Megérkeztek a bizonyítványok

Félév végéhez közeledünk és megérkeztek az online bizonyítványai a gyerekeknek. Pocok 10 napot járt összesen eddig a norvég iskolába, így az övé üres volt – illetve csak azt tartalmazta, hogy a többiek tematikusan miket tanultak ebben a tanévben. Kisti 33 tanulással töltött napja viszont 12 oldalas bizonyítványt érdemelt, mely PDF formátumban landolt péntek este a postaládámban.

Könnyes szemmel, meghatódva olvastuk a tegnap reggel Istvánnal, mint azok a szülők, akik nincsenek hozzászokva, hogy valaki jó esetben egy bővített mondatnál többet mondana a gyereke iskolai előremeneteléről. Otthon úgy gondolják, hogy beszéljenek a jegyek, de az elmúlt 5 évben ezek a fébék nekem nagyon keveset meséltek Pocokról. És való igaz a fordítottja is: fogalmam sincs, hogy a 12 oldalas beszéd fébékben vajon mit jelent, nem tudom, hogy Kisti kábé hányas tanuló és nem tudom, hogy az osztálytársaihoz mérten hogy halad. Arról viszont nagyon jó képet kaptunk, hogy önmagához képest mennyit fejlődött és hogy ennek függvényében a következő félévre tantárgyanként mik lesznek az őt érintő személyes célkitűzések. Nem szeretnék igazságtalan lenni. Az elmúlt öt évben mindig adott lett volna a lehetőség, hogy foglaljak egy délelőtti időpontot a heti fogadóórára, amikor annyi barokk körmondatot fogalmaztak volna a gyerekről, ahányat hajlandó vagyok munkaidőben meghallgatni. Persze amíg minden jegy a naplóban fébé, különösebb okot nem láttam arra, hogy ilyesmivel zavarjam a tanítót. Pedig most már látom, hogy kellett volna és ezért erre biztatok minden szülőt: a jegyek csak a jéghegy csúcsát tükrözik, a valóság alatta van és ha tényleg kíváncsi vagy, hogy a gyereked hogyan viselkedik az iskolában és mik a reális hiányosságok a fébék és bék mögött, akkor szóba kell állnod a tanítóval, akkor is, ha emiatt szabadnapot kell kivenned. Mostanig nem tudtam, hogy milyen tudásról maradok le az által, hogy nem faggatom eleget a pedagógust.

Kistiről az gondolják, hogy nyitott, érdeklődő, törekvő gyereknek, hogy bár nagyon keveset kommunikál verbálisan, azért egészen jól megérteti magát, hogy szünetekben barátkozik és játszik a többiekkel és megmutatkozik a vezetői hajlama, a lábában van a bugi viszont rajzórán (ami nem is rajz, hanem művészetek) a félév fénypontja az volt, amikor kollázs technikával készített egy halat – mintha magam látnám, amikor hetedikben rajzból az egyetlen tízesem egy kollázs-virágra kaptam, nyilván azért, mert azt nem rajzolni kellett. A tanítónő tantárgyanként leírta, hogy mik voltak a vesszőparipák a félévben, majd utána kiemelte, hogy Kisti hogyan boldogult. Ezen kívül mindegyik szaktanár is elkészítette a maga leírását: angol alapozó, norvég nyelv, testnevelés, zene és művészetek külön-külön. Azért is nagyon értékesek ezek az oldalak, mert Kisti nem mesél sokat a napjáról, bár néha hosszú percekig ecsetel egy-egy apró részletet, de a teljes kép sosem tud kialakulni az alapján, amit ő mond. Kétségtelen, hogy minden gyerekről tantárgyanként fél oldalt fogalmazni nagy munka – főleg a szaktanároknak, akik több osztályt is tanítanak -, mégsem teljesen sablonos szövegeket olvasunk, ezt pedig onnan tudjuk, hogy mindegyre meg kell mosolyognunk azt, hogy lám, a mi gyerekünk valóban ilyen: norvég órán tudom, hogy igyekszik bekapcsolódni, mert több gyerekkel egy szinten van, akik nem jártak norvég oviba, azok ugyanúgy nem ismerik a nyelvet, így gondolom bátrabban szólal meg Kisti is köztük, angolból külön felzárkóztató órára jár kétszer egy héten, ott viszont még nem szólalt meg, csak figyel és halad – amit onnan tudunk, hogy itthon el-el kottyint egy-egy szót, amit eddig nem tudott -, zeneórán imád táncolni és muzsikálni és ez benne is van a report-ban, matekből ügyeskedik, de van 1-2 dolog, amit nem tud (pl. visszafele számolni húsztól, kettesével, angolul…) és most legalább, ha láttuk leírva, akkor tudjuk, hogy mit kell vele gyakorolni, a torna-visszajelzés alapján viszont tudjuk, hogy más felnőttekkel is szófogadó és követi az utasításokat így nyugodtak lehetünk, hogy nem fog elkalandozni, mikor kirándulni indulnak, rajzból pedig cseppet sem rejtik véka alá a tehetség teljes hiányát, de azt is észrevettük, hogy ez a tantárgy sokkal többről szól mint a festés és mázolás: igazi művészettörténeti kaland már 6 éves kortól.

Nagyon sajnálom, hogy az otthoni rendszerben nem terveznek írásbeli, szöveges értékelést bevezetni. Olyan kiterjedt mennyiségű fölösleges papírmunka nyomja a pedagógusok vállát, hogy nyilván nem hiányzik tőlük még egy ilyesmi is, pedig ez lenne az, amiből diák és szülő a legtöbb hasznot látná. Hihetetlen élmény számunkra ezt a leírást olvasni a gyerekről. Értékes, érdekes, nagyon hasznos, mert ez alapján egészen pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, ha segíteni akarjuk a gyerekünket a tanulmányi előrehaladásában. Sajnálom, hogy Pocokról, teljesen objektív okoknál fogva, nem tudtunk ezúttal hasznos adatot kapni, de egyik nap iskola után megszólított a tanítója és néhány mondatban jól megdicsérte őt, így egyelőre nyugodt vagyok. A félévi bizonyítványon kívül minden egység végén, tehát hat hetente, készítenek rész-értékeléseket, és ezeket is elküldik a szülőknek, így másfél hónap múlva végre kaphatunk majd egy tükröt a lányunk helyzetéről is.

Minden szülőnek azt kívánom, hogy eljusson hozzá a kiterjedt szóbeli értékelés a gyerekéről, mert óriási élmény. Ha pedig a rendszer olyan, hogy ezt nem biztosítja, akkor érdemes plusz energiát fordítani a megszerzésére, kikövetelésére. A gyerekeink fejlődéséhez szükséges tudás benne van minden tanító fejében, ez a munkájuk része. Nagy kár lenne nem kihasználni a csemetéink érdekében.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.