Boldog fél-kerek szülinapra ébredtem. 5 éve nem voltam ám ilyen vidám. A harmincadikat két hónapig könnyeztem – előtte és utána – és úgy éreztem, hogy vége az életemnek, a fiatalságomnak, ráadásul (kétgyerekes anyaként nyilván) a világon semmit sem értem még el, semmit nem tettem le az asztalra s úgy általában egy nagy csődtömeg vagyok. Azért merem ezt így leírni most, mert tisztán emlékszem erre az időszakra és a két éves gyereknevelési szabadság gondtalan hónapjaira, mely általánosságban véve csodákat művel a kismamák lelki világával.

Most, öt évvel később őszintén mondhatom, hogy boldog vagyok. Nagyon sokat tanultam az elmúlt években, a gyerekek jóltápláltak testileg-lelkileg, a családunk végre eljutott a kiegyensúlyozott mókuskerék állapotába, elindultam egy önismereti úton, melynek a vége ugyan messze van, de érzem a hatását és a távolságok ellenére csodálatos emberek vesznek körül, akik nem hagyják, hogy a szülinapomon elváljon a telefonom a fülemtől.

Épp ezek a pozitív gondolatok jártak a fejemben, amikor hazafelé sétáltam a Vigelandsparken-en keresztül. Közben bekapcsoltam a Spotify-t, hogy a napsütés mellett valamilyen pörgős zene is hozzájárulhasson a nap vidám ritmusához, és az első dal, amely a kevert listámról megszólalt ez volt. Tökéletesebb zenei aláfestést el sem tudtam volna képzelni a jelenlegi lelkiállapotom mellé.

Megszaporáztam a lépteimet a muzsika ütemére, de nem balra indultam, ahogy mindig, hanem úgy döntöttem, hogy ma igazán ráérek, inkább végigkövetem a frissen kivirágzott tulipánok sorát. A hosszú ágyás végén aztán óriási meglepetésre bukkantam. Ott jártam el minden nap ötven méterre ettől a könyves telefonfülkétől, de soha nem figyeltem meg, hogy ott van. Igazából megbújt egy bokor mögött, abból az irányból, ahol mindig eljárok, nem is látszott. Korábban már találtam egy osloi közösségi könyvmegosztó helyet, ezekről a telefonfülkékről viszont eddig csak hallomásból tudtam, eddig nem sikerült egyet sem felfedezni. Nem véletlen szerintem, hogy épp a szülinapomon bukkantam rá. Reménnyel teli nyitottam ki az ajtaját, tudtam hogy okkal lehetek itt, én most tuti találni fogok egy kincset, és valóban… apróság bár, de mintha az élet ajándéka lett volna a szülinapomra, nem is tudom leírni ezt az érzést. Épp pár napja beszélgettünk Istvánnal arról, hogy be szeretnénk vezetni tudatosan heti 3-4 teljesen húsmentes napot az étrendünkbe a hosszú távú egészségmegőrzés érdekében és arra a következtetésre jutottam, hogy ha túl akarunk jutni a megszokott fogások nem túl széles skáláján, akkor új, finom receptötletekre lesz szükségem. Erre aztán ott várt rám a telefonfülkében, a szülinapomon, a Forks Over Knives vegán szakácskönyve. Ha érdekel a vegán életmód miértje, akkor szívből ajánlom a Netflixen vagy a Forks Over Knives weboldalán megnézhető dokumentumfilmet – eye opening, ahogy az amcsik mondják. Rengeteg jó ötlet van a könyvben, ha találok köztük kedvencet, biztosan megosztom veled is.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A délutáni családi idő tökéletes szülinapi befejezés volt. István almatortája zseniális, a Harry Potter társasjáték pedig újabban családi kedvenc. Jókat szoktunk közösen harcolni Tudodki ellen. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki a zsúfolt, jövős-menős hétköznapjában megtalálta a pillanatot, hogy felhívjon vagy írjon egy kedves üzenetet. Nagyon hálás vagyok nektek azért, hogy eszembe juttattátok, hogy nem nagyon egyedül. 35 év számít és hogy mennyit számít, azt az emberi kapcsolatok is mutatják. Úgy érzem, hogy nagy dologra készülök, hogy a java még ez után jön, hogy fiatal vagyok és bármit el tudok érni, amit csak a fejembe veszek. Azt kívánom, hogy hasonló optimizmussal találkozzunk majd újabb három és fél évtized múlva is.

Kelly Clarkson – Catch My Breath

I don’t wanna be left behind
Distance was a friend of mine
Catching breath in a web of lies
I’ve spent most of my time
Riding waves, playing acrobat
Shadowboxing the other half
Learning how to react
I’ve spent most of my life

Catching my breath, letting it go
Turning my cheek for the sake of the show
Now that you know, this is my life
I won’t be told what’s supposed to be right

Catch my breath, no one can hold me back
I ain’t got time for that
Catch my breath, won’t let them get me down
It’s all so simple now

Addicted to the love I found
Heavy heart, now a weightless cloud
Making time for the ones that count
I’ll spend the rest of my time
Laughing hard with the windows down
Leaving footprints all over town
Keeping faith, karma comes around
I will spend the rest of my life

Catching my breath, letting it go
Turning my cheek for the sake of the show
Now that you know, this is my life
I won’t be told what’s supposed to be right

Catch my breath, no one can hold me back
I ain’t got time for that
Catch my breath, won’t let them get me down
It’s all so simple now

You helped me see
The beauty in everything

Catching my breath, letting it go
Turning my cheek for the sake of the show
Now that you know, this is my life
I won’t be told what’s supposed to be right

Catching my breath, letting it go
Turning my cheek for the sake of the show
Now that you know, this is my life
I won’t be told what’s supposed to be right

Catch my breath

Catch my breath, no one can hold me back
I ain’t got time for that
Catch my breath, won’t let them get me down
It’s all so simple now
It’s all so simple now

Catching my breath, letting it go
Turning my cheek for the sake of the show
Now that you know, this is my life
I won’t be told what’s supposed to be right

(Catch my breath)

Catch my breath, no one can hold me back
I ain’t got time for that
(Catch my breath)
Catch my breath (catch my breath), won’t let them get me down
It’s all so simple now