A filozófia tanai mindeddig szinte teljesen kimaradtak az életemből. Nyilván nem számolom azt a líceumi tanévet, amikor a filozófia, mint tantárgy, heti egyszer szerepelt az órarendünkben, mert bármennyire is töröm a fejem, semmi emlékem nincs arról, hogy ezeken az órákon mivel foglalkozhattunk…

Az utóbbi időben egyre több forrásból hallottam Ryan Holiday – The Daily Stoic (magyar címe: Sztoikus nyugalmat a mindennapokra!) c. könyvének hasznosságáról, ezért végül megrendeltem a könyv mellé a munkafüzetet is. Azóta a napom 3-4 perces gondolkodással indul és zárul, és nagyon megszerettem ezeket a pillanatokat. Amint lejár az egy éves ciklus, melyet magában foglal az útmutató, részletesebben is írni fogok erről a könyvről, de addig is nem csodálkoznék, ha néha az éppen aktuális idézet olyan szintű gondolkodnivalóval szolgálna, melyből végül önálló bejegyzés tud kerekedni. Ilyen a mai is, melynek a címe “Count your blessings”, vagyis légy hálás! Idézek belőle:

“We desperatley try to keep up with the Joneses, all the while the Joneses are miserable trying to keep up with us. It would be funny if it weren’t so sad. So today, stop trying to get what other people have.”

Ryan Holiday – The Daily Stoic

Az idézet lényege szabad fordításban, hogy mindig az kell, ami a másiknak van, miközben simán előfordulhat, hogy a másik meg az után vágyakozik, ami neked van és így mindenki körbe-körbe szerencsétlennek érzi magát.

A költözésünk jutott eszembe a fenti mondatokról. Hirtelen döntés volt, és előtte nem is igen volt időnk beszélgetni erről a barátokkal, ismerősökkel, utólag viszont többen is elmondták, hogy igen bátornak tartanak bennünket (ez igazából dicséret, mert én magunkat vakmerőnek gondolom) és nagyon szeretnék, ha bennük is lenne ekkora “merészség”, mert kívánják a változást, de érthető módon félnek tőle nagyon. Ilyenkor mindig elmondom, hogy igazából mi meg az otthoni mókuskereket kívánjuk, amikor anya és apa elindul reggel dolgozni és estére hazaér, de minden reggeli és vacsora közös és minden hétvége szabad és minden eseményen részt tud venni az egész család. Nekünk ez 13 éven át nem adatott meg, soha, emiatt aztán irigységgel nézhetünk mindenkire, aki ezt megteheti és nem értjük, hogy ők viszont sokszor miért panaszkodnak a mókuskerékről, miközben mi mindent megadtunk volna, hogy benne lehessünk. Most végre sikerült, meg is volt az ára. Együtt vagyunk, de távol mindenki mástól, akit szeretünk és aki fontos az életünkben. Azok pedig akik az otthoni “normális” életet élik, érthető módon vágynak a változatosságra, melyet egy költözés meghozhat, miközben megtörténhet, hogy a változatosság helyben is bőven létrehozható, és nem kell érte világgá menni. Bónuszképp megmarad a szeretteid közelsége is.

Mi tudatosan eldöntöttük, hogy kihasználjuk az adódott helyzetet, ha már belevágtunk, értékeljük az együttlétet és az új országgal járó új élmények lehetőségét. Sokat beszélgetünk erről, és tisztában vagyunk vele, hogy most vannak “azok a régi szép idők”. Minden napnak megvan a maga kihívása, de ez itt maga a boldogság. Meggyőződésem, hogy azoknak, akik nem mennek világgá, otthon van meg “maga a boldogság”, csak rá kell szánni a napi öt perc békességet ennek a tudatosítására. Persze a telhetetlenség, bár nem erény, sokszor előre visz, így most azon ügyködünk, hogy a “maga a boldogság” állapotot haza tudjuk vinni anélkül, hogy visszakerülnénk a régi helyzetünkbe, ez pedig arra késztet, hogy folyamatosan törjük a fejünket és abban mesterkedjünk, hogy miképp lehetne ezt végrehajtani. Szóval abban talán nincs semmi rossz, ha az ember példaképeket választ magának, akik motiválják a jobb jövő elérésében, feltéve hogy útközben tudatosítjuk magunkban a mindennapi boldogság érzését valamint azt is, hogy azok a példaképek sem csettintésre érkeztek el oda, ahol most tartanak, így kitartó munkával nekünk is sikerülni fog. Szerintem nem klisé és nem is elcsépelt szokás a napi hálaadás. Ha abból indulsz ki amid van, akkor sokkal könnyebb megfogalmazni azt, amire ehhez képest érdemes még vágyakozni, miközben már most elérheted a pillanatnyi lelki békét, hiszen ez viszont szükséges dobbantó a jövőbeli tervek szövögetéséhez.