Amikor a hó birtokba veszi a környéket

Néha harminc centi hó esik egyszerre Osloban és megtörténik, hogy napokig havazik. Ilyen csodálatos hetekkel telt el január és február egy része is. A környékünk állandó fehérbe öltözött.

Érdekes volt megfigyelni azt, hogy mennyire különbözik a norvég módja a hótakarításnak az otthon megszokott eljárástól. A kisebb utcákat és zsákutcákat a hókotró itt is nagyon ritkán látogatja, de azt vettem észre, hogy a főutakon sem gyúródnak a gépek. A környékünkön egy havazós éjszaka utáni reggel 8-kor legtöbbször a kocsik még latyakban járnak. Emiatt azt kell mondanom, hogy az utak takarításában nincs nagy különbség a két ország között.

Óriási eltérést vettem észre azonban a járdák tekintetében. Otthon ugyanis a házad előtti járda eltakarítása, ha közterületnek számít is, a te dolgod sőt kötelességed. Ezt minden tulajdonosnak meg kell oldania, ezért nem ritka látvány, hogy naponta többször is havat sepernek az emberek, sőt ezt akár este későn vagy korán reggel is meg kell oldani, ha folyamatosan havazik hosszabb időn át. Az első dolog, amit észrevettem, hogy itt senki nem sepri a havat a háza előtt. Ahogy találtuk reggel, sokszor épp úgy volt délben is, csak letaposva. Ha csúszott, akkor ahhoz kellett alkalmazkodni, ha pedig latyakos volt, akkor nyakig vizesen érkeztünk haza. Az iskola udvarán sem takarítja senki a havat, egy idő után olyan durva korcsolyapálya-szerű állapotok uralkodtak, hogy csak tipegve mertünk haladni a bejáratig, az igazgató pedig egyik nap az orrom előtt akkorát esett, mint egy nagykabát. Úgy kellett feltámogassuk, mégsem szórták meg az udvart homokkal később sem. Így volt ez egész télen. Egy idő után olyasmit is megfigyeltem, hogy a magánházak esetében a havat az udvarról kilapátolták a járdára. Szóval nemcsak hogy nem kell eltakarítsd a házad előtti járdáról a havat, hanem az sem gond, ha még hozzálapátolod a magadét, a gyalogos orra elé.

Lévén, hogy egész ősszel senki nem seperte össze és nem szállította el a sok lehullott falevelet (még most is ott oszladoznak vastag rétekben a hó alatt), meg voltam győződve, hogy a hó is majd nyilván magától fog eltűnni. Ehhez képest az egyik éjszaka förtelmes zajra ébredtünk: éjjel háromkor megjelent egy villogó kis hókotró, és a környéken az összes járdát megtisztította. A hálószobánk ablaka a konzulátus általában üres parkolójára nyílik, emiatt itt a hókotró extra sok előre-hátra kört tett, míg végül elégedett lett az eredménnyel. ÉJJEL 3-kor! Mint kiderült a következő hetekben, ez teljesen szokványos munkaóra a hókotrók számára. Egyik éjjel egy igazi nagy gép is erre tévedt s zsákutca lévén szintén sokat forgolódott nagy dérrel-dúrral, míg az ablakunk elé fel nem kupacolt egy két méteres hóhegyet. Két nap múlva már minden elolvadt a hegyünket leszámítva, mely nyilvánvalóan néhány napon belül magától is eltűnt volna, de ezt a kedves hókotró barátunk nem várhatta meg. A következő hajnalban ismét megjelent és a szokásosnál is nagyobb hanggal addig kapirgálta a hegyet, amíg sikerült teljesen felszámolnia és elszállítania. A lapikat senki nem szedte össze egész ősszel, de a havat, ami úgyis elolvadt volna, muszáj volt éjjel 3-kor elvinni.

Néha úgy érzem, hogy a norvég logikát soha nem fogom megérteni. De ha valaki tudja, ennek a hótakarításnak a titkos algoritmusát, kérem feltétlenül ossza meg velem. Különben a gyerekek nagyon élvezik a cuki kicsi járdatakarító-gépet, kivált Kistinek nagy élmény valahányszor elhajt a házunk előtt, mert nagy ritkán megesik, hogy nap közben is felbukkan. Egyszer lencsevégre is kaptam. Mutatom! 🙂

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.