Magam sem hiszem, de a mai napig még sosem ittam Starbucks kávét. Sokáig nagyon kívántam, de nem volt elérhető közelségben kávézó. Közben kicsit utánaolvastam és az a két tény, hogy
- egy pohár latte simán elérheti a 800 kalóriát
- a kávét cukor nélkül iszom – szóval a sokféle szirup nem tűnik nagyon vonzó adaléknak
teljesen elvette a kedvem attól, hogy betérjek egy Starbucksba akkor is, amikor már megtehettem volna.
Olsoban persze több Starbucks-ot is nyitottak, így könnyen ráálltam a dologra, amikor Pocok kijelentette, hogy ha én beleegyeznék, hogy zsenge kora ellenére megkóstolja a kávét, akkor nagyon szívesen inna egy sütőtökös lattet, mert a regényben, amelyet épp befejezett a főhős minden fejezetben azt szürcsöli és most már nagyon kíváncsi, hogy vajon milyen is lehet az.
Eszembe jutott, hogy Nagymamám annak idején kakaó helyett legtöbbször tejeskávét készített nekünk reggelire, mely egy ujjnyi kávéból és egy egész bögre édes tejből állt, és én még jobban is szerettem a sima kakaónál pedig fiatalabb voltam, mint Pocok most. Ez a gondolat meggyőzött afelől, hogy a legnagyobb “baj” ami történhet az, hogy esetleg nem ízlik a kávé.
Meg is rendeltük tehát a két adag szigorúan koffeinmentes Pumpkin Spice Latte-t, melyek együtt a 800 kalóriát simán ütötték (egy teljes, bőséges főétkezésnyi étel fejenként…), s melyeket végül egyikünk sem bírt meginni. Édes íze ellenére Pocok szerint túl kávéízű és nem neki való, én meg pont azt éreztem, hogy annyira édes, hogy a kávét keresem, de nem találom benne. Kortyolgattam, ízlelgettem, de végül felét elöntöttem.
Így végződött hát az első anya-lánya kávézásunk és bizonyára az utolsó, melyhez a Starbucks adta az apropót. Azt hiszem évek múlva kerülhet sor, esetleg, a következőre egy becsületes, hagyományos, békességes és finom választékot kínáló igazi kávézóban. Talán.
Te szeretsz Starbucks-ba járni? Melyik a kedvenc kávéd?
Kölcsönvett Kincsek 