Sarah Wilson – Leszoktam a cukorról

A válasz: igen és nem. Igen, működik, mert meg lehet csinálni, a szerzőnek sikerült és nekem is sikerült, de – és itt jön a NEM-, nem ez alapján a program alapján. Kezdjük az elején!

Ismered az érzést, hogy valami a Bookline-on rád mosolygott aztán utólag megbántad, hogy megrendelted? Hozzászólásban várom a címeket! 🙂 Legalább 5-6 éve vettem meg ezt a könyvet, mikor azonban elolvastam, ugyanazzal a svunggal ki is akartam dobni a kukába. Azt állítja ugyanis, hogy sikeresen leszokhatsz a cukorról, ha teljesen kiiktatod az életedből az édes dolgokat, beleértve a gyümölcsöt is, ami a fruktóz miatt maga az antikrisztus és minden bajunk forrása, majd helyettesíted ezeket tojással és sütőtökkel – melyekre akkoriban én ránézni sem voltam hajlandó (azóta megszerettem a sütőtököt – vannak csodák – és a tojást is bizonyos formákban elmajszolom, ha nincs egyéb). Elkönyveltem tehát, hogy ez a könyv nem nekem szól s elég szomorúan jutottam arra a következtetésre, hogy akkor ez a cukorról való lemondás nekem sosem fog menni.

A gondolatot utána évekre eltemettem és fogalmam sincs, hogy egyrészt a könyv miért maradt a polcomon, másrészt (és ez az ijesztőbb!), hogy a csudába került be a Norvégiába költöztetendő könyveim közé? Még itt sem szereztem tudomást a létezéséről egészen három héttel ez előttig, amikor már jól benne voltunk a cukormentes heteinkben és hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem leszedegetni a polcomról minden olyan táplálkozással foglalkozó könyvemet, amelyben esetleg recept-inspirációt remélhetek a hirtelen kialakult mindenmentes diétánk átmeneti időszakára. Ekkor újraolvastam Sarah Wilson könyvét is és megveregettem a vállam, amiért mégsem dobtam ki annak idején.

A könyv első fele egy 8 hetes programot mutat be, mely konkrét útmutatót ad ahhoz, hogy fokozatosan de örökre meg tudjunk szabadulni a cukortól. Azon az elméleten működik, hogy a cukorból nem is a glükóz, hanem a fruktóz az, ami veszélyesebb lévén, hogy a glükózt a máj felbontja és energiává alakítja, de a fruktózból azonnal zsír lesz (állítólag). A sima cukor fele-fele arányban tartalmazza ezt a két összetevőt, de a gyümölcsökben csak fruktóz van, emiatt azok az ősellenségek. A kókusz viszont az egekig való istenítésre kerül, az valamiféle alapvető és egészséges joker-kaja mindenféle formában. A 8 hét alatt sok értékes tipp és ötlet megfogalmazódik, útmutatót ad például sokféle házi készítésű alternatívára és módszerre, például hogyan tudsz mandulatejet és -vajat, kókuszvajat készíteni, hogyan érdemes a csonthéjasokat csíráztatni, ezáltal megkönnyítvén az emésztésüket, milyen módszerrel lehet a quinoat finomabbra főzni, hogyan készíts házi cukormentes szószokat, kel- és jégcsapretek-chipset vagy pestot különböző érdekes hozzávalókból (brokkoli, koriander, kelkáposzta)… Ezekről persze ezer youtube videó is létezik már, a könyv jó esetben csak inspirációs forrás lehet további kutatások felé.

Meggyőződésem továbbá, hogy pusztán a felvázolt 8 hetes program alapján a világon még senki nem tudta letenni a cukrot. Bár nagyon sok eleme megegyezik azzal, amit mi is követtünk a Wildfitben, a könyv egyszerűen nem tartalmaz elég részletet ahhoz, hogy egy laikus megértse pontosan, hogy mit kell tennie és főleg, hogy milyen eszközei vannak a cukor-szörny elgyőzésére. Tehát elhiszem, hogy ezen út mentén a szerzőnek valóban sikerült lemondania a cukorról, de a technikát nem tudta jól átadni a könyvében. Azon kívül ne feledjük azt sem, hogy ő “csak” egy napi 25 kávéskanálnyi függőségi szintről indult. Legtöbbünknek ennél mélyebbről kell a felszínre verekednünk magunkat, A könyvben azt is leírja, hogy miképpen tudod a legjobban megbecsülni a jelenlegi napi cukorbeviteled. Spoiler: ez NEM az a két kávéskanálnyi, amit a kávédba vagy teádba teszel és ha ezeket feketén iszod, akkor is lehet, hogy könnyedén megvan a napi félszáz kávéskanálnyi cukrod. Az 100%-os almalé például ugyanannyit tartalmaz mint a Fanta.

A könyv második felében zömében nagyon finomnak tűnő recepteket találunk, melyekben én magam is sok fantáziát látok és egészen szép listát írtam azokból, amelyeket most a Wildfit vadtavasz idején is elkészíthetek: mandulalisztes magvas kréker, frittata, zöldségleves, zöldpestok – melyekkel húsok igen, spagetti viszont perpillanat nem ízesíthető a mi étrendünkben, de ha visszakapjuk a lencseféléket, akkor lencsespagettivel fenséges ételt tudok majd készíteni belőle.

Következtetésként elmondhatom, hogy semmi olyat nem tartalmaz ez a könyv, amit egy becsületes guglizással ne tudnál meg, ötletforrásnak viszont egészen hasznos lehet, ha néha fellapozod a tényleg nagyon szép képekkel illusztrált kiadást és ettől eszedbe jut egyik vagy másik fogás. Az én példányom címkézett formában kéznél van a mindennapokban. Érdekes észrevétel, hogy nagyon sok múlik azon, hogy az ember éppen milyen fázisában van az életének akkor, amikor kézbe vesz egy könyvet. Ami 6 évvel korábban kidobandó haszontalan irománynak tűnt, abban most, amikor már másik forrásból kiinduló lökettel elindultam a tudatosabb táplálkozás útján, megtaláltam az értéket. Ez pedig NEM áprilisi tréfa! (Milyen igazságtalanság egyébként, hogy április elseje következetesen vakációra esik. Bezzeg a mi időnkben…)

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.