Mindig csak poénkodunk olyasmikkel, hogy bezzeg a mai gyerekek nem is tudják már, hogy mi is az a kazetta és el sem tudják képzelni, hogy azt tekergetni kellett s nem gombnyomásra indultak a dalok. Ez ugye a klasszikus szemléltetője az idő múlásának.

Azonban ma tanulás közben ugyancsak sikerült meglepnie a fiamnak. Épp egy olyan anyanyelvi feladatot oldottunk, amelynél fel kellett ismerni a lerajzolt szavakat majd meg kellett állapítani, hogy van-e benne T vagy D hang. Haladunk ügyesen mikor ehhez a képhez érünk. Kérdem no, ebben vajon melyik hangot halljuk? Kisti nézi, kattog az agya… de egyszer csak felnéz segélykérő arccal, hogy Anya, én nem tudom, hogy mi van a képen.

Eltelt 30 év és az én gyerekem már nem ismeri azt a telefont, amelyen én a nagymamám kisasztala mellett ülve hosszú elmélyült perceken keresztül süketen forgattam a tárcsát. Micsoda móka volt! Vajon szükségük van-e még a mai gyerekeknek arra, hogy az ilyen retró dolgokkal megismerkedjenek?