Amikor született, akkora volt mint egy sovány kispocok (legalábbis nekünk úgy tűnt), most pedig 4 centi híján olyan magas mint én és cipőméretben rég megelőzött. Kedves, bátor, alapos és figyelmes könyvmoly, aki rajzai által fejezi ki a mindennapi gondolatait. 12 éves, mától fogva hivatalosan is kamasz. Izgulunk mindketten az előttünk álló évek miatt, mert pontosan tudjuk, hogy próbára fogja tenni az anya-lánya kapcsolatunkat. Ezt a napot kihasználtuk hát arra, hogy kölcsönösen bizonygassuk egymásnak: bármit cselekszünk és vágunk egymás fejéhez az elkövetkezendő, hormonok által vezérelt időszakban, egymást szeretjük a világon a legjobban. A kamaszkorhoz új frizura is dukál, és meg kell hagyni, nagyon jól állnak neki a türkiz fürtök. Ha tíz évvel fiatalabb lennék, én magam is ilyet festetnék, de az nem lenne ám kimosható! Örülök, hogy ebben a suliban rugalmasan állnak az ilyen fajta személyiségkiemelő megnyilvánulásokhoz, így ha bulit, összejövetelt vagy bár közös tortaevést nem is szervezhettünk, legalább különlegesnek érezhette magát Pocok az új frizurája miatt ezen a csodálatosan szeszélyes, cseppet sem biztos, hogy tavaszi napon. Isten éltessen sokáig, drága Nagylányom!

u.i. Kamasz szülők anyukái, minden jó tanácsot elfogadok. 🙂 Mondjátok, a tartalék türelemért hol kell sorban állni?