Elhagyott cuccok

A norvégok híresek állítólag arról, hogy a nagy jólétben senkinek nem kell a másik ember cucca akkor sem, ha “ingyen” megkapná. Ennek megfelelően ódákat hallani a metrón felejtett és visszakapott telefonokról, a kávézóban magára hagyott laptopokról, melyekhez senki nem nyúl hozzá, valamint arról, hogy az utcán elejtett dolgokat később ugyanott megkapod. Ez utóbbiról nekünk is van egy pozitív tapasztalatunk. Még a télen történt, hogy futósíkkel megpakolva vártuk a buszt és felszálláskor István elhullatta a kesztyűjét. Órákkal később, a hazafele úton aztán összeszedtük. Az alábbi fotók is azt bizonyítják, hogy az emberek odafigyelnek, s ha az utcán találnak valamit, akkor felteszik a legközelebbi szemmagasságú helyre azért, hogy ne sározódjon össze és a tulajdonosa könnyebben megtalálja, ha keresi. Mindennapos látvány egy-egy lepottyant kesztyű, sapka, múltkor még egy dzseki is hevert az utcánkban a járdán, a csúcs pedig egy fél pár futósíbakancs, aminek hetekig nem került meg a gazdája. Szembetűnő, hogy mennyi cucc hever szanaszét az utakon, otthon ez cseppet sem ilyen köznapi látvány. Ennek legalább három oka lehet: 1. a norvégok sokkal szertelenebbek, 2. otthon is ugyanannyi mindent hullatnak el az emberek, csak épp ezeket aztán van is ki összeszedje, 3. otthon nem járnak az emberek annyit gyalog mint Norvégiában, így nincs annyi lehetőségük elhagyni ezt-azt.

Ennek a bejegyzésnek teljesen pozitív kicsengése kellett volna legyen, de aztán tegnap megdőlt a bizalmunk: reggel Anna a villamosmegállóban felejtette a tornazsákját és csak öt perc múlva tűnt fel neki, hogy valami hiányzik. Akkor már nem tudtunk visszafordulni, mert elkéstünk volna az iskolából. Úgy gondoltuk, hogy mikor hazafele jövök majd megtalálom, mert hát kinek kellene valaki más izzadt tornacipője és amúgy is a pandémia miatt eleve az emberek nem nyúlkálnak idegen táskákhoz, ezért a legrosszabb, amit történhet, hogy zokniban kell majd tornáznia aznap. Sajnos másfél órával később, amikor visszaértem a megállóba a táska már nem volt ott. Nem volt a kerítésekre tűzve sőt a kukában sem. Szóval míg egyértelmű, hogy egy törött esernyő vagy egy fél pár zokni értéktelen, úgy látszik a tornazsákot mégis volt, aki érdemlegesnek tartotta az eltulajdonításra. Tessék, leírom, Norvégiában sincs kolbászból a világ és sajnos itt is élnek olyan emberek, akik rá vannak utalva másnak a használt cuccára.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.