Kórházi ágyak és jegyautomaták

A mai napon két merőben ellentétes érzést kiváltó dolgot tapasztaltam Osloban, és arra gondoltam, hogy ebből lehetne egy szép kiegyensúlyozott bejegyzés, ahol megosztok egy pozitív és egy negatív élményt is, hogy ne legyen örökké csak a fenékig tejfel vagy a panasz.

Kezdjem a jóval? Hihetetlen volt számomra a helyi hírek között azt olvasni, hogy Oslo városban elemzést végeztek arra vonatkozólag, hogy a következő évtizedekben (többesszám!) áll-e majd elegendő kórházi ágy a betegek rendelkezésére vagy sem. Mivel a tanulmány szerint a betegek száma vélhetőleg növekvő tendenciát fog mutatni, ezért előre ki kell dolgozni az arra vonatkozó stratégiát, hogy a kórházi kapacitást milyen módon lehetne a leghatékonyabban kibővíteni. Lehet, hogy egy fejlett országban felnövő embernek egy hasonló hír az ingerküszöbét sem éri el, de én arról a vidékről érkeztem ide, ahol elavult, tehetetlen túlterheltségükben havi rendszerességgel gyulladnak ki kórházak és halnak meg betegek. Emiatt aztán az én állam rendszeresen leesik amikor ehhez hasonló merőben preventív intézkedésekkel találkozom. Az az érzésem, hogy Norvégiában már annyira olajozottan halad a hétköznapi gépezet, hogy az osloi tanácsosok csak ülnek a nagy termeikben és a folyamatos és reménytelen tűzoltás helyett van idejük inkább a jövőt tervezni. Milyen szép dolog is ez.

Negatív pólusként elmesélem, hogy ma sikerült megtapasztalni az első osloi hatósági sunyiságot, mely szintén megmosolyogtatott s kicsit, mert egy pillanatra elérte, hogy otthon érezzem magam végre. A helyi tömegközlekedésre a jegyeket és bérleteket meg lehet vásárolni a nagyobb megállókban lévő jegyirodákban (melyek a covid miatt hónapok óta zárva tartanak), bizonyos kisboltokban a város különböző – forgalmasabb – részein, online a Ruter appon keresztül – nekünk ez többszöri próbálkozásra sem sikerült sajnos, úgy tűnik van valami technikai akadálya annak, ha az ember nem norvég hálózatban lévő telefonról próbálja letölteni az appot – és a megállóknál kihelyezett jegyautomatákban. Ez utóbbi megoldás volt eddig a legkézenfekvőbb számomra, de sajnos már a télen kifüggesztették a gépekre, hogy 2021 tavaszán üzemen kívül helyezik őket. Pár hete pontosították, hogy május 10-től szüntetik meg majd ezt a szolgáltatást, és legyen szíves mindenki áttérni az online jegyvásárlásra. Bár a télen rendszeresen ellenőrizték a bérleteket az 1-es metró vonalán, hónapok óta nem láttam a sáskahadat (zöld egyenruhában és nagy csoportokban járnak, ellepik a kocsikat és 3 perc alatt minden jegyet leellenőriznek). Szerinted véletlen, hogy éppen ma bukkantak fel ismét, tömegesen? Csak a mi kocsinkban megbüntettek legalább 4 embert (ezer korona a pótdíj – ami nagyjából száz euró). Az 1-es metróról tudni kell, hogy a hegyvidéket járja, ahol a legtöbb megálló környékén nincs más jegyvásárlási lehetőség csak az automata vagy az app – már ha az ember boldogul ez utóbbival. Kiiktatván az automatákat – bár jó előre szóltak, azért nyilván mindig vannak, akiknek nem esik le az ilyesmi -, sokan kényszerültek blattolásra. Na ez ma nagyon drága ötlet volt. Végre valami, amivel Osloban nem az emberek javát nézik. Muhaha!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.