Furcsa norvég szokások 1.

Mosolyogtam magamban, amikor először láttam a saját szemeimmel ezt a jelenséget és meg is jegyeztem, hogy lám, a Your Way to Norway Youtube csatorna srácai ebben az egyben tényleg nem túloztak: a norvégok magasról tesznek az utcai jelzőlámpákra.

Amikor az ősszel készülődtünk Norvégiába költözni, nagyon sok videót megnéztem az országgal kapcsolatban. Erről a csatornáról messziről látszik, hogy a norvég reálitást enyhe túlzással és nagy adag szarkazmussal és humorral kezeli, így nyilvánvaló volt, hogy mindent nem kell épp úgy elhinni, ahogy Ronald mondja, ennek ellenére szerintem végignéztem idővel az összes videójukat, mert nagyon viccesek. Azt tervezem, hogy egy idő után ismét sorra veszem őket és megjegyzem, hogy mi az, amit tényleg én is úgy tapasztalok, ahogy ők, született norvégként mesélik, és mi az amibe keveredett azért némi túlzás. Az alábbi videó 3-as pontja viszont abszolút stimmel, sajnos.

Ilyet azért korábban még sehol nem tapasztaltam, hogy az emberek tömegesen vándoroljanak át a piroson, ráadásul dupla piroson, ahogy az a képen is látszik – ennél jobban már nemigen lehetne az ÁLLJ MEG-et aláhúzni, és mégis… Bármely napszakban bármely útkereszteződésnél, ha megállsz és szétnézel, kaotikusan össze-vissza futkározó embereket látsz átcikázni az úttesten. Ha pedig megállsz és vársz, ahogy anyukád tanított, akkor azt tapasztalod, hogy mintha a lámpák is minden logikát mellőzve váltanának zöldre néha 5 másodperc alatt, néha 3-4 perc múlva sem, miközben néha megáll egy-egy autó, akinek a saját lámpája zöld azért, hogy átengedjen téged, a gyalogost, akinek a lámpája piros. Pozitívum, hogy amerre mi járunk a forgalom nem nagy, tehát ha nem lennének jelzőlámpák, akkor sem kellene sokáig várni azt a pillanatot, hogy “ne jöjjön semmi”. Na de ha már ott a lámpa, akkor csak illenék használni, nem?

A legnagyobb dilemmám a gyerekekkel kapcsolatos, hiszen mindig azt tanítottuk nekik otthon, hogy hacsak nem zöld a lámpa, szigorúan tilos az úttestre lépni. Itt azonban ők is nagyon hamar észrevették – miután két-háromszor magunkban ácsorogtunk egy-egy piros lámpával szemben, miközben üres volt az utca -, hogy ezek a norvégok teljesen bolondok, amikor az átjárókról van szó. Na de mi van akkor, ha a hülye jelzőlámpa sehogysem akar zöldre váltani, az úton egyetlen autó sem jön semmilyen irányból és a mellettünk álló másik öt ember már rég átkelt az úttesten, ráadásul közben a kanyarban megjelenik a buszunk? Nehéz döntések ezek: tanítsam a biztonságos lúzerségre őket, vagyis várjuk meg a zöldet akkor is ha már rajtunk kívül senki nem ácsorog a járdán, vagy mutassuk meg azt, hogy ha szétnézünk és nem jön semmi, akkor nem kötelező a lámpára figyelni?

Megmondom őszintén, hogy elcsábultam az utóbbi megoldás felé egy gyenge pillanatomban és sajnos az pattintott helyre, hogy Pocokot hajszál híján elcsapta egy kocsi az átjárón. Épp másfél méterrel előttem haladt és úgy belejött a piroson való sétába, hogy a lényeget elfelejtette és nem nézett szét. Azóta mi vagyunk a betoji család, és mindig, mindenhol a zöldet megvárjuk, ezen viccelődünk minden nap, de nincs kivétel, a közeli kicsi egyirányú utcát leszámítva, ahol mindig piros a lámpa de alig jár autó. Látod már, hogy milyen nehéz meghúzni azt a bizonyos határt? Főleg úgy, hogy István persze bátorkodik s épp a norvég példát mutatja. Ezek a gyerekek előbb-utóbb magukban fognak közlekedni ebben a városban és nem akarok örökké azon aggódni, hogy vajon mikor fog valamelyik egy autó elé szökni azért, mert nem tudtam megtanítani erre az egyszerű szabályra. Te mit tennél a helyemben?

Azon kívül egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ilyen fejlett ország fejlett nemzete hogy a manóba közlekedhet ilyen bénán?! Az minden esetre tuti, hogy semmilyen hatósági következménye nincs a gyalogos közlekedési szabályok be nem tartásának. A baleseti statisztikáról nem tudok semmit. Otthon, a “mindent szabad és mindennek az ellenkezőjét is szabad” kicsi országunkban ahhoz voltunk szokva, hogy azért a főtéren elég rizikós átkelni az úttesten olyan helyen, ahol nincs átjáró, mert menten kiszökik a bokorból egy rendőr és megbüntet. Kolozsváron is sok barátunktól hallottuk a legendákká váló eseteket, hogy milyen dumával próbálta egyik-másik, néha sikeresen, megúszni a szabálytalan átkelésért járó borsos büntetéseket. Hogy lehet az, hogy Norvégiában ezt ennyire félvállról veszik?

u.i. Igen, van telefonfülkénk! Igaz, hogy eddig nem láttam hogy bárki használta volna, de legalább tényleg lesz, ahol Superman átöltözzön, ha meg kell mentenie a várost.

3 hozzászólás Új írása

  1. bikmakk szerint:

    Hehe…ilyen dupla pirosat még nem is láttam…de úgy tűnik teljesen fölösleges…:)))Amúgy Nyugat Európában sokfele…pl Párizsban is mindenki akkor megy át amikor “nem jön autó”..:D A lámpák ellenben viszonylag jól vannak beállítva, de ha sokáig ácsorogsz akkor az emberek megbámulnak, hogy néééé, az idétlenje! 😛 Németországban is tapasztaltam h a lámpa nem akart sehogy sem zöldre váltani, oszt átmentem pirosan…szerintem csak minden sokadik lámpaciklusnál váltott egy a képen is látható kis utcában…de sosem volt türelmem kivárni. 😀 Talán a nehezebben közlekedő idősek kivárták! A legdurvább az Brazília volt: ha a kocsisor nem állt, akkor mindegy volt hogy zöld piros vagy hupilila, az autósok az éppen áthaladó járókelők előtt és után is elhaladtak…a lényeg az volt, hogy nem válts ütemet áthaladás közben…másképp szó szerint elcsapnak. Két alkalom után rájöttünk, hogy hiába várunk, fölösleges, mindenhogy életveszélyben érzed magad, s arra is hiába várt az ember fia lánya hogy nem jön az autó, mert egy nagyobb utcában mindig jött valami, ha nem más egy robogó..:P Párszor majdnem elcsaptak, mert el akartam engedni egy gyorsan jövő autót már a zebrán, de a hátam mögött átjutni kívánó nem vette figyelembe…:D Ott csak a nagyon figyel módszer játszott. Minden zebra előtt és után, kivétel nélkül, két hegynyi fekvőrendőr volt, ami csak arra volt jó hogy minden autó és busz futóműve tropa legyen…úgy zörögtek az autók, mint a játék csörgők, a fekvő-hegy előtt annak fényében lassítottak, hogy mennyire új az autó, egy régebbivel szinte semennyire. Még a busz is 80-90el hajtott át rajtuk, s mivel elég gyakoriak voltak, nagyon rázós volt az út. 😀
    Amúgy szerintem a nézz mindig alaposan körül metódusra nem árt rászokni, mert előbb utóbb a gyerekek és ti is meg fogjátok unni a banánt. Anno azt tanították, hogy nagyon nézzek szét és csak akkor menjek ha biztos távon belül nincs autó, és a lehető legkevesebbet tartózkodjak az úttesten, még akkor is ha nem jön autó. Kis utcákban szinte csak a néz szét módszer játszott, míg nagyobb utcák esetében mérlegeljem, hogyha egymást érik az autók vagy valamiért macera, pl közeli kanyarban feltűnhet egy autó, akkor mindig várjak a lámpára…már csak azért, mert ilyen esetekben sokszor úgy vannak beállítva a lámpák (előzőek) h nem is érhetnek oda az autók míg itt zöld van (kivéve pár mellékutcáról beforduló). Amúgy mindig megéri szétnézni, még zöldön is, mert mifelénk a forduló sávnak sokszor egyszerre van zöld a gyalogosokkal, és hát nem egyszer volt úgy hogy úgy kellett félreugrania a gyalogosoknak…

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Mosolygóssá tetted a reggelemet! ❤

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.