Eljött a gyapjúalsó napja

Otthonról nézve azt hittem, hogy ha nem veszünk majd magunkra három réteg gyapjú ruhát, akkor mind megfagyunk a norvég télben. Aztán ahogy eljött december, elkezdték mondogatni az itteniek, hogy emberemlékezet óta nem volt ilyen enyhe tél. Ezt a tényt utólag a meteorológiai szolgálat is megerősítette. Mázli?

A héten aztán megérkezett január tiszteletére az igazi osloi tél. Diszkrét mínusz tízzel indítottunk, hirtelen a stabil nulla-körülről már ez is jelentős esés volt. A tegnap reggel aztán félálomban csak pislogtam a -15-re. Elő is kerestem hamarjában a még otthon vásárolt gyapjúalsómat s nagy szomorúan belegyömöszöltem a farmerembe. Próbáltam közben visszaemlékezni, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy nadrág alá harisnya-félét húztam volna s egyéb nem jutott eszembe mint a gyerekkori disznóvágások, amikor egész nap kint ücsörögtünk és bárhány réteget vettünk magunkra, a dupla zokni ellenére is a végére mindenki meg volt fagyva. Csakhogy akkor még a telek is telek voltak, még otthon is… Nem vagyok én harisnyaellenes, de valóban nem volt azóta szükségem extra réteg ruhákra. Mostanig. Végül is én kívántam az igazi telet… előkerestem az szuper-vastag és hosszú dzsekimet, minden duplafalú kesztyű-sapka-sál kombót és elindultam a sötétben úgy, hogy csak az orrom látszott ki. Ami Kistit illeti, végre olyan hideg lett, mint amilyenhez én örökké öltöztettem szegényt, így nála nincs változtatás. Pocok tekintetében pedig… hát a legtöbb amit elérhet az ember egy kiskamasz esetében, hogy felvegye az anorák helyett a meleg pulcsit. Neszeneked sikerélmény.

Amúgy a mínusz 15 nem vicc… egyrétegű kötött kesztyűben a kezem megfagyott. Hamar ki is cseréltem ormótlan de erősen hasznos síkesztyűre. A hagyományos, gyapjú bélés nélküli, csizmákat is el lehet felejteni… otthon tavaly egész télen bokacsizmában jártam. Itt még ki se pakoltam őket. Bakancs és hótaposó itt a tuti nulla sarokkal, mert minden kanyarban vár egy jókora sisonka. Hála Istennek nem kell irodába járnom. Egészen élvezem a kényelmes és mindenek előtt funkcionális öltözködést. Végül is a ruhatárunk a jókedvünket kellene szolgálja, nemigaz?

Apropó jókedv. 🙂 Mostanában erre a dalra vagyok rákattanva, erősen fel tudja pörgetni a délelőttöket. Még a munkakedvem is megjön tőle, amikor átfázva hazaérek.

Nálatok hideg van? Egyáltalán, helyi mércével, mit jelent a hideg januárban?

Alvaro Soler – Puebla

En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Al ritmo dicen que sí
Les gusta el movimiento
Todo el mundo empieza a mirar
Poco a poco y cada vez más
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Una vez yo la vi
Paseando en la calle
Sin saber qué decir
Yo me puse a bailar
Y te pido perdón
Soy de pocas palabras
Pero mucho mejor
Te voy a enseñar cómo
Vivir con poca cosa
Cómo cazar mariposas
Con un mar de colores
Yo te quiero pintar
Con un mar de colores
Yo te quiero pintar, oh
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Al ritmo dicen que sí
Les gusta el movimiento
Todo el mundo empieza a mirar
Poco a poco y cada vez más
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Me entristece saber
Hay gente que no baila
Pero, ¿qué voy a hacer?
Pues te voy a enseñar
Cómo vivir con poca cosa
Cómo cazar mariposas
Con un mar de colores
Yo te quiero pintar
Con un mar de colores
Yo te quiero pintar, oh
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Al ritmo dicen que sí
Les gusta el movimiento
Todo el mundo empieza a mirar
Poco a poco y cada vez más
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Oh, oh, oh, oh
Se pierden en el momento
Oh, oh, oh, oh
Se pierden en el momento
Con el ritmo y la voz
Con las palmas y el amor
Con el ritmo y la voz
Con las palmas y el amor
Con el ritmo y la voz
Con las palmas y el amor
Con el ritmo y la voz
Olvidamos el dolor
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Al ritmo dicen que sí
Les gusta el movimiento
Todo el mundo empieza a mirar
Poco a poco y cada vez más
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento
Oh, oh, oh, oh
Se pierden en el momento
Oh, oh, oh, oh
Les gusta el movimiento
Todo el mundo empieza a mirar
Poco a poco y cada vez más
En Puebla bailan así
Se pierden en el momento

Egy hozzászólás Új írása

  1. bikmakk szerint:

    Uuuu de irigyellek….úgy hiányzik egy kis igazi tél! :)))))) Olyan nyakig beöltözős, havas, kicsit szenvedős…:P Viszont amikor +10 fokból csap át -10be…szinte egyik napról a másikra…az nem az igazi, nem tud az ember felkészülni, ráhangolódni…és a szám valóban meghozza az ember hangulatát, még a munkához is! :))))Még sok ilyet!!

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.