Környezettudatosság a (fő)városi háztartásunkban

Múlt héten találtam egy cuki IKEA reklámot, melynek kapcsán kerekedett egy bejegyzés is a környezettudatosság témakörében. A gondolat nem hagyott nyugodni és elkezdtem listázni a fejemben – kicsit magam is meggyőzendő -, néhány olyan valóban apró dolgot, amelyeket fenntartható módon megvalósítottunk az elmúlt években kicsi háztartásunkban s amellyel a világon ugyan minimálisat tudunk segíteni, de amelyektől úgy érezzük, hogy jó úton haladunk mégis. Alább tételesen, a teljesség igénye nélkül felsorolom azt, ami eszembe jutott (és utólag kiegészítem a listát, ha még kerül valami), hátha találsz köztük kis ráfordítással alkalmazható, számodra is praktikusnak tűnő ötletet. Csak azokat a dolgokat említem meg, amelyeket hónapok óta következetesen betartunk, tehát hosszú távú fenntarthatóságuk esetünkben bizonyított.

  • Valóban szelektív hulladékgyűjtés – Ez azóta lehetséges és kötelező, amióta Norvégiában élünk. Nagyon könnyű a kivitelezése a helyi hulladékgazdálkodási rendszer keretében, cseppet sem jelent sem plusz munkát sem plusz költséget. Úgy tervezem, hogy erről külön is fogok írni.
  • Fém szívószálak – Tudom, hogy a legegyszerűbb megoldás az, ha nem használunk egyáltalán szívószálat, de nálunk nem mondanám, hogy úri hóbortról lenne szó, hiszen nem a gyerekek (őket teljesen leszoktattuk), hanem a felnőttek használjuk. A reggeli citromos vizet ugyanis azzal javasolt meginni a fogak megkímélésének érdekében és a napi fél liternyi zöldsmoothie szintén jobban csúszik szívószállal. Már régebb áttértünk a műanyagról a papírra, de most már jó fél éve a fémet használjuk, hibátlanul működik. 4 darab elég is a házban ahhoz, hogy mindig legyen kéznél egy tiszta. Az elsődleges előnye, hogy ez így nem kelt mindennapos szemetet.
  • Papír csomagolású szilárd szappan – Kicsit retró, de én nagyon szeretem. A covidos mizéria alatt ráadásul azt is lehetett hallani, hogy a folyékony szappanok nem tartalmaznak elég lúgot ahhoz, hogy a vírust tényleg megsemmisítsék kézmosáskor (nem tudom, hogy ez nem-e urbán legenda), ezért dupla motiváció volt átállni. Ennyivel kevesebb műanyag kerül miattunk a szeméttárolókba. Lehetne fokozni az élvezeteket szilárd, csomagolásmentes tusfürdővel, samponnal, fogkrémmel – ezek immár szép választékban a rendelkezésünkre állnának -, de úgy érzem, hogy erre még nem készült fel a család és ami a sampont illeti, attól tartok soha nem is fog. Négyen négyfélét használunk és mindenki a sajátjára esküszik, punktum.
  • Zöldségeszsákok – Bevallom, hogy ezeket egyedül én használom, István nem volt hajlandó áttérni, mert azt mondja, hogy örökké otthon felejti őket. Valóban igényel némi tervezést a dolog, mielőtt elindul az ember vásárolni, de ott tartjuk a kosárban az ajtó mellett a zsákokat, és számomra nagyon praktikus találmánynak tűnik, mert így nem kell minden zöldséget külön műanyagzacskóban leméretni. Alternatívaként a spontán vásárlásoknál még úgy járok el, hogy a nagyobb darab zöldségeket és gyümölcsöket darabonként, zacskó nélkül mére(te)m le.
  • Textil bevásárlószatyrok – Talán ezek jelentették anno az első környezettudatos lépést. Időtlen idők óta nem vettünk bolti zacskót a pénztárnál. Ilyen szatyrok mindannyiunknál minden pillanatban vannak, nincs kifogás, nincs kivétel. Plusz csodaszépek, öröm őket elővenni.
  • Mosható arclemosó korongok – Említést tettem róluk az előző bejegyzésemben is. Rengeteg vattakorongot megspóroltam az elmúlt években ezzel a megoldással. Jelenleg 22 db kis pamacs van nálam körforgásban, csak én használom őket – napi minimum kétszer – és egyik mosástól a másikig bőven elég ennyi. Fontos, hogy zsákban kell mosni őket, hogy ne tömítsék el a gépet. Körömlakk-lemosásra ugyan nem lehet őket bevetni, ezért erre a célra tartok a fiókban egy csomag vattakorongot, de már legalább másfél éve megvan ez a száz darabos kiszerelés és még soká fog elfogyni, mert nemigen festjük a körmünket. Norvégiában amúgy sem divat. Persze apró sérülések esetére sem árt, ha van amivel felvinni a Betadine-t a gyerek térdére, szóval a klasszikus vattakorongokat nem iktattuk ki teljesen a háztartásból, viszont a korábbi szokásokhoz viszonyítva talán századannyi mennyiséget használunk belőlük.
  • Menstruációs kehely – Használatával évi átlag 250 tampont vagy betétet lehet megspórolni és jó tudni, hogy főleg ez utóbbiak soha nem bomlanak le a szeméttárolókban. Ijesztő mennyiség! Már csak emiatt is megéri áttérni a kehelyre, pedig a kényelmi és anyagi előnyök is jelentősek. Kicsit kalandos, amíg az ember megtalálja az óriási választék közül az igazit, de utána a szerelem évekre szól. Órákat tudnék erről mesélni. Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy megváltoztatta az életem, amikor 2 évvel ez előtt áttértem a kehelyre és csak azt sajnálom, hogy nem váltottam sokkal-sokkal hamarabb. Ugyanitt: a mosható betét és mosható pelenka gondolatával még cseppet sem barátkoztam meg, de úgy vettem észre, hogy el kell mindennek jöjjön az ideje, meg kell érjek a változásra. A kehely fogalmával is sok évvel ez előtt találkoztam, de első látásra olyan undi volt, hogy figyelembe sem vettem mint lehetőséget. Aztán egyszer csak mégis…
  • Lekapcsolom a villanyt – Jaj ez nekem nagyon nagy falat volt. Mióta összeköltöztünk, István következetesen kapcsolgatja utánam a villanyt. Többször majdnem összeverekedtünk, mert én amikor reggel a fürdőben készülődök, akkor az úgy van, hogy ki-be járkálok egy-egy ruhadarabért vagy nem tudom valami midig kell s azért én nem kapcsolom le a villanyt, hogy aztán fél perc múlva újra felkapcsoljam. István azonban nem restell rögtön ugrani, ahogy meglátja, hogy valahonnan épp kijöttem és úgy “felejtettem” a villanyt. Megette az életem!!! Mivel az energiaiparban dolgozik, mindig is sokkal jobban értékelte az elektromos áram előállításához szükséges erőforrások fontosságát mint én, ezért számára meg az a természetes, hogy ahol nem vagyunk épp, ott ne égjen a villany. Túljutottunk minden létező játszmán, háborúztunk évekig, de végül le kellett gyűrnöm a makacsságomat és módosítanom kellett az amúgy gyerekkorból gyökerező szokásomon. Az akció sikerességére akkor jöttem rá, amikor elkezdtem az irodában is lekapcsolgatni a villanyokat. Milyen idegesítő lehetek…
  • Öblítő helyett ecet és illóolaj – Évek óta nem vásárolunk öblítőt. Akkor szoktam le róla, amikor megszületett az első kisbabánk. Amúgy sem szeretem az illatos ruhákat, mert az ember parfümével keveredve a végeredmény számomra cseppet sem vonzó. Az ecet segít a mosógép vízkő ellenes karbantartásában és az illóolaj épp annyi frissességet ad a mosásnak, ami el is párolog, mire felveszed a ruhát. Az öblítőt mindig műanyag palackban árulják, így szerintem minimum évi 12 darabbal kerül általunk kevesebb a szeméttárolókba, ecetből pedig olyat keresünk, ami üvegben kapható.
  • Általános tisztítószer helyett házi recept – Régen külön használtam hűtő-, konyhapult- és mikrótisztítót, ezek jellemzően fújókás műanyag kiszerelésben kaphatók. Most már évek óta ehelyett saját szert kutyulok, mely vízből, mosogatószerből és illóolajból áll és a konyha tisztítására ritkán van szükségen ezen kívül egyébre. Egy üvegből készült fújófejes palackból permetezem, mindig kéznél van és kevés helyet foglal.
  • Spriccelős felmosás – Mióta lecseréltem a felmosóvödröt egy szórófejes üvegre, soha nem öntök el feleslegesen hígított felmosófolyadékot. Ha korábban évente 6 palack fogyott ezekből, büszkén jelentem, hogy a mostani már másfél éve megvan és idén bőven kitart. Újabb mínusz 12 műanyagpalack!
  • Nuud deóErről külön bejegyzést is írtam, ide kattintva elérheted. Környezettudatossági szempontból előnyei az aprócska, koncentrált öko-csomagolás és a hosszú élettartam. Egy kicsi Nuud tubus helyett korábban 3 deó sticket használtam el, ez pedig immár mind megspórolt műanyagszemét.
  • Kindle – Mivel a könyvek papírból készülnek és a papír ugye lebomlik, nem gondolná az ember, hogy az e-könyv-olvasóra való váltás sokat számítana környezetvédelmi szempontból. Szerintem ha az ember a könyvei nagy részét elektronikus változatban olvassa, akkor ezzel gyakorlatilag nullára csökkenti a könyveknek az olvasóhoz való juttatásának a karbonlábnyomát. A Kindle-nek ezen kívül is számos más előnye van, ezekről tán külön is írni fogok egyszer. Persze az elméletem akkor állja meg a helyét talán, ha évi legalább 30 könyv elolvasásáról beszélünk (én már ezen idén túl is vagyok, lásd a következő pontot). Ha nem lépjük túl a havi egyet, akkor talán mindegy is, hogy papír vagy nem papír.
  • Újratölthető tintapatron – Az első lépés eleve az, hogy tollal írok, és mivel a köztrenddel ellentétben elég sokat írok kézzel, nem elhanyagolandó azon műanyag golyóstollak száma, melyek így aztán nem kerülnek leselejtezésre (vagy egyáltalán megvásárlásra). Ugyanakkor, bár a tintapatronok aprók, aki sokat ír (például az iskolások), az bizony szép számban el tudja ezeket használni és sajnos műanyagból készül az összes. Óriási ötletnek tartom ezért az újratölthető tintapatront. Egy jó éve fedeztem fel a Parker webshopjában és azóta csak ezt használom – már megtérült az ára, amúgy pedig nem nagy befektetés. A hagyományos tinta pedig egyrészt hosszú időn át kitart (és sokkal olcsóbb mint a patronok), másrészt üveg kiszerelésben tudom megvenni és ez maga a win-win.
  • Tömegközlekedés – Már hosszú évek óta megfogalmazódott bennem az, hogy a városban vezetés helyett szívesebben tömegközlekednék, sőt települések között is inkább utaznék vonattal, ha lehetne, mert közben az időt olyan remekül ki lehet használni arra, hogy az ember igazán odafigyeljen a gyerekekre vagy ha egyedül utazik, akkor elképesztő mennyiségű könyvet lehetne elolvasni. Ehhez képest otthon a CFR évtizedek óta a halálán van (legalábbis ami a vásárhelyi mellékvágányt sajnos illeti…), és sajnos ahogy mondani szoktam, a helyi tömegközlekedés nem létezik, ami elméletileg nem igaz, mert vannak buszok és látni is őket az utakon, de addig amíg a húsz percenként járó buszt 40 percig várja az ember és amúgy teljesen beláthatatlan, hogy mikor kellene érkeznie, tehát továbbra is találomra kell a megállókba kiállni, hogy hátha előbb-utóbb jön valami, addig én azt mondom, hogy a kijelentés gyakorlatilag meg abszolút igaz sajnos. Jó hír, hogy az új városvezetőség prioritásként kezeli a tömegközlekedés helyreállítását, emiatt középtávon felcsillanni látszik a remény. Mindezeket figyelembe véve, mikor elköltöztünk Osloba, eszünkbe sem jutott, hogy autóval jöjjünk vagy hogy itt autót vegyünk. A lakáshoz tartozó parkolóhelyre beállítottunk a négy biciklit és vígan villamosozunk és metrózunk mindenhová. Kisti számára ez egy álom és mi tagadás, számomra is az. Ráadásul megtaláltam a módját annak, hogy kevés időráfordítással a tömegközlekedési percek egy részét gyaloglással váltsam ki, ami nem csak a bolygónak tesz jót, hanem nekem is. Ide kattintva olvashatsz erről a kalandomról. Akkor még 13 ezer napi lépésnél tartottam, de azóta még tovább fejlesztettem a rendszert és most már sosem számol az órám kevesebb mint 15 ezret, sőt inkább 17 ezer a jellemző. Otthon mindenhová autóval mentünk. De tényleg mindenhová. Íme az apró lépések a gyakorlatban! Az igazsághoz hozzá tartozik a gazdasági aspektus is: az itteni egyhavi legolcsóbb (csak 1 zóna) 1 darab felnőtt bérlet többe kerül mint az otthoni teljes havi városi közlekedésre használt üzemanyagköltségünk. A jól működő tömegközlekedés nem olcsó dolog. Mázli, hogy a gyerekek bérletének árát (amúgy fele annyiba kerül mint a felnőtt bérlet) visszatéríti a város – de csak akkor, ha az ember elég messze lakik az iskolától, tehát ez sem jár mindenkinek.
  • Húsmentes napok – Ez ez egy pont még nem teljesen működik, ezért feltételes módban írom ide. Eldöntöttük egy ideje, hogy heti 3 teljesen húsmentes napot fogunk tartani, ez által jobbá téve elsősorban a saját emésztésünket, de nyilván ez kihatással lenne a környezetre is, hiszen tudjuk, hogy az állattenyésztésnek milyen óriási karbonlábnyoma van. Itt két dolog miatt van még egyelőre kérdőjel: egyrészt a heti 2 sikerül, a 3 nem mindig (főleg annak köszönhetően, hogy vannak ételmaradékok, amiket nem dobunk ki, így egyik napról a másikra néha felborul a terv), másrészt a húsmentesség számunkra nem jelent tejtermék- és tojásmentességet és szerintem ez utóbbinak a bevezetése a közeljövőben esélytelen is. Ugyanakkor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ennek a pontnak a betartása kizárólag rajtam múlik és ez számomra megnyugtató. Ha jobban összeszedem a finom recepteket és ráfekszem a dolog logisztikai végére, akkor hiszem, hogy működhet, hiszen a többiek azt esznek, amit elejükbe teszek (vagy pirítóst, és az szintén húsmentes muhaha). Ez ilyen egyszerű(nek tűnik)!
  • Műanyagpalackok – Romániában az emberek nagyon sok palackozott vizet isznak, mert senki nem bízik a csapvízben. És mert nem is finom a csapvíz, Vásárhelyen legalábbis nagyon nem az. A szűrőkannák megjelenésével visszatértünk ugyan valamennyire a csapvízhez, de a gyerekeknek továbbra is kitartóan cipeltük a palackozott Dorna-t. Mielőtt elköltöztünk volna, épp a konyhánkat terveztük felújítani és abban már helyet kapott volna egy profibb víztisztító berendezés, és csupán idő kérdése volt, hogy otthon is kiiktassuk a műanyag palackok használatát. Az útközbeni vízivás esetében már rég áttértünk az egyéni kulacsokra, feles vizeket évek óta nem vettünk. Ugyanakkor friss hír, hogy tán belátható időn belül otthon is megvalósul végre a műanyag palackok visszaváltásának a lehetősége és ez harminc éve várt óriási lépés lenne a nyugati civilizáció felé. Ha nem is lesz ettől finomabba a csapvíz, legalább a palackokat remélhetőleg nagyobb arányban fogják majd reciklálni. Norvégiában mindenki a csapvizet issza, mert finomabb mint bármelyik palackozott víz (urbán legenda, hogy a nagynevű ásványvíz-világmárkák norvég csapvizet palackoznak). Sőt a boltokban alig-alig találni megvásárolható vizet, legfeljebb a szénsavasból van maximum 1-2 féle, és ennek pont az az oka, hogy senki nem venne ilyesmit. Ennek megfelelően a havi palackfogyasztásunk maximum 2-3 darab (kell a bubis víz a palacsintába) és ezt is visszaváltjuk, bár tényleg elhanyagolható az értéke, de jótékony célra lehet ajánlani és ez önmagában is motiváló. Végre eljutottunk arra a pontra, ami szerintem a fő cél: ne az újrahasznosításra figyeljünk feltétlenül, hanem arra, hogy minél kevesebb műanyag jusson be eleve a házunkba és akkor már nem kell gondolni arra, hogy mi is legyen ezeknek a sorsa. A műanyagmentes csomagolások felkutatása például ennek egy nagyon jó módszere.
  • Gyapjú ruhák – Erről a témáról régen szeretnék írni és remélem, hogy a közeljövőben sort is tudok keríteni rá. Mióta Norvégiába költöztünk, a gyapjú ruhák, melyekről korábban semmit sem tudtam, most a hétköznapjaink részévé váltak, miközben úgy nőttünk fel, hogy egy-egy, lehetőleg minél ritkábban viselt, szúrós mellényen vagy pulcsin kívül senkinek a ruhatárában nem volt ilyesmi. Északon a gyapjú kötelező és életet ment. Mióta ezeket vásárolom, jelentősen lecsökkent az egyéb anyagból készült ruhák szükségessége, és ahogy Kisti nő, egyre inkább több gyapjút veszünk neki, így rendre kikopik a H&M-es “ördögtől való”, de nagyon szép és könnyen elérhető fast fashion darabok egy része (a ruhaipar karbonlábnyoma ijesztően nagy, érdemes utánaolvasni). Ráadásul a helyben vásárolt gyapjú cuccok kifejezetten hangsúlyozzák a környezettudatossági vonalat, mert állítólag ha elásol egy gyapjúból készült ruhát, akkor 9 hónapon belül teljesen lebomlik, arról nem is beszélve, hogy a gyapjú gyakorlatilag kimeríthetetlen erőforrás. Plusz motiváció, hogy ezek a cuccok nagyon-nagyon szépek és kényelmesek. A télen magamnak is beszereztem pár alapdarabot. Sajnos Anna a legkímélőbb, elvileg cseppet sem szúrós anyagokat sem bírja elviselni a bőrén, ha letagadom is érzi a kötött pulcsiban az 5% gyapjút. Szóval vannak sajnos érzékenyebb bőrök, és sajnos nem való mindenkinek a gyapjúruha. A ruha-témához még hozzáfűzném, hogy az otthon megszokott rendszeres ruhavásárlásom Norvégiában szinte nullára csökkent. Rájöttem, hogy a home officenak köszönhetően azok után hogy beszereztem pár északi léthez elengedhetetlen darabot, végül is mindenből van elég. A telet lazán végigjártam két nadrággal. öt pulcsival és egy bakanccsal, tényleg nem volt szükségem egyébre (márciusra ezeket persze már úgy untam, hogy legszívesebben kidobtam volna mindet, de ez csak a női szeszély, ami beszél belőlem). Ezzel a tudattal hónapokig küzdöttem, mert elő-előbújt a vásárlás ördöge, de semmi olyan ruhadarab vagy cipő nem jutott eszembe, amire most szükségem lenne és ne lógna már belőle kettő a szekrényben. Az elmúlt fél évben tehát nagyon kevés kivétellel csak olyan ruhát vettünk, amit a gyerekek növekedése írt elő, és erre szintén nagyon büszke vagyok, környezettudatossági szempontból szintén nagy lépésnek tartom. Optimizmusom határtalan azzal kapcsolatban, hogy ha a home office meg tud valóban honosodni sok vállalat életében, világszerte, akkor ennek pozitív hozadéka lesz a ruhatárak méretének csökkenésére is.

Bár a fenti felsorolás így ránézésre hosszúnak tűnik, ha jól belegondolunk ezek erősen aprócska cseppek egy túl nagy tengerben. Mégis, a lista nem véges, állandóan keressük a módját a bővítésének és minden tippet és tapasztalatok szívesen látok és szívesen ki is próbálok. Beszéljünk róla hozzászólásokban!

“While the individual action is small, its cumulative impact is not. (…) Choose the right way, and watch as all these little things add up toward transformation.”

Ryan Holiday – The Daily Stoic

Eszembe jutott, hogy a napokban olvastam az apró, de következetes dolgok óriási hatásáról A napi sztoikusban. A fenti idézet szabad fordításban azt jelenti, hogy: Bár az egyéni cselekedet kicsi, az összeadott hatása cseppet sem az. Válaszd mindig a helyes utat és figyeld ahogyan a kis dolgok változássá adódnak össze.

További kicsi és igazán nagy ötleteket szed csokorba a HVG Kiadónál megjelent vaskos alapmű magyar nyelvű fordítása: Paul Hawken – Visszafordítható. Ha komolyan foglalkoztat a környezettudatosság témaköre, ebben biztos útmutatásra találsz. Kezdheted mindjárt egy passzívház építésével. Miért ne? 🙂

2 hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.