A nyári napforduló ünnep

Azért ünnep számomra, mert végre eljutottunk az év leghosszabb napjához és így lassan, de megállíthatatlanul visszakapom az éjszakámat.

Amikor a téli hónapokban délután 3 és másnap délelőtt fél 10 között teljesen sötét volt, akkor egy idő után tényleg úgy éreztem, hogy nyomasztóvá válik a napfény hiánya és hogy igazságtalanul rövidek a napok, hiszen mire a suliból hazakeveredtek a gyerekek, kint már teljes sötétség volt és valahogy nem jött, hogy elinduljunk sehová. Arról nem is beszélve, hogy a kültéri tevékenységek az A-pontból B-pontba való sietős átdidergésre szorítkoztak, mert a kinti mínuszokban nem volt senkinek sem kedve a legszükségesebbnél több időt eltölteni, miközben a beltéri foglalkozásokon a covidnak hála jó vastag lakat lógott. Semmi okunk vagy indokunk nem volt hát arra, hogy délután kimerészkedjünk a sötétbe, így visszagondolva viszont nehéz volt a telet túlélni és tudom, hogy akkor alig vártuk a végtelennek ígért nyári nappalokat. Úgy tűnt, hogy az valami csodálatos varázslat lehet.

Most itt vannak, és azt mondom, hogy kérem vissza a sötétet. Osloban este 11 körül megy le a nap és hajnal 3.55-körül kel fel, de a kettő között sincs vaksötét. Hetek óta nem aludtam egy jót, pedig dupla sötétítő van minden ablakon, és most már érzem a nyugtalan éjszakák hatását. Könnyen, sokszor óra nélkül ébredek fél hatkor, közben éjfélkor is még álom nélkül forgolódom az ágyban, így aztán napközben bárhol, bármikor el tudnék aludni. Délután már semmi más vágyam nincs, csak hogy letehessem a fejem egy párnára. Ha engedek a kísértésnek, akkor nyilván este még nehezebb elaludni és a kör bezárul. Nem véletlen, hogy folyamatosan akciós a melatonin a patikákban. Lehet ki kellene végre próbálni, csak ne lennék ennyire pirulaellenes. A gyerekek szerencsére alszanak mint a bunda, bár nagyon furcsa volt az elmúlt hetekben úgy lefektetni őket este 8-kor, hogy közben kint otthoni mércével mérve delelt a nap. Az iskolában sokat mozognak és jó fáradtak estére, reggel viszont sokszor maguktól ébrednek (főleg Anna), ami persze pozitívuma a korai hajnalnak. Hattól hétig még ő is olvasni szokott egy órát, ebben végül is nincs semmi rossz, sőt.

A jó hír minden esetre, hogy immár kifele haladunk a hosszú nappalok sorából és 2-3 hónap múlva kis ideig ismét rendes (értsd: otthoni, megszokott) program szerit fogok tudni végre aludni. Még sosem vártam ennyire a nyári napfordulót!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.