Távolról sem vagyok Nike rajongó, bár Phil Knight könyvét szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, aki úgy érzi, hogy ráfér egy kis sikerességi inspiráció (hogyan lehet ötven kölcsönkért dollárból legendás vagyont építeni). Sőt a birtokomban lévő sportcipők inkább Adidas vagy Asics névre hallgatnak azért, mert jobban élvezem a klasszikus vonalvezetésüket az airmaxos űrhajósan futurisztikus darabokhoz képest.

DE ameddig ilyen zseniálisan szívhez szóló reklámokat fog a Nike gyártani, addig ebben a blogban mindig meglesz a helye. A sok kitartó de eredménytelennek tűnő próbálkozás láttán rendesen megjön az ember kedve ahhoz, hogy felálljon a kanapéról és belefogjon valami lehetetlen sportba. Úgy hiányzik nekem a heti kickbox edzés. Ha valaki kívülről szemlélt bennünket Ildikóval, tuti nézhette, hogy ezek aztán milyen bénák s mégis de komolyan veszik magukat. Mi viszont tényleg koncentráltunk és próbáltunk minél jobban leszokni a királylányos verekedést. Vajon benne van még a svung a könyökömben?