Aki munkát keresne Norvégiában

Ha megkérdezték volna tőlem múlt nyáron, hogy ha költözni lehetne (kellene), melyik országba mennék szívesen, egészen biztosan nem Norvégia lett volna a listavezető. Nem is gondolom, hogy bekerült volna a top 5-be. Mivel nem uniós ország, minden ügyintézés a szükségesnél egy fél fokkal nehezebb és annyi csodás EUs ország közül lehetne választani, ahol inkább élne az ember, mint itt, s ahol maximálisan kihasználható lenne az uniós állampolgároknak járó jogrendszer.

Mióta ideköltöztünk, bekerültem úgy a román mint a magyar helyi közösségi-hálós csoportokba és napi szinten tapasztalom, hogy nagyon sok ember kívánja azt, hogy ide költözhessen, mindegyre felbukkan egy-egy bejegyzés azzal kapcsolatban, hogy mi lenne az útja-módja, hogy Norvégiában munkát vállaljon az ember és letelepedjen közép- vagy hosszútávon.

Megfigyeltem közben egy jelentős különbséget a két csoport általános hozzáállásán, melyet alább megosztok veled, majd harmadik pontkén leírom az általam tapasztalt jelenlegi helyzetet az országban. Azt hiszem, hogy az első két pontnál jelentős sztereotípiák megtestesülésének lehetünk tanúi:

  1. A norvégiai magyarok csoportja

Imádom ezt a csoportot! Bár azt hiszem senkit nem ismerek belőle személyesen és tagjai száma csupán 4 ezer körül van, pedig országos csoport, egy nagyon kedves, összetartó, segítőkész és roppant humoros közösségnek ismertem meg, ahol a maréknyi rendszeresen aktív taggal élmény szóbaállni. Épp mielőtt ideköltöztünk volna, összedobták a pénzt egy információs weboldal hostingjára, melyen a adatokat teljesen önkéntes alapon, de nagyon igényes és körültekintő módon aktualizálja az itt élő magyarok egy kis csoportja. Mostanra az oldal tartalmilag annyit gazdagodott, hogy szerintem már nem is akad olyan aspektusa a költözésnek és a norvég hétköznapi ügyintézésnek, melyről ne lehetne kimerítő és alapos magyar nyelvű információt találni rajta. A Facebook csoport moderátorai nagyon éberek és figyelmesek, a moderálás szigorú, de követi a lefektetett szabályokat annak érdekében, hogy a bejegyzések biztosan megtartsák az informatív jellegüket és a civilizált hangnemet. Semmi olyat nem engednek publikálni, ami a tagok számára ne jelentene hozzáadott értéket. A csoport zárt, a beszélgetést csak tagok láthatják és az egyik legjobb csoport, amelyben szerencsém van tagként bent lenni.

Persze ebbe a csoportba is rendszeresen érkeznek arra vonatkozó kérdések, hogy milyen feltételek mellett tudna valaki Norvégiában szerencsét próbálni. Ilyenkor szinte kivétel nélkül ezeket sorolják fel a hozzászólók:

  • jelentős kezdőtőke – néha összeg is megjelenik, mely általában tízezer euróra kerül belövésre, ezt sokszor ki is fejtik: lakhatás, míg albérletet találsz, 1 havi lakbér, 3 havi kaució, élelemre pénz az első fizetésig, vagyis 2-3 hónapravaló, utazási költségek igen magasak stb.
  • minimum középszintű norvég nyelvismeret – másképp senki nem fog veled szóba állni, ugyan angolul mindenki beszél, de az messze nem elég, a norvégok azt szeretik, ha az ember norvégul beszél velük a munkahelyen, és ha már ott tartunk hogy valaki csak angolul tud, akkor inkább felveszik az ázsiai bevándorlókat, mert azok olcsóbban dolgoznak mint az európaiak.
  • nem, nincsenek elérhető takarítói, árufeltöltői, újságkihordói és egyéb végzettséget nem igénylő munkahelyek, mert ezeket már rég betöltötte a több tízezer lengyel bevándorló.
  • kimondottan csak akkor indulj el, ha olyan a szakmád, ami idekint hiánynak számít.
  • az ügyintézés: lehetetlen! Ha nincs munkahelyed, senki nem ad ki neked lakást, ha nincs lakásod, nem lesz lakcímed, akkor nem kapsz tartózkodási engedélyt, ennek hiányában nem nyithatsz bankszámlát, melynek hiányában nem köthetsz albérletre szerződést és amúgy is akkor nincs hova utalják a fizetésed, arról nem is beszélve, hogy az ún. bankID nélkül semmilyen ügyet nem tudsz elintézni Norvégiában és még családorvoshoz sem lesz jogod – a kör leírása változó, de a lényeg mindig ugyanaz – ha nagyon jönni akarsz, gyere, de az idegeidet acélozd meg s a zsebed jól ki legyen tömve, másképp 3 hónap múlva mehetsz is haza.
  • ezekre a felsorolásokra ráadásul újabban sor sem kerül, hiszen bárki érdeklődik, az első válasz a realitás, vagyis hogy jelenleg már meglévő bejelentett norvég lakcím nélkül be sem teheted a lábad az országba – innen kezdve pedig a többi megjegyzés tárgytalan.

2. Az osloi románok csoportja

Egy regionális, városhoz kötött csoport, melynek több mint hatezer tagja van, nyitott csoport, bárki jöhet-mehet kommentelhet, mindenki lát mindent (nem kell tagnak lenni hozzá) és a moderáció gyakorlatilag nem létezik. Teljesen haszontalan csoport, ennek ellenére roppant aktív. Nem is nagyon tudom, hogy miért vagyok a tagja.

Rendszeresen felteszik a kérdést itt is, hogy “cum aș putea și eu să ajung să lucrez în Norvegia?”. A válaszok között jellemzően ezeket lehet olvasni, fordítom:

  • Hát, szükséged lesz vagy 2-3 ezer euróra, de annyi bőőőven elég.
  • Neeeem, kell norvégul tudnod, simán elboldogulsz az angollal, hiszen azt itt mindenki beszéli.
  • Üzenj privátban, azt hiszem tudok egy jó állást – ebből a bejegyzésből rend szerint több is kerül egy-egy kérdés alá.
  • Ha elakadsz az ügyekkel, írj egy üzenetet, épp a múlt hónapban intéztem el mindent, mondok friss infókat.
  • A szomszédomnak épp van egy kiadó szobája, megnéznéd?
  • Ne aggódj, takarítónőt s körmöst mindig keresnek.

3. Mindeközben a jelenlegi valóság a saját szubjektív megítélésem szerint

  • Pillanatnyilag a covid szabályok miatt valóban senki még csak át sem lépheti a határt, amennyiben nem volt már korábban bejelentett lakcíme az országban – ebből kifolyólag minden egyéb hozzászólás és/vagy tanács vagy annak hiánya tárgytalan.
  • Nem, nem lesz elég kétezer euró kezdőtőke, de még háromezer sem, a legtöbb vándornak azonban ritkán van ennél több félretett pénze. Emiatt az átlag magyar, akinek volna ennyi pénze, nem is indul el, mert azt mondják neki, hogy tízezer alatt ne is gondolkodjon ilyesmin. Az átlag román nekivág, koppan egyet (tízet?), nagyon nehezek lesznek az első hónapok, de deszkurkálja magát, mert sok itt a román, segítenek egymásnak, kerül takarítói munka, megosztja vele valaki a szobáját, mustáros kenyéren él hetekig, ha kell, és végül egy év múlva úgy posztolja a szép norvég tájakról a sok képet, hogy az otthoniakat eheti a sárga irigység, hogy bezzeg Ionica milyen jól még viszi Norvégba, ejsze én is el kellene induljak.
  • Azért nem elég a fent említett kezdőtőke amúgy, mert minden esetben ki kell fizetni előre 3 hónap kauciót az albérletre. Osloban ezer euróért nagyon-nagyon kicsi lakást lehet csak bérelni, ahhoz is nagyon sok szerencse kell s csomó kompromisszum. Az árak sok esetben jóval magasabbak mint otthon, egy buszjegy például átszámolva 19 lej, közlekedni pedig muszáj. Persze vannak olcsóbb helyek Norvégiában, Oslo az egyik legdrágább, de a legkönnyebben megközelíthető, és munkahely tekintetében a legtöbb lehetőséggel kecsegtető. Ha az ember családdal érkezik, valóban közelebb áll a tízezerhez a szükséges kezdőtőke mennyisége mint az öthöz. Az osloi anyukák csoportjában épp a napokban volt téma, hogy egy 3 gyerekes család hetek óta nem kap albérletet s végül arra jutottak, hogy azért nem adja nekik senki ki a lakását, mert a költségvetésükből nem telik akkora lakásra, mint amekkoráról a norvégok azt gondolják, hogy 5 személy számára kényelmes lenne. Ezért hiába is keresik a 2 hálószobás lakásokat (melyek normális helyen 1500 euró alatt nemigen fellelhetők), mert senki nem fog egy ekkora lakást egy 5 fős családnak kiadni. Szóval ha te úgy gondolod, hogy majd olcsóbb helyen lakunk s valahogy lesz, akkor a norvég valóság ezt is jobban tudja nálad (mint oly sok minden mást), és szépen elgáncsol.
  • A munkahelyek tekintetében nem tudok nyilatkozni, de itt van például ez a cikk, melyből ismét kiderül, hogy a covid miatt talán tényleg nem most van itt az ideje a szerencse-próbálásnak, most még a norvégok közül is rekord-sokan munkanélküliek.
  • Igen, mindenki tud angolul. Legutóbb egy olyan vén mama kérdezett tőlem valamit a metrómegállóban, hogy az orra a földet söpörte, mint a mesében, s amikor mondtam neki szégyenkezve, hogy jeg snakker ikke norsk, akkor azonnal angolra váltott s remekül megbeszéltük, hogy a szemét metró, ami épp az orrunk előtt ment el, de nem baj, mert érkeznie kell a következőnek. Ennek ellenére minden ügyintézés norvégul működik, minden papír norvégul íródik, és nagy baj, ha ezeket nem tudod elolvasni. Nekünk a beutazást követő minden papírmunkában cég által kirendelt segítségünk volt, aki mindent előre lezsírozott, kitöltött és megbeszélt, nekünk csak mindig meg kellett jelenni a megfelelő helyen jó időben és mosolyogni kellett szépen (nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy milyen jó dolgunk van ebben a tekintetben). Ezt végigcsinálni nulla norvéggal lehetséges, de elég nagy kihívás. Elolvasni egy munkaszerződést vagy lakásszerződést, vagy orvosi leletet, vagy a hirdetést a metróban, hogy mikor miért vagy miért nem járnak a szerelvények, ezekhez mind kell a norvég nyelv ismerete, melyet muszáj mielőbb elsajátítani, a nyelvórák pedig jellemzően nagyon drágák. Sokan vannak azonban, akik költöznének, de angolul is csak épphogy beszélnek. Nekik én sem tudok semmi pozitívat mondani, hiszen minden nap hálát adok gondolatban azért, hogy jól beszéljük az angolt legalább. A gyerekeimet másképp semmilyen szinten nem tudnám segíteni az iskolában például és konkrétan senkivel sem tudnék szóba állni soha. Angol nélkül tényleg nem szabad elindulni.
  • Az egyes pontnál leírt ügyintézési ördögi kör reális, nagyon sokan mesélnek arról, hogy lassan elkeseredett állapotba kerültek, mert még mindig nem jött meg a személyi számuk, enélkül hónapok óta ülnek bankszámla nélkül és lassan kimerítettek minden egyéb fizetési lehetőséget. Mindezzel együtt végül az emberek csak kitörnek egy adott ponton a körből, mert mind itt vagyunk, nyilván egyszer csak megkerül a megoldás.

Végezetül le szeretném írni, hogy a fenti két csoport közötti különbséget azért tartottam érdekesnek kiemelni, mert teljességgel vitatható, hogy mi az, ami az érdeklődő javát szolgálja:

  • ha a realitás teljes erejével arcon csapják (mert, amit a magyar csoport leír, abból bizony semmi sem légből kapott, de azért van benne egy leheletnyi “ide ne gyere” hozzáállás) és emiatt végül el sem indul,
  • vagy ha nem is kicsit pozitív irányba ferdítik az igazságot azért, hogy merjen belevágni s követni a honfitársait, akik tudják, hogy minél többen vannak valahol, annál nagyobb az együttes erejük, és végül sok-sok viszontagság által azért valamennyire csak boldogulni fog “aki mer az nyer” alapon.

Kíváncsi vagyok rá igazán, hogy neked erről mi a véleményed!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.