelyet Stavangerben az ember egy évben meg tud tapasztalni biztosan nagyon jó móka ez a része a parknak. 18 fokban és csepergő esőben nyilván igyekeztünk minél távolabbról elkerülni.

Ilyen időjárási viszonyokban (vagyis szinte mindig) a praktikus parklátogatói viselet úgy néz ki, hogy csukott, vízhatlan cipő, vízhatlan túranadrág (Norvégiában ez hétköznapi viselet helyszíntől függetlenül), rövid ujjú blúz (mert 10 percekre azért ki fog sütni a nap), anorák (mert vacak szél fúj) és egy kicsire csomagolható esőkabát, amit elő lehet kapni arra az időre, amíg csurog az eső. Ezen kívül a hátizsákban bármi bevihető a parkba, táskákat nem ellenőriznek a bejáratnál és ennek megfelelően feltűnően sok piknikhely van kialakítva. Még bérelhető grill-házikókat is felállítottak, és ezeket bármilyen furcsa is leírni, a norvégok tényleg előszeretettel veszik igénybe. Meggyőződésem, hogy a borsos belépő mellé a legtöbb család nem akarja feltétlenül még az enyhén felpumpolt, bár még megfizethető étkezdék szolgáltatásait is igénybe venni. Mi a hamburgerező menüjét próbáltuk ki, ami nem volt sokkal a mekis szint fölött, de legalább háromszor annyiba került. Deszkurköréc csel, hogy ha megveszed a 35 koronás amúgy egészen kiváló kávét, akkor utána a pohárral a parkban bárhány automatából bármennyi kávét tudsz inni – feltéve, hogy cukor nélkül szereted – azt senki nem nézi, hogy az automatát ki használja, de a cukor és tej nincs mellé kitéve, azt külön adják amikor kifizeted a kávét. Szerintem hasonló a helyzet az üdítős csapokkal is, de ezt mi nem próbáltuk ki. Több elemózsiás házikó is van amúgy, ezekben olyan tipikus norvég ételek kaphatók mint a hotdog, a churros, a fagyi vagy a palacsinta. Kapható még popcorn és vattacukor, zacsiban. Az egyetlen amire nem kell, hogy az embernek gondja legyen az az ivóvíz. A parkban több helyen is építettek nagyon cuki medveszobor-alakú ivókutakat, melyekből tiszta, hűs víz tölthető az üres palackokba (Norvégiában mindenki csapvizet iszik).

Nem is tudom mit mesélhetnék még. Szinte mindent végigpróbáltunk, amit bármelyikünk is szeretett volna, egyedül a bob maradt ki, mert ott mindig óriási volt a sor, végül pedig jóval zárás előtt leállították, mert esőben nem működhet. Csomó mindenen többször is mentünk és még az is belefért, hogy Kisti egy teljes megszakítatlan órán át üljön a homokba helyezett markoló kormányánál – neki ez az egy dolog (és a forgó csészék) minden pénzt megért. Összességében nagyon szép napot töltöttünk a Kongeparkenben. Az hogy ár/érték arányban nem mondhatok jót a helyről és hogy nyilvánvalóan lassan tatarozásra szorul az elemek egy része, nem azt jelenti, hogy nem fogunk emlékezni még sokáig erre a napra. Örülök, hogy megtehettük, hogy elmegyünk és most már mindenki még jobban kívánja, hogy bárcsak hamarosan ismét utazhatnánk és végre megint el tudnánk jutni a dániai Legolandbe -ami most sokkal közelebb van mint amikor otthonról kellett elutazni hozzá.

A mellékelt fotók nagyon kicsi részét tudják bemutatni a parknak, épp csak a hangulatot akartam szemléltetni. Sajnos nehéz egy zsúfolt vidámparkban olyan képeket készíteni, amelyeken idegen emberek ne lennének felismerhetők.

A fárasztó de nagyon vidám nap után nagyon jólesett végignézni, ahogy Stavanger fölött épp a naplemente tiszteletére kitisztul az ég. Forza Italia!

2 hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.