Pocok soha nem szerette a gyümölcsöket. Az almapép volt talán az utolsó, amit szívesen megevett, de amint a szilárd gyümölcsök szerinte furcsa állagával szembesült, elutasította minden próbálkozásunkat. Az oviba 3 éven át hűségesen vittük a komatálat tudván, hogy a lányunk soha, egyetlen alkalommal sem kóstol meg egy gyümölcsöt sem. Kisti, hála Istennek, nagyobb nyitottságot mutat a gyümölcsök iránt, ha megéhezik nap közben, szívesen majszol el egy almát vagy banánt, szereti a szőlőt, körtét, mandarint is és nyáron ha teheti, a bokorról csemegézi a bogyósokat.

Sokféle praktikát kipróbáltuk az évek során, a megvesztegetés bugyrait mind végigjártuk Pocokkal, de kevés és főleg nem tartós eredménnyel. Aztán egyszer csak olvastam valahol a matricás rendszerről, melyet két évvel ez előtt vezettünk be és amely azonnali változást okozott. A családi naptárba felállítottunk két oszlopot, felírtuk a gyerekek nevét, és kijelentettük, hogy aki aznap eszik legalább egy adag gyümölcsöt vagy zöldséget (ezzel mindketten hadilábon állnak), az matricát kap. Év végén, akinek több matricája lesz a neve mellett, annak jelentős jutalmat ígértünk: akkora vagyont, amelyből egy jó nagy Legot vehet magának.

Első évben fej-fej-mellett haladtak annyira, hogy 12 hónap lejártával csupán 3 matricányi előnye volt Kistinek. A szülői szív ezen a ponton persze meglágyult és a hibahatárra hivatkozva mindenki megkapta a jutalmat lévén, hiszen az alapvető célunkat elértük: Pocok szinte minden nap evett gyümölcsöt és megszerette a zöldséglevest.

A 2020-as volt a második év, de valami miatt a lányunk lelkesedése már az elején alább hagyott: amint látta, hogy Kistinek egy nap sem marad ki, neki viszont saját mércével mérve nagyon nagy erőfeszítés a matricák megszerzése, az okos utat választotta, hiszen a második díj is egészen kecsegtető – értékben feleannyi mint az első, mert minden igyekezetet jutalmazni szeretnénk. Ennek ellenére idén is felvették a kesztyűt és zajlik még a harc, a pénz nyilván nagy úr.

A tavalyi évet természetesen jelentős előnnyel Kisti nyerte és úgy gondoltuk, hogy biztosan Lego-ra fogja költeni az díjat ismét. Ez is volt az első szándéka, de aztán meglátta a sportboltban a világ legmenőbb szánkóját és ragyogó arccal kijelentette, hogy ő ezt fogja megvenni. Tényleg nagyon profi és fényévekkel hasznosabb dolog, mint a tizenötödik Hidden Side Lego, így helyben meg is vettük neki, bár valamicskét azért meg kellett pótolni a büdzséjét, de ezt ő nem tudja. Szinte ezzel egyidőben lettek csodálatosan fehérek a környező utcák, s a hó azóta is tartja magát, így rendszeresek az esti driftelő apa-fia programok a ház melletti parkolóban.

Mondd, nálatok vannak tuti praktikák, melyekkel a gyerekeket rá tudtátok szoktatni a rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztásra? Miért olyan nehéz feladat vajon? És mi a titka azoknak a szülőknek, akiknél az összes gyerek az összes zöldséget szívesen eszi már születésétől fogva?