A blogom írásának az évei során bizonyos bejegyzések különböző okoknál fogva megmaradtak piszkozatként és most arra gondoltam, hogy az elvarratlan szálakról jó lenne gondoskodni, így azokat a témákat, melyek még aktuálisak tudnak lenni, megpróbálom feléleszteni. Kiderült, hogy 5 évvel ez előtt írni szerettem volna a Helen Doron angoliskoláról és bár meggyőződésem, hogy az akkori bejegyzés is pozitív kicsengésű lett volna, az azóta eltelt évek, és különösképpen most a norvég kalandunk igazi bizonyítékot nyújt arra vonatkozólag, hogy a Helen Doron módszer valójában mennyire hatékony.

Akkor kerültünk kapcsolatban a Kocsis Tünde által vezetett marosvásárhelyi Helen Doron iskolával, amikor Anna épp befejezte a kiscsoportot az oviban, én teljes munkaidőben dolgoztam, István szokás szerint valamelyik tengeri platformon gyarapította az olajipar hatékonyságát és a gyerek napközbeni felügyeletének a megoldása komoly logisztikai kihívás elé állította a családunkat. Hála Istennek Anna roppant barátságos, eleven kisgyermek volt, így járható útnak tűnt, hogy egyik napközis táborból a másikba hurcoljam és így vészeljük valahogy át a három hónapos nyarat.

A Helen Doron iskolában azóta is rendszeresen megszervezik a korosztályok szerint szétválasztott több turnusos 2 hetes táborokat, biztosan mostanság vannak az iratkozások és szívből ajánlom, mert nagyon gyerekközpontú és szuper buli. Mivel a táborban összeismerkedtünk a tanárokkal és mivel a Helen Doron módszernek utánaolvasván úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne belevágni, Anna elkezdte ősztől aztán, 4 évesen, az iskolát a Fun With Flupe szinten. Kicsit szkeptikus voltam az elején annak a tekintetében, hogy vajon mennyire tud eredményes lenni mindössze heti egy angolóra, de furcsamód az aggodalmam nem igazolódott be. Pocok a következő 7 évben kitartó diákja volt az iskolának. Ezalatt eljutott olyan szintre, hogy amikor a rendes iskolai tanterv szerint elkezdték az osztályban az angolórákat, saját bevallása szerint éveken át soha egyetlen új dolgot sem tanult a tanárnőktől. Az igazi bizonyítékot azonban akkor kaptuk meg a Helen Doron módszer hatékonyságáról, amikor elköltöztünk Norvégiába és a gyerekeket angol tannyelvű nemzetközi iskolába írattuk. Anna egyből beilleszkedett, s bár nyelvtani és például matematikai szaknyelvi tekintetben van még hová fejlődnie, beszédben és olvasásban cseppet sem volt lemaradva a társaihoz képest, remekül boldogult a tananyaggal első naptól kezdve.

Tudom, hogy egyre elterjedtebbek a Helen Doron iskolák, lassan tényleg nincs olyan város, ahol ne állna rendelkezésre ez a módszer, és ennek meg is van az oka. Egészen biztos vagyok benne, hogy a miénkhez hasonló példa ezerszám akad még, melyek bizonyítják, hogy megéri a heti egy órás befektetés annak érdekében, hogy a gyereknek meg tudjuk adni a kezdeti löketet a globalizált világban való boldogulás érdekében olyan körülmények között, hogy arra viszont sajnos millió példa van, hogy a rendes iskolai tanterv szerinti nyelvoktatás csúfos kudarcát éli. Azzal, amit a suliban tanítanak, ötven perc alatt, harminc gyereknek egyszerre, osztályonként legfeljebb 1-2 jó nyelvérzékkel megáldott gyerek fog tudni tán érvényesülni. Nagyon örülök, hogy léteznek alternatív megoldások és szülőként úgy gondolom, hogy az a dolgunk, kinek-kinek meggyőződése és értékrendje szerint, hogy felkutassuk és használjuk ezeket a gyerekeink érdekében.