Norvég szokások

Egyelőre kevés norvég embert ismerek, és akivel sikerült már szóba állni, azzal is csak néhány szót váltottunk, így a norvégok szokásairól nem tudok még érdemben nyilatkozni. Megjelent itt egy cikk (klikk!), melyben 18 állítólag tipikusan norvég szokásról számolnak be. Vannak köztük olyanok, amelyeket az ember felismer, sőt elsajátít már pusztán attól, hogy ebbe az országba költözik, nem is kell ahhoz itt születni. Alább kiemelek néhányat, amellyel kapcsolatban már van személyes tapasztalatom is.

  1. Pontosság – Ha ez igaz, akkor én ezt az országot máris nagyon szeretem. Bár még nem kellett egyetlen időpontra sem pontosan érkeznem (a suliból nem szoktunk elkésni), de amiatt nagyon hálás vagyok, hogy a tömegközlekedési eszközök ritkán késnek. Vannak persze fennakadások néha, de ezek ritka külső körülményeknek tudhatók be, így ha valaki valahová időben el akar érni, akkor az nem lehet kifogás, hogy “késett a buszom”.
  2. Újrahasznosítás – Erről írni fogok egy külön bejegyzést, mert nagyon szeretem, hogy itt mindennek megvan a helye. Naná, hogy igazán tudom értékelni, mikor olyan városból költöztünk, ahol a szemétszállító vállalat évek óta holvolt holnemvolt játékba keveredett az önkormányzattal s ez még mindig csak a sima kommunális szemét, a tényleges szelektív gyűjtéstől évekre vagyunk tán.
  3. Kasszabon s nájlonzacskó – Miközben otthon ki van mindenhol írva, hogy kérd és tartsd meg a kasszabont, itt becsületbeli dolognak tekintik, ha NEM kéred, vagyis eszedbe sem jut, hogy esetleg valamit nem jól ütöttek be a pénztárgépbe, tehát fölösleges ellenőrizni. Ezért nem illik kérni, ha nem adják. Sőt, ha adják is, illik mondani, hogy dobják ki helyben, te nem viszed el. Én azért néha megtartom mégis, mert vezetjük a havi költségeket és jól fog, amikor fel kell osztani az elköltött összeget a különböző költségkategóriákba. A zacskóval kapcsolatban azonban nem osztom a cikk véleményét: mindegyre azt tapasztaljuk, hogy igenis kérik, veszik és használják az emberek az élelmiszerláncok egyhasználatú zacskóit. Mi minden esetre ragaszkodni szoktunk a textilszatyrainkhoz itt is.
  4. Készpénz helyett kártya – Én magam is alig hiszem, amit most le fogok írni: harmadik hónapja élünk Osloban és norvég pénz még nem járt a kezemben. Sőt, norvég pénzt még nem is láttam. A legkisebb összeget a legeldugottabb helyen is lehet kártyával fizetni, sőt jobban is szeretik a kereskedők ezt a módszert, nem csak a covid miatt. Épp beszélgettünk Pocokkal egy koldus kapcsán, hogy szegénynek nagyon nehéz a dolga… kinél van manapság aprópénz?
  5. Kinti programok egész évben – Bizony! Alig várjuk a hétvégét, hogy nekimehessünk a hegynek, erdőnek, tónak. A túravonalakra még sort sem kerítettünk, mert télen egyelőre a hó és a jég önmagában biztosítja a szórakozást. A megjelölt ösvényeknek viszont se szeri se száma, hónapokig kirándulhatunk majd tavasszal úgy, hogy jelentős távolságokat meg sem kell tennünk. Bónusz, hogy a medvétől sem kell tartani. Az emberek itt tényleg nagyon sok időt töltenek a szabadban: a mólón céltalanul sétáló s össze-vissza rohangáló, bicikliző tömegeket lehet látni a napnak bármely szakában. Pedig januárban azért vacak szél fúj és mostanában mínusz tíz az átlag.
  6. Hal – Cseppet sem meglepő a nagy mennyiségű halfogyasztás. Mióta itt élünk, nálunk is a heti egy halnapból kettő lett és ezen felül is becsúszik még pluszba egy-egy halkonzerv vagy füstölt lazac, csakúgy. Nagyon nagy a választék a friss halból, és minden kedden 30%-os kedvezmény van a haltermékekre az egyik országos élelmiszerláncban. Ilyenkor a lazac olcsóbb mint a csirkemell.
  7. Work-life-balance – Erre nagyon büszkék a norvégok. Míg nem lesz itteni munkahelyem, saját bőrön ezt tapasztalni nem tudom, látom viszont az István nyúzott bőrét, mely nem tanúsítja ennek az elméletnek a valóságát. Szerinte azért van ez így, mert bár Norvégiában dolgozik, mégiscsak magyar tulajdonú a cég. Minden kezdet nehéz. Várom azt a 6 hét szabadságot nyáron minden esetre… (haha).
  8. Napozás – Igazi meleg napfürdőhöz nem volt még szerencsénk nyilván, de erősen tudom értékelni azt, amikor mínusz 12 fokban előbukkan a nap a felhők közül és megsimogatja az arcomat. Igazi “élvezd a pillanatot” típusú élmény.
  9. Olvasás – Naponta 4×20 percet metrózok, de legtöbbször a kocsiban senki másnál nincs könyv. Szóval nem is értem miért mondják magukról a norvégok, hogy sokat olvasnak. Habár találtam néhány nagyon érdekes könyv-megosztó alkalmatosságot, melyekről hamarosan írni fogok.

Kíváncsi lennék, hogy milyen elemek kerülnének egy olyan listára, amely a magyarokról, esetleg a székelyekről szól. Lehet ötletelni! 🙂

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.