A tegnapi szülőin derült ki, hogy indult egy érdekes kezdeményezés az iskolában, melyről mindkét tanító beszámolt, s amely számomra nagyon vagány ötletnek tűnik. Az olvasás népszerűsítése a cél, bár ebben az iskolában minden gyerek olvas, az is aki olvasni sem tud (lásd: Kisti minden héten két új könyvtári könyvvel érkezik haza), mert a könyvtárazás kötelező, sőt a könyvtáros minden évfolyamnak tart olvasós-foglalkozást, benne van az órarendben.

Az új program neve DEAR vagyis Drop Everything And Read, melynek keretében a tanítókat arra buzdítják, hogy rendszeres időközönként, megtörvén a rendes órák dinamikáját, kiáltsák el magukat, hogy “DEAR”. Ekkor a diákoknak abba kell hagyniuk minden egyéb tevékenységet, elő kell kapniuk az épp aktuális könyvüket és pár percig, az óra kellős közepén, olvasniuk kell. A hátizsákban amúgy is mindig kell legyen egy könyv, mert reggel az érkezés utáni 15-25 percben még nem kezdődik az oktatás, ez alatt fakultatív program van és ilyenkor lehet például olvasni.

Minél többet tudok meg erről az iskoláról, annál inkább érzem, hogy milyen jó is lehet oda járni és sajnálom, hogy annak idején nekünk ez nem adatott meg. Olyan egyszerű de klassz élményekkel gazdagodnak a gyerekek minden nap, hogy igazán öröm korán kelni emiatt. Folyamatosan összehasonlítom az otthon megszokott tanítási móddal és ha itt valóban csak fele annyi tudásra fognak szert tenni mint amennyit otthon tanultak volna, azt mondom, hogy megéri itt “tölteni az időt”. Szülői énem kezd belenyugodni a helyzetbe. Talán.