Ez számomra a mai nap képregénye:

Teljesen stimmel a folyamat minden része, kivéve az utolsó képet, mert alapvetően nemigen járok könyvesboltba. Ennek elsősorban kényelmi, másodsorban pénzügyi megfontolásai vannak:

1. sokkal nagyobb a választék online,

2. jelentősen olcsóbbak a könyvek online.

Ráadásul a könyv azon kevés termékfajták egyike, melyeknél a nullához tart az online rendelés kockázata, hiszen eddig még sosem fordult elő, hogy a kiszállított könyv ne olyan lett volna mint a képen, vagy ne talált volna a mérete. 🙂 Arról nem is beszélve, hogy a könyvesboltok tele vannak olyan egyéb, könyvmolyok számára légyölő galócának számító, ínyencségekkel, melyek észrevétlenül megdobják a blokk végösszegét (tollak, csillogó szövegkiemelők – nem vicc, legutóbb képes voltam megvenni egy csillámos meggyszínűt, mutassam meg, hogy milyen gyönyörű? -, icipicicuki roppant hasznos post-it-ok, és persze a jegyzetfüzetek tömkelege, melyek közül egyik szebb mint a másik, de amelyekből már annyi van itthon, hogy ha a világ végéig kelek ötkor, akkor sem tudom teleírni őket).

Amikor elköltöztünk Osloba kicsit örvendtem is, hogy ezennel erőszakosan véget vetek a rendszeres Bookline rendeléseimnek, de óóó, mennyire alábecsültem magam. Hamarosan átcuppantam a Bookdepository kínálatára (ingyenes világszintű kiszállítás már 1 darab könyvtől, értéktől függetlenül!) s bár itt angolul vannak a könyvek, ez cseppet sem jelenthet akadályt, ha az embernek a fenti kockákban bemutatott gyakorlat alapján hirtelen NINCS MIT OLVASNIA!!!

Az okosságot erre vonatkozólag miden esetre ismét a sztoikusok tollából kaptam meg. Számomra óriási reveláció volt ez a gondolat, melyet amúgy azóta több forrásból is viszonthallottam, mely szerint inkább olvass el egy könyvet tízszer mint tíz könyvet egyszer. Én korábban ugyanis soha nem olvastam újra könyveket (kivéve a gyerekkönyveket, melyeket minden gyerekével elolvas az ember – mostanság például Kistivel olvassuk Az elvarázsolt egérkisasszonyt, amit 6 évvel korábban Annának is felolvastam).

Nagyon érdekelne ezzel kapcsolatban a véleményed! Írd meg kérlek hozzászólásban! Én eddig úgy gondoltam, hogy minél több könyvet olvasok, annál jobb lesz nekem és így önmagam elé rendszeres Goodreads kihívásokat állítok, hogy évről évre mindig többet olvassak (az idei célomat már teljesítettem is – ismét kicsinyhitű voltam…). Csakhogy közben rájöttem ám, hogy a legtöbb könyv tartalmára egy év múlva alig, két év múlva egyáltalán nem emlékszem. Ez a szórakoztató olvasmány esetében nem tragikus, maximum elgondolkodtató, hogy milyen rövid a memóriám (egyebek mellett emiatt is vezetem ezt a blogot, segít emlékezni), de azért vannak olyan könyvek, amelyeket tanulási céllal olvasok ám… Most már tudom, hogy léteznek módszerek arra, hogy az ember hosszú távon megjegyezzen bizonyos részeket a könyvekből, és ennek a gyakorlatba ültetése folyamatban van, majd szívesen beszámolok róla.

Szóval ha úgysem marad meg nagyrésze annak, amit olvasok, akkor mi értelme van a maratonnak? Valóban hasznosabb lenne vajon sprintelni inkább, ugyanazon a távon, sűrűbben? Szólj hozzá, te hogy látod?

“There is no prize for having read the most books before you die. (…) What if, when it came to your reading and learning, you prioritized quality over quantity? What if you read the few great books deeply instead of briefly skimming all the new books? Your shelves might be emptier, but your brain and your life would be fuller.”

Ryan Holiday – The Daily Stoic