Eldöntöttem, hogy egyik konyhai eszközömet sem hagyom porosodni, illetve könyörtelenül eladományozok mindent, amire egy kerek év leforgása alatt sem kerül sor. Így elővettem a gyerekek nagy örömére a keksz-nyomdázókat a minap, melyekről kiderült sajnos, hogy a szettek egyik-másik darabja otthon maradt a költözéskor. Jusson eszünkbe majd elhozni őket legközelebb (hol van az még…), mert így most elég limitáltak voltak a forma-lehetőségeink. Mintha most több időnk lenne ilyen huncutságokra, a gyerekekkel mindegyre gyúrunk és szaggatunk valamit, többnyire tartósabb pogácsa-féléket, melyekből uzsonnára egy csésze tea kíséretében szívesen lakmároznak egész héten át. Én pedig örülök, hogy a korábban csak rakosgatott receptjeimet most sorra ki tudom próbálni, így azok között is lehet selejtezni és kedvenceket kiválasztani.

A nyomdázós keksz elkészíthető bármelyik lizner-típusú tésztából feltéve, hogy nem teszel bele sütőport. Ellenkező esetben felnőnek a kekszek és nem látszik rajtuk a minta. Legutóbb egy igencsak finom, puha és mindenképp megtartós receptet használtunk, melyhez a hozzávalók:

• 30 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű is vagy valamilyen keverék)
• 10 dkg mandulaliszt
• 25 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 3 tojás sárgája
• 1 citrom reszelt héja
• 1 jókora csipet só

Szitáld egy tálba a lisztet és a mandulalisztet, morzsold el benne a felkockázott hideg vajat, majd add hozzá a maradék hozzávalókat és gyúrd össze a tésztát. Lapos téglalapot formálva belőle folpakba csomagolva pihentesd legalább fél órát a hűtőben, de ha csak másnap sütnéd, az sem baj. Ekkor nyújtsd kb. fél centisre a tésztát, majd szaggasd és nyomdázd a pecsét-szetted útmutatója szerinti eljárással. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsin 8 perc alatt süsd készre. Mikor a szélek barnulni kezdenek már jól is van. Ekkor a keksz még puha, de ahogy kihűl, megszilárdul ezért fontos, hogy vagy a tepsiben hagyd kihűlni, vagy óvatosan, lapátot használva, emeld át rácsra őket. Ebből a mennyiségből bő másfél tepsinyi keksz lesz, nem kell távol rakni őket egymástól, mert sütés közben nem nőnek meg. Ha szeretnéd, csokikrémmel vagy lekvárral össze is lehet ragasztani kettőt-kettőt, ebben az esetben a tésztában én a cukor mennyiségét felezném, de mi sosem próbáltuk, mert bár jól záródó dobozban hetekig eláll, ez a keksz rekord-idő alatt el szokott fogyni úgy, ahogy ránk mosolyog.