A norvég ballagók körében az utolsó középiskolai félév csupa buli és vidámság. Nagyon nagy méreteket ölt az úgynevezett Russefeiring, mely áprilisban kezdődik és ahogy elnézem, kifulladásig tart. Ha belegondolok, hogy az utolsó pár hónapot minden romániai tizenkettedikes milyen mértékű magolással pocsékolja el… ezek szerint a norvég érettséginél nincs különösképpen magasra emelve az a bizonyos léc.

Az elmúlt évtizedekben a féktelen közrendsértést és alkoholizálást megpróbálták központilag oly módon lassítani, hogy a vizsgák egy részét áttették május elejére azért, hogy bulizás helyett a könyvek felé tereljék a fiatalokat. Csúfos kudarcot vallott az intézkedés, melyet vissza is vontak azok után, hogy a jegyek szemrebbenés nélkül feláldoztattak a buli oltárán.

Norvégia gyerek- és fiatalságközpontú ország és holmi világjárvány sem tudja ezt a tényt megcáfolni. Hiába kellett immár jó egy esztendeje mindenkinek beállnia a sorba és betartania minden értelmes és értelmetlen előírást, a végzősök buliját az illetékesek mégsem merték lefújni. Amikor kiderült, hogy Oslo minden középiskolájában covid-gócpontok alakultak ki a partibuszoknak köszönhetően és az esetszámok hirtelen megsokszorozódtak egyik hétről a másikra, a hatóságok levonták az egyetlen logikus következtetést: mivel érthetetlen módon hirtelen a fiatalok körében elkezdett nagyobb mértékben terjedni a vírus, ezért vegyük inkább előre a kőbe vésett oltási listán a 18-24 éveseket! Arról a listáról beszélek, amelyen a tanároknak vagy egyes egészségügyi dolgozóknak, de még a Parlament tagjainak sem volt joguk a demográfiai sorrendet átugorván prioritást élvezni mind a mai napig. Így történt az, hogy a 25-39 évesek csoportjába tartozókként jó eséllyel augusztus előtt nem fogunk tudni oltáshoz jutni és mivel az első dózis beadásának sürgetése végett a két adag közötti időszakot lassan 7-8 hétre eltolták, örülhetünk ha a másodikat megkapjuk Karácsonyig. Buli az élet. Csak ezek szerint mi elfelejtettük már, hogy hogyan kell ezt csinálni. Megöregedtünk…