Salátaágy mint köret

A hétvégén összeírtam azokat a recepteket, melyeket az elmúlt négy, nagyon alacsony szénhidrátbevitel mellett töltött héten sikerült megalkotni, felfedezni, kitalálni s bizony a lista cseppet sem volt végtelen. Most ott tartunk, hogy nagyjából egy teljes hetet le tudunk fedni olyan ebéd és vacsora kombinációkkal, melyek nem ismétlődnek. Úgy tapasztalom, hogy ez a legfontosabb eleme bármely étrend követésének: meg kell találni a finom recepteket, melyeket szívesen esszük és azokat úgy elő kell készíteni, hogy amikor megjelenik az éhség, akkor no brainer legyen, hogy ehhez nyúlunk s nem a gyerekeknek sütött csokis palacsintához.

Megjegyzem, hogy úgy nyomjuk végig ezt a programot, hogy a szó klasszikus értelmében vett salátát továbbra sem ettünk, én legalábbis nem. Ezt a fajta ételt hónapok óta nem kívánom és nem is vagyok hajlandó kínozni vele magam. Mikor meleg ételnek van itt az ideje, akkor semmi kedvem hideg gyepet enni és amíg be nem köszönt a nyár, legszívesebben napi háromszor inkább valami meleget ennék. A reggeli zabkásám nagyon hiányzik és vissza is fogok térni hozzá, amint lehet.

Múlt hétvégéhez közelítvén erősen törtem a fejem valami olyan vasárnapi menün, amit kis variációval lehetőleg mind a négyen meg tudunk enni, és így jutott eszembe a marhapörkölt. Sűrítés nélkül teljesen beleillik a szabályainkba. Nagyvonalúan feltételezem, hogy a beletöltött vörösbor igazából teljesen elillan. Köretnek pedig úgy gondoltam, hogy a felaprított jégsaláta épp megfelelő lesz. Komolyan mondom, a spanyol viasz kutyafüle emellett az én nagy felfedezésem mellett. Majd mikor a nokedli már szezonális ételnek számít a program szerint, én még akkor sem fogom akarni többet nem salátaágyon enni a pörköltemet. Miközben a klasszikus köretek teljesen lehúzzák az ember gyomrát s utána feltétlenül aludni invitálnak, a saláta légies, könnyed és nagyon friss hatást ad az egész együttesnek miközben semleges ízével kiemeli a mártás aromáját. A kalória-különbözetet a klasszikus körethez képest emlegetni sem érdemes, oly egyértelmű.

Ezen a sikeren felbátorodva a hét folyamán elkészítettem a fotón szereplő ételt is, mely igazán tíz perces fogás, s mostanában nagyon szeretjük: egy nagy serpenyőben üvegesre dínsztelt hagymára és zöldpaprikára ráteszem a darált húst, ezt is megpirítom, valamikor félúton hozzáadok még valamennyi szeletelt gombát és készre fűszerezem sóval, borssal, pirospaprikával és kakukkfűvel. Ennek is a saláta lesz a körete, melyből bármelyik fajta zöld megteszi, a képen épp kínai kel látható. Ez a két fogás egészen biztosan megmarad a jövőben is, mert mindkettő könnyű, finom s hamar elkészül ráadásul órákra eltelítenek minden általam eddig elfogyasztott salátával ellentétben, melyek után másfél órával rend szerint meg tudnék enni egy lovat.

Kezdem élvezni a folyamatot, melynek eredményeképpen megkerülnek az ízletes, de szigorúan diétás fogások. A javát itt is megosztom, hogy később is fel tudjuk idézni őket.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.