Első nap – Osloból Stavangerbe

Az Oslo-Stavanger táv a legrövidebb autó-útvonalon 430 kilométer hosszú, de a jellegzetes norvég domborzat miatt autópályák nem épülnek ebben az országban, így az utat megállás nélkül szűk 7 óra alatt lehet teljesíteni a Google Maps szerint. Tömegközlekedéssel a repülő, vonat és busz lehetőségek közül lehet válogatni, de ez utóbbit azonnal kizártuk, mivel a családunk felének gondja van a rókával, az út pedig több mint 8 órát tartana. Mikor kiderült, hogy a repülő és a vonat hasonló árban van, így utólag fogalmam sincs, hogy mégis miért döntöttünk a 8 órás vonatút mellett a 45 perces repülés helyett. :))) Viccet félretéve, utánaolvastam, hogy a vonatút során sok szépet lehet látni, mert gyakorlatilag teljesen átszeljük Norvégia déli részét, és annak tudatában, hogy a gyerekeknek igazi különleges fogás a vonatozás… végül a vasútra esett a választás, mert igazán nem volt sietős a dolgunk. Nyaralunk, ráérünk.

A vonatjegyeket a vy.no oldalon lehet előre megvásárolni és ha letöltöd a telefonos alkalmazást is, akkor a jegyeket ki sem kell nyomtatni, mert elég ha megmutatod a kódot a képernyőn. Ez vásárlás után azonnal meg is jelenik. Különböző kategóriás jegyek állnak az utazók rendelkezésére, melyek mind első osztályúnak számítanak, de van kényelmes és még kényelmesebb kocsi, ez utóbbi esetében szinte dupla árért all you can drink kávé és tea fogyasztható. Egyébként a hosszú utakon mindig van büfékocsi. A “lowprice” jegyek esetében felár nélkül lehet válogatni, hogy sima, háziállatmentes vagy családos kocsiba osszák a helyünket és mivel ez utóbbi igazi kuriózumnak számít az eddigi vonatozásainkat figyelembe véve, egészen egyértelmű volt, hogy megnézzük, miben más egy családi kocsi. Erről az élményről külön bejegyzést számítok írni, mert van mit mesélni. Ami a jegyek árát illeti, a 8 órás útra 2.196 koronát fizettünk (a korona értéke lejben feleannyi, euróban tizedannyi, nagyjából), de ez egészen jó árnak számít és csak azért kaphattuk meg ennyiért, mert nagyon időben megvettük a jegyeket. Utolsó 2-3 napban indulás előtt vagy elkeltek már a jegyek (népszerű utazási forma a vonatozás) vagy sokkal drágábbak lettek – akár 50%-os árkülönbségeket is látok a foglalási rendszerben. Spórolni úgy lehet még, ha az ember éjszaka utazik, akkor kedvezményesebbek a jegyek. Az “olcsó” jegyek hátránya sajnos, hogy nem visszaválthatók és nem is helyezhetők át másik dátumra, ezért körültekintően érdemes foglalni.

A mi vonatunk reggel 7-kor indult, de kiderült, hogy Konsgberg állomásig pótlóbusz fog szállítani, mert állítólag nyáron Oslo környékén gyakoriak a vágányfelújítási munkálatok. Mivel ez a távolság bő egy óta alatt megtehető, végül is nem szegte kedvünket a módosítás és bíztunk benne, hogy félálomban nem lesz senkinek gondja a zötyögéssel. Említésre méltó, hogy utolsó pillanatban jutott eszünkbe megnézni, hogy vasárnap reggel korán mivel is fogunk tudni kijutni az osloi vonatállomásra. Evidensnek tűnt, hogy a 13-as villamos kézenfekvő megoldás lesz most is és nem is gondoltunk arra, hogy ez valami miatt ne működne. Eddig sosem volt számunkra fontos tudni, hogy vasárnap 6 óra körül még alig működik a tömegközlekedés. Ezt azért írom le, mert néha az egyértelmű dolgok cseppet sem azok és nagy csoda, hogy ilyesmit egyáltalán eszünkbe jutott előre megnézni. Kellemetlen meglepetés lett volna pusztán ácsorogni a megállóban…

A buszozás pontos, gyors és kényelmes volt. Külön busz indult direkt Kongsbergbe, és külön busz indult a köztes megállók számára, így az elsőre ülve a lehető legrövidebb idő alatt megérkeztünk a vonathoz. Kongsberg nagyon cuki városnak tűnik, a már bezárt ezüstbányáiról híres település, de maga a környék is nagyon szép. Most, hogy már tudjuk, hogy csak egy órányira fekszik Oslotól, eldöntöttük, hogy meglátogatjuk majd egyik hétvégén.

Kongsbergi látkép

Ami pedig az ezt követő 7 órás vonatozást illeti, meglehetős kényelemben telt, főleg Kristiansand megálló előtt (kábé félút), mert az egész kocsiban rajtunk kívül csak még úgy 4-5 utas tartózkodott. Sajnos Kristiansandban megtelt a vonat és onnan kezdve már mindenki csak azt várta, hogy mikor érkezünk meg végre (folyamatosan minimum két csecsemő ordított, és ezzel már el is szpojlereztem a családi kocsi élményét, melyről külön akartam írni). Érdekes tapasztalat, hogy mivel Kristiansandban a vonat menetirányt változtat, a kalauz ezen az állomáson egy klappantyú segítségével megfordítja az irányát minden széknek külön-külön, így senkinek nem kell később sem háttal utaznia. Ilyesmit eddig még nem láttunk.

Ez a vasútvonal tényleg gyönyörű. Cseppet sem tudtam aludni, mert örökké volt amit nézni. Sajnos nem sok képet tudtam készíteni, mert valahányszor előkaptam a kamerát, hogy “jaj de széééép”, a fotón csak ennyi látszott végül:

Vonat az alagútban

Cseppet sem túlzok, a végén Annával már versenyeztünk, hogy ki tud több alagutat fotózni. Számtalan van belőlük ezen az útvonalon és szó szerint amire elővennéd a telefont, már benne is vagy egyben, így a kép rend szerint elmaradt. Néhány tájképet mégis sikerült megmenteni, ezeket meg is mutatom.

A korai indulásnak köszönhetően délután 3 óra után már Stavangerben is voltunk. Az itteni szállásunkat az Airbnb-n foglaltam. Ezzel a platformmal már elég sok tapasztalatunk van és erről is külön szeretnék majd egy bejegyzést írni. Amikor önellátós útra készülünk a gyerekekkel, nagyon fontos szempont számunkra, hogy lehetőleg legyen nekik külön szobájuk és hogy legyen egy konyhánk azért, hogy az alap dolgokat el tudjuk készíteni valamint legyen egy étkezőasztal, melyet mind a négyen egyszerre körbe tudunk ülni, mert a nyaralások egyik legjobb része a napi háromszori közös étkezés – ez a hétköznapokban rend szerint nem jön össze. Eddigi tapasztalataink alapján az Airbnb az a platform, ahol általában a legjobb az ár-érték arány a számunkra fontos szempontok szerint.

Ami pedig a konkrét szállást illeti, teljes mértékben meg voltunk vele elégedve. Apró szépséghibája, hogy a fekhelyek lehetnének kényelmesebbek, de egyébként egy 4 tagú család számára ideális ez az apartman. Kisgyerekekkel a meredek lépcső miatt nem ajánlom ugyan, de 5-6 éves kortól már ez nem jelent akadályt. A házban minden van, amire csak szükség lehet hosszabb-rövidebb időszakra, a konyhában fűszerek, olaj, mindenféle eszközök, tea, kávé, sütemény is meglepetésként várja a vendégeket, ezen kívül találtunk a házban sok-sok könyvet, egy gitárt, társasjátékokat… Ugyan minden tér parányi, de az ott töltött időre teljesen kényelmes volt számunkra. Óriási bónusz, ami a képek alapján nem is volt olyan egyértelmű, hogy egy autentikus stavangeri emeletes faházikóról van szó, mely még egy oly tipikusan improvizált terasszal is rendelkezik és erről a kilátás a városra egészen csodálatos. Mivel az elhelyezkedése is tökéletes, hiszen Stavanger minden fontosabb látnivalója valamint a busz- és vonatállomás is jártányira található, így szívesen ajánlom ezt a szállást. Ide kattintva megnézheted az Airbnb oldalán. A leírás alapján csak nemrég vásárolt és frissen felújított, de 150 éve épített ingatlanról van szó, így a modern és a hagyományos remekül ötvöződik benne. A terasz külön említésre méltó, mert összeépült a szomszéd ház teraszával, így közösen használják ezt a teret. Ahogy megfigyeltük, Stavanger szűk utcás régi negyedében ez cseppet sem rendkívüli dolog, mintha az összes terasz ad-hoc módon lenne hozzáragasztva a házakhoz, melyeknek általában udvaruk nincs vagy csak épp egy zsebkendőnyi ha van. Különleges hangulata van ennek a domboldalra épült fehér faházrengetegnek és igazi élmény volt itt lakni.

Bár esőre állt az idő és az egész napos utazás kimerített, azért csak elindultunk délután kicsit bejárni a környéket, kinyújtani a lábunkat és találni egy vacsora-helyet. Kistit innen már csak a játszótér ígéretével lehetett tovább csábítani, és hamarosan rá is akadtunk egy aranyos kis tematikus parkra.

A szomorú időjárás és az esti óra miatt a miénk volt az egész hely, és Kistit ugyancsak nehéz volt utólag innen elrángatni. Anna persze közben látványosan unatkozott. Ekkor jöttünk rá arra, hogy sajnos egyik gyerekünk kinőtt már a könnyen lefoglalható időszakából. Fel kellett volna erre készülnünk, mégis váratlanul ért. A régi szép idő, amikor egy-egy órát békesség volt pusztán azért, mert találtunk egy játszóteret, szökőkutat, megmászható félvárfalat, emlék már csak. Most döbbentünk rá arra, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor közös és érdekes programot akartunk szervezni egy 6 és egy 12 éves gyerek számára. Nem lehetetlen, de igencsak nagy falat. Mostanig nem jelentett semmilyen hátrányt a gyerekeink között lévő nagyobb korkülönbség, sőt azt hiszem csak könnyítette az életünket. Attól tartok azonban, hogy ezentúl kezdődnek majd az igazi kihívások. De ez immár egy másik bejegyzés tárgya. Este fáradtan és a lehető legkorábban takarodót fújtunk, mert holnap következik a nyaralásunk fénypontja és ahhoz megint jó korán kell majd kelni.

4 hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.